Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-08 / 23. szám

188. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19\3. Jézus és a törvény* Felolvasás a csurgóvidékí lelkészkőt 1913 márc. 11. értekezletére. (Folytatás.) 4. A törvény szigorú ünnepfogalmát lényegesen megváltoztatta. A szombatra vonatkozólag nemcsak a tízparancsolat szabja meg, hogy „ne tégy akkor semmi dolgot se magad, se fiad“ stb., hanem egyéb szigorú rendelkezések egyenesen halált szabnak a szombaton munkálkodóra. „Hat napon át munkálkodjatok, a he­tedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugo­dalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, meg­­ölettessék.“ (2 Móz. 352). Egy szegény ember a pusztai vándorlás alatt fát szedegetett szombat napon — agyon köveztette Mózes. Ebbe a szigorú törvénybe unos-untalan beleütközik Jézus. A szegény faszedege­tővei azonos munkát végeznek a Jézus tanítványai, midőn szombat napon a vetések közt haladván át a Mesterrel, éhségükben szaggatják és eszik a kalá­szokat. A farizeusok megbotránkoznak, bizonnyal a faszedegető sorsára szeretnék őket juttatni. De Jézus szól: „Ha tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlano­kat. Mert a szombatnak is Ura az embernek fia.“ (Máté 127, 8.) Azután — a zsidók és a törvény föl­fogása szerint — derüre-borura rontja-töri a szomba­tot. Kimondja, hogy az ember drágább a verembe esett juhnál, melyet a gazdája szombaton is kivon a veszedelemből —, szabad tehát szombat napon jót cselekedni.“ Akkor monda a megszáradt kezű ember­nek: „Nyújtsd ki a kezedet.“ Máté 1213, 13. A farizeu­sok halált forralnak ellene. Mindegy. Meggyógyít szom­baton a zsinagógában egy asszonyt, kiben betegség­nek lelke vala 18 esztendőtől fogva (Luk. 13l3), egy vizkóros embert szombat napon egy fő farizeus házá­ban (Luk. 144), egy 38 év óta betegségben szenve­dőt a Bethesda tavánál (Jud. 58), meggyógyítja a va­kon szülöttet (Jud. 97). Az egy husvétot kivéve szom­batja, köznapja közt különbséget alig találunk —, azt az egyet csak, hogy zsinagógába megy. Oda is csak azért, hogy tömegek leikébe szórhassa világos­ságát. Az imádkozást inkább a magányban végezte, a hegyormokon, a tengerparton. Minden egyes szom­bati jócselekedete botrány, törvényrontás volt a fari­zeus szemében. De ő nyugodt önérzettel felelte : „Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálko­dom.“ (Jud. 517). A Jézus követője megérti, hogy az ünnepnek Jézus az igazi betöltője, de a Mózes szom­bati törvényének csakugyan eltörlője. 5. Ezeknél pedig még nagyobb törvényrontást, -törlési is csinált a Jézus. Oly nagyot, hogy nemcsak a zsidók, de még a bibliára esküvő, bibliával élő protestánsok sem vehették be maiglan sem. A bűnért való áldozatoknak, magának a nagy engesztelő áldo­zatnak célja mind az volt, hogy Isten bocsássa meg a bűnöket. Papi bocsánatadást az ó-testámentumi törvény nem ismer. Történeti könyveken, zsoltárokon, prófétákon végig visszhangzik a felséges elv, hogy Isten adja a bocsánatot. 2 Sám. 1213: „Az Úr is el­vette a te bűnödet.“ Ézs. 4325: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságidat enmagamért és bűneidről nem emlékezem meg.“ Zsolt. 325: „Bevallom hamisságo­mat az Úrnak — és te elvetted rólam bűneimnek ter­hét.“ Zsolt. 1304: „Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged.“ A 130. zsoltár 2., 3. verse di­cséri az Urat, „aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.“ Elröpült aztán egy ezredév. Nagy, messze idők — mennyi szenve­dés. Nagy, messze idők s Jehovát tisztel szívében a zsidó. Nagy, messze idők — s nemzeti dicsőség kardja helyett orvosságot, megnyugtatást hoz a Názá­reti. Nagy, messze idők —, hol a próféta, aki forró látomásában meglátta, hogy nagy, messze idők méhe morajlón zúgja : „Mi dolog, hogy ez ilyen káromláso­kat szól ? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?“ (Márk 27). Mert a gutaütöttet így gyógyítgatja Jézus: „Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.“ (Márk 25). Mert így vigasztalja az asz­­szonyt, aki a városban bűnös vala: „Megbocsáttattak néked a te bűneid.“ (Luk. 748). Mert azt mondja a sokat patvarkodott Zákeusnak: „Ma lett üdvössége ennek a háznak.“ (Luk. 190) —, a keresztfán hozzá hajló gonosztevőnek: „Ma velem leszel a paradicsom­ban.“ (Luk. 2443). Házasságtörésen kaptak egy asz­­szonyt az írástudók, a farizeusok. „Mester!“ — zúgták Jézus felé — „a törvényben megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz ?“ A Mester szigorúan szól: „Aki közü­­letek nem bűnös, az vessen rá először követ.“ Aztán, hogy eloldalogtak sorban, szelíden szól a Mester: „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél.“ Jud. 8^. Ezért, hogy bűnöket bocsátott meg, ezért Jííost jelent meg :: Ill'll? A \ 11 H P C y + Ä 1 JKi terjeszti a tüdövészt. két sikerült fali kép. \J V d tv U tlj 14 (l IV d I UU U V C OjC l U I« II. jfti óv meg bennünket a tüdövésztől. J\. táblák igen tetszetős színes képek, rövid szövege népies ngelven mindent elmond, ami a tárgyra vonatkozik. kívánatos, hogg minden iskola, olvasókör, községháza kifüggessze. Sgu-egg kép ára 2 )C. J\. tüdővész elleni védekezés vezérfonala. Jftecjrendelhető J(is Jvadat könyvkereskedésében, Jápán, Jő-utca 21-ik szám alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents