Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-17 / 33. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. 272. oldal. amikor minden benyomás iránt a legfogéko­nyabb, tehát a vallási érzést is akkor kell bele­nevelni. Azt mondják a modern eszméknek ezek a propagálói, hogy ezt a vallási nevelést a kötelező tárgyakon kívül is lehet foganato­sítani, sőt akkor van igazán helyén, ha az egyház az iskolán kívül, a lelkész által veszi kezébe a vallás tanítását. De nem gondolják meg, hogy így a vallástanítás már az állam által kötelezett tárgyakon kivül teherként je­lentkeznék. Csak gondolják meg, micsoda ha­tása volna ennek arra a gyermeki lélekre, mi­kor látja, hogy ami dekadens korunkban, még a kötelesség alól is, mindenki menekülni akar, neki pedig az iskolai kötelességen felül kell tanulnia a vallást. Ez nem az egyházhoz kötné azt a gyermeket, hanem attól elidegenítené. Nem akarok hivatkozni arra, hogy a felnőtt ember erkölcsi értéke a gyermekkorában bele­nevelt vallásos érzületnek visszatükröződése; de a vallásos nevelés fontosságának kiemelé­sére hivatkozhatom a katholikus egyház ama nagy felismerésére, melynek folyamányaként az utóbbi időben a gyermekek vallásos nevelé­sére teljes erejével reá vetette magát s már az elemi iskolában különféle szentegyíetekbe so­rozza, hogy később a kongregációk és nép­­szövetség katonáivá avathassa. Nekünk is nagy súlyt kell helyeznünk a vallásos nevelésre, mert csak így fejlődhetik ki az egyházhoz való hűséges ragaszkodás. A vallásos nevelés elhanyagolásában pedig ránk nézve nagy veszély rejlik. A kálvinista iskoláknak egyik értékes sa­játsága volt mindig: az életre nevelés, melyet a túlhajtásoktól az erkölcsi érzék tisztasága és erőssége óv meg. Itt az erkölcs alatt nem ér­tem azt a szűkebb értelemben vett vallás­erkölcsi parancsot, hogy az egyház tanainak áthágásától tartózkodjunk, hanem értem alatta azt a szélesebbkörű erkölcsi erőt és bátorsá­got, hogy amit jónak felismerünk az egyház, a társadalom, az állam javára, azt legyen is erőnk és bátorságunk teljes erővel támogatni anélkül, hogy ehhez a támogatáshoz önző érdekek érvényesítésének gondolata tapadna. Az életnek minduntalan tapasztalt szertelen­ségei ellen pedig legyen bátorságunk és erőnk szembeszállni még akkor is, ha nem-tetszéssel találkozunk. Mert a tudással párosult munka mellett ez az erkölcsi erő segített nekünk meg­szerezni azt a nyomatékos befolyást, melynek részesei vagyunk s amelynek megtartására nekünk is munkálkodnunk kell. Azért én nagy szeretettel kérem egyház­megyénk minden rendű és rangú tagját, hogy az egyház építésének munkájába vigyék bele legjobb tudásukat és akaratukat. Ne tartsunk semmit oly kicsinek, amit az egyház érdeké­ben munkálni ne volna érdemes. De viszont semmit se oly nagynak, amitől visszariadjunk, mert a szívósság és kitartás a nagy nehézsé­geken is átsegít. Gondoljuk meg, hogy amikor mi a saját egyházunk megerősítésén fáradozunk, akkor az egyetemes egyház érdekeit szolgáljuk, mert az egyes egyházak erősségén épül fel az egyete­­temes egyház ereje. Én a magam részéről semmi programmot nem mondok. Nem akarok olyan fontos ténye­zőnek mutatkozni, mely az én gyenge erőmet meghaladja. Élő programm nekem az én sze­retett elnöktársam, nagyságos és nagytiszteletü Czike Lajos esperes úrnak neve, tekintélye, fényes talentuma, sokoldalú tudása és széles­körű tapasztalata, jó szívvel párosult erélyes­­sége és a vezetésben mégis bölcs mérséklete. Azért én csak annyit Ígérhetek, hogy mind­azon munkákban, amelyek a mi egyházaink és egyházmegyénk javát előmozdítani alkalma­sak : hűséges munkatársa leszek; fogadja segítő munkámat jóakarattal és megértő szeretettel. A pápai református főiskolai nyomdában készülnek a Dunántúli Református Egyházkerület öss7-es tankönyv-kiadványai. ískolakönyv-árjegyzék most van sajtó alatt ín(J.ví>n küldi Tivadar könyv‘ és Pána és megjelenése után AA1g/^A1 meg A^-AO lvaucu papirkereskedő 1 (Postafiók 12. sz.) — Ugyanott mindennemű iskolarendtartási ** nyomtatvány, írószer, térkép és egyházi munka megrendelhető. **

Next

/
Thumbnails
Contents