Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-07 / 36. szám
296. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1913. fejében az egész 1400 K után csak 77 K-át. Az ő 100 K-ás túlzását még túlzóbbá teszi, hogy e járulékok most még legföljebb 800 K után számíttatnak. Túloz Öry, midőn az ügyrend változtatásaiért feddődik s ezt divatnak mondja. „Meghozták — úgymond — a törvényt, másik évben módosítani kellett azt. Egyszer van törvény, másszor nincs. Most hoznak egy határozatot, máskor megváltoztatják azt.“ Hiszen a nyugdíjintézet ügyrendjén történt változtatások minden lelkészkor vélemének kikérésével, összeegyeztetésével, tehát a közvéleménynek legteljesebb figyelembe vételével s úgy magának az ügykezelésnek, mint nekünk lelkészeknek csak javunkra jöttek létre. És hogy új ügyrendre volt s talán még lesz is szükség, azt teljesen érthetővé teszi a nyugdíjintézet óriási szervezete, új volta, továbbá az a körülmény, hogy teljes működését még csak a jövő január 1-én kezdi meg. Nem azért kell a konventtel feddődni, hogy a szükséglet és közvélemény követelményei szerint javítgatja az ügyrendet, hanem azért kellene vele feddődni, ha ezt nem tenné. Mindamellett is van jogosultsága Öry cikkének. „A törvény melyik §-án alapszik ez“ — a határozat? — idézem másodszor is Őrytől. Én hiszem, hogy bölcs okok alapján határozott így a konvent, de ez okokból semmit sem tudok. Ellenben tudom, hogy a végrehajtó bizottságnak csak szótöbbséggel létrejött indítványára határozott így. Az erősségét nem mutatja a konvent, ellenben a gyöngéjét, hogy t. i. magában a végrehajtó bizottságban is tekintélyes kisebbség ellenezte az indítványt, megmutatja. Nem lehet ilymódon csodálkozni Öry cikkén, sőt azon sem, ha hasonló cikkek valamennyi egyházi lapunkon átviharzanak. Nem lehet eléggé ajánlanom a konventnek, hogy megokolás nélkül ne tegyen közhírré határozatokat, különösen ilyen zsebbevágókat. Mert ebben a határozatban a megokolás hiánya a legnagyobb hiba. A másik hibának, t. i. az Öry által hangoztatottnak megállapításához szükséges volna a határozat okának ismerete. Érdekes az az ellentét, mely a kegyeleti év fenntartására vonatkozólag a konventi végrehajtó bizottság és a mi kerületünk fölfogása között van. A mi kerületünk azt mondja, hogy az 1912 augusztus 1. előtt nősült rendes lelkész özvegyének szerzett joga van a régi rendszerű kegyeleti évhez —, míg a konventi végrehajtó bizottság szerint csak az 1912 augusztus 1. előtt tényleg megnyílt kegyeleti évet nem érinti az ide vonatkozó törvény, csak ez tart háborítatlanéi tovább, az 1912 augusztus 1. után özveggyé lett papné csak a törvényben megállapított fél évi kegyeleti idő birtokában marad. Úgy látszik, hogy a két fölfogást nem lehetett összeegyeztetni, azért a mi főgondnokunk indítványára úgy határozott a konvent, hogy az egyh. törvény II. t.-c. 75. §-ának értelmezésére nézve mindaddig, míg a zsinat annak általános kötelező magyarázatáról nem gondoskodik, az illetékes egyházkerület szabályzata irányadó. Reánk, dunántúliakra nézve humánus határozat! Van azonban 119. szám alatt szintén a nyugdíjügyekhez tartozó olyan határozata a konventnek, amelynek fájdalmas voltára fölhívom mind a konventnek, mind a lelkészt karnak figyelmét. Ez az, hogy 1914 jan. 1-én túl szolgálatképtelenség csak olyan rendes lelkészekre nézve nem mondható ki, tehát káplántartási díjjal és káplánnal csak azok a lelkészek maradhatnak meg a parókián, „akik 10 beszámítható szolgálati évvel még nem bírnak.“ Meg kell itt állapítanunk, hogy egyházi törvényünk végkielégítésről csak annál a lelkésznél beszél, aki 10 szolgálati éven alul „segédlelkész alkalmazásával sem“ folytathatná hivatását (VIÍ. t.-c. 17. §). Tehát, amikor nem erő-PROTESTÁNS PAPOK ÉS HITOK-............................... TATÓK ZSEBNAPTÁRA 19M-RE........................... * „ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 1913 SZEPT. 1-TŐL 1914 DEC. 1-IG. VI. ÉVFOLYAM. SZERKESZTETTE VÉRTESI ZOLTÁN. 8& §§ S& VÁSZONKÖTÉSBEN 1*40 K. S8> 88> 8§ 8§ §& s§ §& * * 4 * * * KAPHATÓ KIS TIVADARNÁL PÁPA, FŐUTCA 21.