Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-20 / 29. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. 238. oldal. élet: ez a cél most már és semmi egyéb. Mutassuk meg erőinket, amelyeket Istentől nyertünk és nyerünk folytonosan: ez a jelszó. De ennek megvalósítása csak nagy győzelem árán lehetséges. Ez a nagy győzelem pedig az, amely „meggyőzte e világot“. Az élet, a hit, a hit által való élet. Ez az igazi erő, mely személyiségeket teremt, egységes, logikus, biztos irány felé'haladó személyiségeket, kik nem ismernek ingadozást, hiszen a legmagasabb személyiségből táplálkoznak, a legállandóbb erőforrásból azon az egyetlen emberi személyiségen keresztül, aki azt az öntudatot hordozta magában, hogy ő tiszta, hogy a Sátánnak ő benne semmije sincs. Ezen az úton szerzett tapasztalatok jelentek meg az előadásokban, személyes tapasztalatok, realitások. Ezekből meggyőződhettünk arról, hogy a keresztre feszített Jézus él s hogy az élő Krisztus mozgatja, élesztgeti az emberiség vajúdó nagy organizmusát; élesztgeti az egyének zaklatásával, még ha bedugják is fülüket, ha hátat fordítanak is neki. Isten keres bennünket általa, a szelíd arcú Atya ébresztgeti a fiút. S ha álmunkból felijedve, rémképeket látunk, ha megborzadunk eddigi alvó életünktől, a bűnös’ sötétségtől, ha a világosság bántja szemünket — az oly természetes. De eljő az idő, mikor a sötétség eloszlik, mikor felismerjük Istent, mikor megismerkedünk ő vele személyesen s megindul lelkűnkben az újjászületés folyamata s megkezdődik a lélek, a világosság, a tisztaság élete, az öntudatos emberi élet. Megtisztul rajtunk Isten képe, látjuk már Őt, látjuk, érezzük, értjük érettünk való szenvedését is, megszeretjük s a szeretet közösségébe lépünk ő vele. Nem a társadalmi kérdés megoldása-e ez ? Nem az életerős, örökifjú Magyarország építgetését kell-e látnunk e kicsinyesnek látszó munkában? Hiszen az egyes ember beteg, hiszen az egyén az, amely romlott, hiszen az emberi szívek fájnak, sajognak, panaszkodnak! Ott gyógyítsunk, ahol fáj! Olyan lesz a nemzet, amilyen ifjúsága. Az ifjúi keblek mélyén szunnyad a jövő. Vigyázzunk, hogy dicső legyen kikelése. Sok támadás érte e férfias komolysággal dolgozó ifjú csapatot. Öncélt láttak munkájákban. Aki résztvett e gyűlésen, meggyőződhetett arról, hogy itt magasabbak az eszmények, Isten országa a cél, az ország és az egyház virágzóvá tétele a vágy. Akik anynyira aggódnak az egyház tagjain, azokat ne merje senki se vádolni egyháziatlansággal. Akik annyira keresztyének akarnak lenni, hogy Krisztustól tanulnak s őt akarják királlyá tenni életükben, azoktól távol álljon a rosszakarat és a szektáskodás vádja. Akik imádkozni mernek és tanulnak, akik Istentől várják az áldást, a legnagyobb erőtől az erőt s ezt teszik őszintén, bizakodva, a gyakorlati élet tényeire, ezer és ezer példára s éppen Krisztus példájára támaszkodva, neveztessenek bár Krisztussal együtt pietistáknak azok részéről, kik nem tudják, kik voltak a pietisták s mi a pietizmus, azok nem akarhatnak rosszat; a tökéletes eszménykép felé való egészséges, emberi természetből folyó vágyakozásuk nem lehet veszedelmes ; a világot meggyőző erő munkásaivá lenni nem kis dolog, de természetes emberi feladat. Kétségkívül a diákmozgalom sem mentes a hibáktól. Az emberi gyarlóság sok tévedésbe vezette. A kezdet nehézségei lehetetlenné tették a tiszta látást. Feladatának magaslatára emelkedett tehát akkor, mikor a gyűlés programmjába felvett olyan pontokat is, melyeken a mozgalom tévedéseit vették tárgyalás alá a legnagyobb őszinteséggel. A magyar diákság evangelizálása halad tehát. „Ebben a diáknemzedékben!“ S már csak három év van hátra. De Isten velünk. Csak mi tartsunk ki mellette. Csak mi tanuljunk meg mindig erősebben és jobban imádkozni. Ő megteszi a magáét. Lelke közöttünk, mi bennünk. Krisztus él. W. Vágvídékí lelkészértekezlet* A vágvidéki ref. lelkészi kör f. évi junius 26-án tartotta értekezletét Rétén, Pozsonymegyében. A körhöz tartozó lelkészek nagyrészben jelen voltak. A rétéi egyház a 22 év óta most másodszor megismétlődő ez ünnepélyes alkalomra valóságos ünnepi díszt öltött; ami már a vasúti állomáshoz szinte fölös számban kivonult kocsik számában is kifejezésre jutott, még inkább azonban a templomi istenitisztelet dicséretes látogatottságában. — Az érkezőkre gazdag szellemi táplálék várakozott, ami Tóth Kálmán esperes és ért. elnök gondoskodának tulajdonítandó. D. e. 9 órakor harangszóra testületileg templomba vonultunk, hol Boross Kálmán kamocsai lelkész I. Péter 5 : 1 v. nyomán készített s lelkesen előadott, tartalmas egyházi beszéde a templomban szinte szokatlan számban megjelenő buzgó hívők seregét feszült figyelemben tartotta mindvégig. A lelkészi lakon lefolyt értekezlet az elnök üdvözlő szavaival és rövid megnyitójával vette kezdetét. Alapíthatott i864-ben. A. vidék legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Aiapittatott. i804 ben. r Manheim Armin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít.- Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vaddszcipöit és csizmáit. -■ “Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem átJ
