Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-20 / 29. szám
29. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 239. oldal. Az egyházi I. t.-c. egynémely fogyatkozásairól és pótolni valóiról Sándor Benő értekezett elég behatóan. (Helyszűke miatt az egyes szakaszokhoz fűzött módosításokat nem közölhetem. Szerk.) Az egyházi I. t.-c. 114. §-ára vonatkozólag Boross Kálmán kamocsai lelkész terjesztett be véleményes javaslatot, amit az értekezlet egész terjedelmében elfogadott, amint következik : „A vágvidéki lelkészértekezlet kimondja, hogy mivel az egyházi törvénykönyvnek minden §-a végre lett hajtva 1907. óta, csakis a lelkészi fizetésrendezésre vonatkozólag hozott I. t.-c. 114. § a) pontján kifejezett kivánalom maradt mindezideig kegyes óhajtás ; mivel az országos új törvény ezen egyh. törvény kívánalmával szemben a lelkészekre nézve sérelmes ; mivel az egyetemes konvent módját találta annak, hogy a folyó évben a 8—10 ezer koronás fizetésű lelkészek is megkapják korpótlékukat: leikészi értekezletünk ragaszkodik az idézett törvény §-ában lefektetett alapelv végrehajtásához és kívánja, hogy a világi törvényhozás intézkedésének tekintetbe vétele nélkül minden gyülekezet évi költségelőirányzatába beillesztessék a 2400 korona lelkészi alapfizetés és az egyetemes adóalap ennek figyelembe vételével szolgáltassa ki az egyházközségek adócsökkentési segélyét. Vagyis a törzsfizetést egyházhatósági belkörű intézkedéssel kívánjuk sürgősen rendezni. Megjegyezzük, hogy alig 6 év óta érvényben levő zsinati törvényünkben fontosabb intézkedésnek szükségét nem látjuk, mint az I. t.-c. 114. § a) pontjának minden feltétel nélkül való kijelentését és végrehajtását“. Soós János előadása alapján a mezőföldi egyházmegye stólára vonatkozó határozatát elfogadja az értekezlet azzal, hogy a temetési stóla 5 korona legyen imáért, 10 korona az orációs temetésért, míg a prédikációs temetésért szabad stóla legyen szedhető. Rácz Elemér javasolja, hogy a konventi liturgiái bizottság munkálata változatlanul fogadtassák el. Elfogadtatott. Elnök mint előadó, beterjesztette az állami anyakönyvek behozatala folytán előállott lelkészi jövedelemcsökkenés megállapítása és kárpótlása tárgyában készített munkálatot. A munkálat szerint egy 1000 lelkes gyülekezetben e címen évi 100 korona vesztesége van a lelkésznek. A kártalanítás a javaslat szerint az államtól kérhető és várható. Szólt azon veszteségekről is, amelyek a lelkészi kart palástos szolgálatai mellőzése folytán érték. Amelyre nézve, mivel e veszteség az egyházpolitikai törvények számlája terhére nem irható, mint inkább az egyháziatlan korszellem folyamányaként jelentkezik, javasoltatott, hogy e veszteség ellensúlyozását az általános stólamegváltási kötelezettség behozatala egyenlíthetné ki. Javaslata egészében elfogadtatott. Alulírott arról értekezett, hogy a hitoktatás mi módon volna eredményesebbé, céljának megfelelőbbé tehető. Erre vonatkozólag határozati javaslatom ez: 1. Mondaná ki az egyházmegye, hogy minden lelkész a templomon kívül is vallástanító s amennyiben lelkészt körzetében valamely nem református jellegű népiskolába legalább 10 ref., illetve prot. vallású növendék jár, a tanterv szerint való vallástanításról, amennyiben ez másképen megnyugtatólag meg nem oldható, köteles a lelkész, rendszeres heti vagy kéthetenként való kiszállással, megfelelő fuvar és tiszteletdij ellenében gondoskodni. 2. Amennyiben tíznél kevesebb növendék van valamely nem ref. jellegű népiskolában, úgy tanévenként legalább nyolc ízben szálljon ki a lelkész a legszükségesebb ismeretek közlése végett, ha a tanítás más megnyugtató módon megejthető nem lenne. A megfelelő fuvar és honorárium természetesen ez esetben sem maradván el. Az 1—2. pontban írt kötelezettségek elvégzéséért a lelkész, esetleg tanító a hivatalosan kimutatott kilométer-távolság bejárásáért kilométerenként 50 fillért fuvarra és ugyanakkor minden igazolt tanítási óráért legalább 4 korona tiszteletdíjra tarthatna igényt, amit az illetékes egyházi hatóság pénztárából félévi utólagos részletekben kapna a lelkész vagy tanító. 4. A 3. pontban írt járandóságok fedezetet nyerhetnének : a) az anyaegyház hozzájárulásában, ha t. i. az iskola székhelyén levő ref. vagy prot. vallású hívek az anyaegyház fenntartásának terheihez évenként hozzájárulnak, ami ekképen a rendes évi hozzájárulás évi 10%-os mérvében juthatna kifejezésre, amit az egyházak egyéb köztartozásaikkal az egyházmegye pénztárába fizetnének be ; b) az egyházi hatóság által a ref. hívek egyetemére kivetendő évi 2 filléres hozzájárulásban, amit szintén egyéb közpénzekkel az illetékes egyházi hatóság pénztárába tartoznék befizetni minden egyház; c) az állam ez idő szerinti heti 1 óránként való makszimális 40 korona évi hozzájárulásnak heti 1 óránkénti évi 100 koronára való felemelésében. Végül egy szomorú, az idők változásait mutató határozatot provokált Boross K. alábbi írásos indítványa: Régner Pál templom- és díszfestő Páp<L Templomok festéséről számos elismerő levéli — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora 1 — Elvállal szobák, termek művészi festését I Alapi itatott Í87í-ben. — Cím- és betüfestészet I — Modern kivitel I — Szolid árak I — Alapíttatott JS7í-ben.
