Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1913 julius 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs cimére küldendők. Egyházunk és a Heídelbergí Káté. Ez a kérdés szoros kapcsolatba hozható egy másikkal, melyet így lehet föltenni. Meg vannak-e, virágoznak-e a szívekben azok a hitbeli fényes tulajdonságok, melyek ennek a könyvnek létrejöttét, kelendőségét, kedvességét előidézték és oly hosszú időn át biztosították? Másszóval : Azt látjuk, hogy napjainkban megközelítőleg sem váltja ki könyvünk azt az általános érdeklődést, mit a múlt idők tanúsítanak. Hoi a hiba? A könyvben-e, vagy a szívekben és lelkekben? A könyv maradt-e el vallásos életünk mai színvonalától, vagy vallásos életünk marad a könyv színvonalán alul ? A felelet nem kétséges. Már az magában véve is visszás helyzet, hogy a mai korban még a lelkipásztorok közül is sokan félve nyúlnak a Heidelbergi Kátéhoz. A theológián többnyire csak híréből hallják. Dogmákról, hittételekről, szimbolikus könyvről lévén szó, azt hiszik, afféle rettenetes nyelvezettel megírt hittudományi műhöz lesz szerencséjük, amilyenek néhány példánya még a vizsgák után évtizedek múlva is rossz álmokat okoz. Nem volt senki, aki egyszerű útmutatással végigvezette volna őket a káté lapjain. Aki rámutatott volna, hogy amit úgynevezett tudományos keretben, kibővítve, megvitatva, különféle véleményeket ismertetve, cáfolva előadnak és megírnak: abból tulajdonképpen csak annyi tartozik a gyakorlati életre, ami ebben a kátéban röviden, határozottan és oly építően kifejezve található. Nem is gondolják, hogy ebben a könyvben, melyet egy második pünkösd hatása alatt építési, tanítási célzattal az a két fiatal heidelbergi hittudós készített: — valósággal lélek és élet van! E tekintetben nem is csoda, ha gyéren hangzik templomainkban a kátémagyarázat. Pedig — ha a régi kátémagyarázati beszédek nem volnának is megközelíthetők — az Oosterzee Antal-féle kétkötetes, nagyszerű munka ugyancsak megadja az útat és módot arra, hogyan lehet és kell a Heidelbergi Kátét kezelni. Oly szépen és annyi kincset bányász elő a káté nyomán hitvallásunk kifogyhatatlan kincses bányáiból, hogy kellő lélekkel a mi istenitiszteleti kereteinkhez alkalmazva, minden rendű, rangú és korú hallgatóink vallásos ismeretét, öntudatát és buzgóságát meghatványozni lehetne. Templom-, orgonaszentelési, lelkészbeiktatási, vagy más ünnepélyek délutánján, ahelyett, hogy „úgyis elég volt délelőtt“: de sokkal többet érne fölkelve szépen a lakomák asztalai mellől, megtartani és nem elhagyni a délutáni istenitiszteletet s ilyenkor a rendszerint minden felekezetből összejövő hallgatóság előtt tanítást tartani az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről olyformán, mint azt az említett kiváló munkában a 8. úrnapjánál találjuk. Nem kezdődne mindjárt az új templom első napja azzal, hogy délután — „nincs templom“. Korunk és a Heidelbergi Káté keletkezési korának vallásos viszonyai között levő különbséget legjobban feltüntetik a Káté elkészítésének körülményei. III. Frigyes (az istenfélő) pfalzi választófejedelem megbízott két heidelbergi hittudóst:
