Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-17 / 33. szám

33. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 273. oldal. Az egyházmegyének pedig ismételve há­lás köszönetemet nyilvánítom, hogy nekem a megválasztás által a munkára módot és alkal­mat adott, fogadják köszönetem szívesen. Népiskolai ifjúsági és tanítói szakkönyvtár** Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, amikor röviden összefoglalom a Népiskolai ifjúsági és tanítói szakkönyvtárra vonatkozó nézeteimet és egy határozati javaslatot terjesztek elő, melynek illetékes helyen is elfogadása — véleményem szerint — meg­oldani segítené e könyvtárak sok kellemetlenséget okozó kérdését. Igaz ugyan, hogy ezek a kellemetlenségek nyil­vánosságra nem kerültek s látszólag nincs kifogás maguk ellen a könyvtárakba fölvett könyvek ellen sem, mégis meg vagyok győződve, hogy kifogásaim nemcsak az enyémek, a kellemetlenségek sem oszlot­tak el és így voltaképpen a közvélemény tolmácsa vagyok, amikor e könyvtárakról kritikát adok. Mindenek előtt reámutatok kerületünk furcsa el­járására, melyet e könyvtárak fölállításánál tanúsított. 1911. évi őszi kerületi gyűlés 118. jegyzőkönyvi szá­mában kijelenti, hogy tekintettel arra, hogy a jegy­zékben kitett árak túlmagasak, hogy az ígért kedvez­mény oly csekély, hogy a kiadók egyes könyvkeres­kedések részére annak kétszeresénél is magasabb %-ot engednek, hogy e tárgyban az egyházmegyék véle­ménye is meghallgatandó, hogy a könyvjegyzék is szélesebbkörű részletes vizsgálat alá bocsátandó stb., mindezeknél fogva a szerződés megkötéséhez hozzá nem járul. És mégis 1912. évi tavaszi közgyűlés a Hegedüs-cég kérésére fölhatalmazást ad elnökségének, hogy e céggel a szerződést megköthesse. A könyv­­jegyzék B. E. közreműködésével módosult és a könyv­tárak megszerzése a passsziv ellenállás dacára is foga­natosítva lett. Rámutatok a tény furcsaságára, mely abban áll, * Felolvastatott a csallóközi lelkészértekezleten. — Majd az egyházmegyei lelkészértekezlet és az egyházmegyei köz­gyűlés is magáévá tette a felhozott kifogásokat. hogy a kerület a Hegedüs-cég kérelmére elhagyta azt a helyes elvi alapot, melyen 1911-ben állt és — ez a súlyos sérelem — nem lettek megkérdezve az egy­házmegyék és nem engedtetett befolyás a tanítóknak és lelkészeknek a jegyzék összeállítására. A szerződés igazán rólunk, nélkülünk jött létre és egyáltalán nem csudálandó az az ellenérzés, amit ez az eljárás szült s amit a beszerzés erőltetése keltett a lelkészekben. Sőt a csudálandó csak az, hogy ez az ellenérzés még nem kívánkozott ki a nyilvánosság elé. Hadd mutassak rá egypár kifogásra, amelyet fönntartok azután a hathatós védelem után is, mely püspök urunk tollából (?) jelent meg a Dunántúli Protestáns Lap áprilisi egyik számában. Az árak. Ilyen nagytömegű rendelesnél 30% engedmény egyáltalán nem sok. A kiadónál történő vásárlásnál a legtöbb esetben egyesek is kérés nélkül kapják a 10% engedményt. Ha árkedvezményről lehet szó, ez csak a részletfizetésben állhat, amire nekünk semmi szükségünk nincs, mert minden iskola rendel­hetne csupán annyi könyvet, amennyit évenként ki tud fizetni. Az az állítás, hogy a Hegedüs-cég a kötést in­gyen adja, csak szemfényvesztés. Bizonyításúl elég hivatkoznom arra, hogy a Protestáns Családi Könyv­tár egy-egy koronáért kínálta könyveit kötetenként, holott ugyanazokat Hegedűs P80 koronába számítja be. Hozzá még nem is adja az egyes köteteket külön, hanem kettőt összeköt, úgy hogy Hegedűs H60 koro­nával többe számít egy silány vászonkötést, mint a kiadó két külön finom vászonkötést. Mesebeszéd, hogy hasonló kedvezményre egy kiadó cég sem vállalkozott. Tessék csak megtekinteni a Dunamellék szerződését Kókaival. Különös érvelés az állam megrendelésére való hivatkozás. Az állammal szemben a könyvkiadók először is kartellbe léptek, másodszor pedig mindenki előtt tudott dolog, hogy az állami megrendelések az ár szempontjából sohasem voltak eszményiek, leg­feljebb a szállítók részére. A könyvtár tejedelme és ára egyáltalában nin­csenek arányban a megszerzésre fordított összegekkel. Mennyivel helyesebben járt el e tekintetben a tiszántúli kerület, amely az esperesi hivatalokat a kényszervásár­lás előtt a beszerzésre fordítható anyagi erő össze­­iratására felhivta. Miért nem történt ez meg nálunk is? A legsúlyosabb hibát azonban én abban látom, hogy a haladó kor szükségleteire egyáltalában nem ■------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------“ Nem szűnök meg * Követségben ’ Istené a dicsőség érettetek imádkozni _ y • + 11C,. + a rvnsztusen 22 egyházi beszéd Kibúcsuzó beszed. — Ára 30 fill. — # Beköszöntő beszéd. Ára 30 fillér m — Ára 3 kor. — Irta Bocsor László református lelkész Kaphatók Kis Tivadar könyvkereskedésében, Pápán (Postafiók 12.) ■-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents