Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-19 / 3. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1913 január 19. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Nyílt levél nagytiszteletü Patay Károly úrhoz, a barsí ref. egyházmegye espereséhez. Nagytiszteletű Esperes Úr! Odaadó figyelemmel és komoly utángondolással olvastam „Gondolatok az üres templomok és ezzel összefüggő kérdések felett“ c. érdekes fejtegetéseit nagytiszteletű uramnak. Részint személyes, részint hallomás útján szerzett tapasztalataim alapján magam is szomorú bizonyságtevője vagyok annak, hogy templomaink — ha nem is teljesen — tényleg üresek; hogy igehirdetésünk valóban elveszítette varázsát s még azok is, kik szívesen hallgatják prédikálásunkat, csak hallgatói s nem egyúttal cselekvői is az Igének. A szomorú jelenségeket látva, sok mindenre gondolunk, mint okra s ezzel legtöbbször meggyógyítottnak is hisszük a bajt. Én szeretném, ha — tennénk is már egyszer valamit, mert a Pató Pál úr korszaka lejárt, mert a fényes parókhiák, pompázó templomok mellett végtelen sok romot, pusztúlást látok. Erélyes, gyors intézkedésekre van szükségünk. Sok-sok tervem közül, mit a magam szerény, kis gyülekezetében már többé-kevésbbé sikerűit valóra váltanom — mind között, szerintem, a legfontosabbra legyen szabad egész nyíltan és egyházi életünkben talán szokatlan formában felhívnom nagytiszteletű esperes úr jóindúlatú figyelmét alábbi soraimmal. A templomokhoz vezető útak begyöpösödésének sok okát adhatjuk. A teljes igazságot azonban — szerény véleményem szerint — nem azok közelítik meg, kik a tudományok és a teknika vívmányainak erőösszetételeiből akarják az új, vallástalan irányok eredőjét megalkotni, mert hiszen a tudományos vizsgálatok eredményei s az azokat befogadó és valló embertömegek között a viszonosság nem sokat, talán semmit sem változott a századok folyamán. A múlt századok kevesebb tudományos eredményei a nagy tömegekkel történő közölhetésének erős akadálya volt a rendelkezésre álló eszközök hiánya, vagy a meglevőknek fogyatékossága. Ma drótos és dróttalan távirók, telefon, rotációs gépek, vonat, villamos, repülőeszközök csodás gyorsasága áll rendelkezésére bárkinek, hogy szellemi és anyagi vívmányaival meglepje a világot. Azonban az eszközök csodálatos segítőtárséi szegődésének ellenében erős akadályéi ottan áll — bárha különösnek is tetszik állításom — maga a tudomány. Az ismeretek káprázatos fejlődése, mint színes kaleidoszkóp, állandóan változik s még az egyik ismeret rá sem íródhatott az emberi agy táblájára, máris másik rója hamar betűivel keresztül azt. Többet tudunk, mint eleink, de kevesebb alapossággal s az is a meglévő eredményekhez viszonyítva, nem több, mint volt az övéké az ő koruk ismereteihez való viszonylatban. Különben, szerintem, igazi tudás és krisztusi hit soha nem állott ellenségképen egymással szemben. Mindkettő ismerte és ismeri határait s azt a vonalat, hol kezdődik a „noli me tangere circulos meos“ és nem lépte át. Krisztus pedig tegnap is az volt, ki ma és mindörökké ugyanaz marad.