Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-07 / 36. szám

Huszonnegyedik évfolyam.

36. szám.

Pápa, 1913 szeptember 7.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

Megjegyzések a f. évi áprilisi konventí jegyzőkönyvhöz.

(Folytatás.)

A nyugdíjintézeti jelentésekből kiemelendőnek vélem a következőket:

Az intézet megalakulása óta eltelt öt év alatt az állások száma 70 új állással szaporodott. Az enyészet következetes munkája folytán lassanként minden élő lelkész tagja lesz a nyugdíjintézetnek. Mindinkább kevesbbednek, akik 1908 január 1-én 85. évüket betöltvén, nem lettek a nyugdíjintézetnek tagjai. A kötelezett tagok száma 239-el emelkedett. „Az intézetnek az új tagokként belépő ifjú lelkészek a legrosszabb fizetői“. Kívánatos volna, hogy ez a tény ne csak megállapíttassék, hanem az okai is földeríttessenek és ha talán az ok „nyomor“ névre hallgat, valami segítésféléről is kellene tanácskozni. Szép téma volna egyházi lapjaink krónikásainak. Az 1912. évben a belépési járulékok ötödik évi részlete is befolyván, a folyó évi járulékok összege tetemesen megcsappanik. 1912-ben befolyt a tagoktól

565.000 K, a f. évre előirányoztatik 325.000 K. Mégis ez az utolsó kiméleti év előreláthatóan

800.000 K-án felüli vagyonszaporulatot fog jelenteni. A folyó évre előirányzott 325.000 K csak megközelítő becslés eredménye, „mivel az 1913. évi járulékok kivetése jelentésünk megtételekor még nincs befejezve.“ Nem tudom, ennek mi az oka, de az okot el kell hárítani, mert költségvetés és számadás között még akkor is nagy eltérés állhat elő, ha a költségvetés megállapításakor minden megmegállapítható tétel megállapíttatik, hát még ha csak megközelítő megállapítások történnek.

Az özvegyek száma 29-cél szaporodott, az árvák száma tízzel fogyott. A költségvetés „Özvegyek és árvák ellátására irányuló“ szükséglete évenként szabályosan emelkedik. Az államsegély is emelkedett 64.000 K-val.

A jkv. 93. pontjából helyesléssel fogadjuk a határozatnak azt a részét, mely a korpótléknak a nyugdíjigényhez hozzászámítását mondja ki, megnyugszunk a 97. pontban foglalt határozaton is, mely a lelkészek lakáspénzének a nyugdíjigényhez hozzászámítását azért nem mondja ki, mert — „miután az csak az egyh. VII. t.-c. 9. és 26. §§-ainak módosításával volna megtehető, az egyetemes \konvent hatáskörét meghaladja. “ Kérdezhetjük azonban, illetőleg Őry Tamás „Egy méltánytalan határozat“ című, a Lelkészegyesületben megjelent cikkének szelleme kérdi, hogy hatáskörébe tartozott-e a konventnek a kimondása annak, hogy a „a korpótlékok után a 2% fenntartói járulék a tagok által fizetendő?“ „A törvény melyik §-án alapszik ez?“ — kérdi Őry. Mondanom sem kell, hogy Őry cikke túloz, midőn azt mondja, hogy „legcélszerűbb lett volna egy köriratban közölni, hogy X. Y. kapott ennyi, vagy annyi korpótlékot, de hogy azzal ne kelljen bajlódnia : azt a nyugdíjintézet számára kasszáltuk“. Hiszen ha az egész 1400 K korpótlékot vesszük is számításba, a 33% akkor sem több 462 K-nál, a 3*5% 49 K-nál s a 2% 28 K-nál. Ha tehát a 33%-ot kifizette, nem fog, mint ő állítja, fizetni „azután is évente mintegy 100—100 K-át“, hanem 3-5% és 2%