Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
28. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. az egyházmegyei közgyűlést a nagytiszteletü úr s ha akkor is el lettek volna utasítva, azután talán lett volna ok a nagy keserűségre. Azt Írja, hogy szegények. Hát a belső-somogyi egyházmegye egyházközségei tán dúsgazdagok? Vagy a szavazati jog egyszerre megszüntetné a szlavón egyházak szegénységét ? Bizony, mi ezt nem érezzük, mert roskadásig hordozták és hordozzák most is a terheket egyházaink. Ebben, igaz, gazdagok vagyunk, az áldozatkészségben, a terhek emelésében. És a szlavón missziói egyházak ? Úgy tudom, hogy a névleg hét missziói egyház összesen circa 25 ezer korona segélyt kap évenként, különböző forrásokból, ami azt mutatja, hogy a hívek nincsenek úgy rászorítva a terhek emelésére, de azért a jogokat — amint látszik — nagy erővel követelik. Ami illeti azt, hogy az egyházmegye gőgös és elnyomni akarja a missziói egyházakat, jogaiktól meg akarja fosztani, arra csak az a válaszom kérdés alakjában : ki alapította a szlavón missziói egyházakat ? kinek a szárnyai alatt gyarapodtak évtizedekig ? ki őrködött felettük féltő gonddal ? A belső-somogyi egyházmegye s ennek kiváló és boldog emlékezetű esperese: főt. Körmendy Sándor úr! S most meg kell érni az egyházmegyének, a missziót dédelgető édes anyának, a sírjában szendergő nagytehetségű, lángoló hazafias érzékkel ékeskedő, egyházáért apostoli buzgósággal működő nagynevű esperesnek, hogy megrugdalják s egyházmegyéjét meggondolatlan egyének zsarnoknak, gőgösnek, jogfosztónak, alkotmánytiprónak címezzék minden legkisebb ok és alap nélkül ? Eddig püspöki fennhatóság alatt állottak a szlavón missziói egyházak circa 16 év óta. Nem jó volt a kormányzat ? Elnyomottak voltak ? Zsarnoki iga alatt nyögtek? Kérdezem. Azt hiszem, nem. Ezt maguk sem mondhatják. Tanúbizonysága ennek az a nagy áldozat és a fáradság, amit főt. és mélt. püspök úr semmit nem kiméivé meghozott számukra, hogy boldogúljanak, virágozzanak. S most miért a jajgatás, az elkeseredés ? Hisz még most is püspöki fennhatóság alatt vannak és lesznek egyházmegyénk közgyűlésének tudomásúl vevő és elfogadó határozatáig. Miért kiabálnnak addig, míg meg nem tudják, hogy milyen lesz az egyházmegyei kormányzat! S ha akkor lesz okuk panaszra, álljanak elő vele akkor s ne most, amikor még fogalmuk sem lehet arról, hogy milyen lesz az új rezsim alatt a sorsuk. Azt pedig igen különösnek tartom, hogy a cikkíró úr már most akar dirigálni a belső-somogyi egyházmegyében s javasolja, hogy osszák kétfelé, ha a kormányzás terhes vagy lehetetlen. Tudja azt, hogy milyen volt a kormányzás ? Nem intézteitek el ügyeink rendesen, volt valaha panasz azon hivatalnokok ellen, akik a közigazgatás és bíráskodás vezetésével vannak megbízva ? Sajnálatos dolog, mikor valaki a fogadatlan prókátor szerepére vállalkozik. Mert az csak világos, hogy nem a püspöki fennhatóság alatt levő s még egyházmegyénkbe be nem kebelezett, annak ügyeibe, vezetésébe beleszólással még nem bíró egyénre van bízva, hogy a belső-somogyi egyházmegye megmaradjon-e osztatlanéi, vagy két, illetve három egyházmegyére osztassék. Ezt bízza az egyházmegyére, majd az fog bölcs belátással határozni! Még ami meglepő, hogy tanácsokat osztogat a belső-somogyi egyházmegyének, hogy mit csináljon a csurgói főgimnáziummal! Igen szép, de azt majd mégis csak magunk fogjuk meghatározni. Egyházmegyénk gyülekezetei, lelkészek, tanítók egy évszázadig rakták le áldozataikat főiskolánk oltárára. Szívünkhöz nőtt, vele élünk, vele pusztulunk; de az mégis csak botránkoztató, hogy most már a misszió egyházak parancsoljanak vele, azok kormányozzák s azoké legyen a döntő szó : álljon-e tovább ? Hogyan lehet kormányozni? Nem mondom, hogy némi keserűség nem fogott el engem is, mikor alaptalan s minden indok nélküli kirohanásra kellett e cikkben válaszolnom. S ha netalán túl mentem volna a határon — amit én nem hiszek — az igen tisztelt olvasóközönség szíves elnézését kérem; de egyházmegyénk hírnevét, becsületét meg kellett oltalmaznom, ha már egyszer tollatt vettem a kezembe. Lábod. Nagy Lajos b.-somogyi esperes. A drága vezérkönyv. (Folytatás.) IV. Az anyag minőségével kapcsolatban kell megemlékeznem a vallásoktatás tárgyáúl fölvett bibliai történetekről, énekversekről, bibliai idézetekről is. Szerintem ennél a résznél követi el az író az egyik legsúlyosabb hibát s merem állítani, hogy — nagyon csekély leszámítással — könyvének ez a része teljességgel hasznavehetetlen. Állításom igazolására megint AUapittatott 1864-ben. .A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Aiapíttatott 1804-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. . Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. '' Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
