Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-20 / 16. szám
130. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. fényét emelni szívesek voltak, a mindenható és jó Istennek, aki nekünk mindeddig segítségünkre volt jóra irányzott törekvésünkben és aki a maga nagy erejét megdicsőítette a mi erőtlenségünkben, akinek nevének segítségül hívásával és dicsőségére avassuk fel ez intézetet és annak épületét. Benedek Sándor államtitkár üdvözlő beszéde. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr részéről hálás köszönetét hozok a nagyméltóságu és főtiszteletü egyházkerületi elnökségnek azért a kitüntető figyelemért, hogy a tisztelt elnökség a nőnevelő-intézet új épületének felavatására őt is meghívni kegyes volt. A miniszter úr őszintén sajnálja, hogy itt most személyesen jelen nem lehet, de fontos államügyek más helyen foglalkoztatják. Megbízott azonban engemet, hogy ezen a lélekemelő ünnepélyen képviseljem. Boldognak érzem magamat, hogy ezt a megtisztelő megbízatást én teljesíthetem, aki a ref. egyháznak egyik szerény munkása vagyok s akinek a szive össze van nőve egyházam örök igazságaival. A nőnevelésnek ezt a díszes csarnokát egyfelől a református hívek vallásos érzülete, a közoktatás iránti helyes érzéke és anyagi áldozatkészsége, másfelől pedig az állam anyagi támogatása építette meg, világos bizonyítékáúl annak, hogy az egyház és állam karöltve haladó, egyetértő és összhangzatos tevékenysége képezi azt a helyes útat, amely a kultúrális fejlődés biztos talajára vezet. E kultúrális intézetnek kettős célja van. Magasztos hivatásuk színvonalán álló tanítónőket képezni, akik a népmilliók gyermekeinek agyába és szívébe plántálják a tudásnak és nemes érzékeknek első csiráit. A magyar nemzettest törzsét képező polgári középosztálynak kötelességtudó, művelt, vallásos leányokat és anyákat nevelni, akik a családi életbe magukkal viszik a munkának a szeretetét, a polgári egyszerűséget, a mély vallásos és erkölcsi érzést s a magyar haza iránti kötelességek tudatát. A hazának ilyen anyákra van szüksége, mert hiszen az anyáktól függ nemcsak a családi élet boldogsága, de a jövő nemzedék jellemének kialakulása is. Egy francia államférfiú bölcsen mondja azt, hogy az elme, a könyvek, az iskolák és az atya oltják belénk az eszméket, de az érzelmeket az anyától nyerjük, a jellemeket az anyák alkotják. A pápai nőnevelő-intézet belső életét eddig is a jellemképző nevelés s a hazafias szellem töltötte be. A magyar református egyetemes egyház történelmi tradíciói, az egyházkerület fényes köztevékenysége s a nőnevelő-intézet tanári testületének magas színvonala kizárják azt, hogy ez az irány, a nőnevelésnek ez a magasztos kultusza valaha megváltozzék. Azért mély meggyőződésem, hogy ennek a nőnevelő-intézetnek élőfája nemcsak az egyháznak hoz virágokat és terem gyümölcsöket, hanem mindnyájunk legtisztább eszményének, a magyar hazának is. Ezekkel az érzésekkel tolmácsolom a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr őszinte elismerését, hálás köszönetét és szívből fakadó üdvözletét. Legyen áldás ezen a kultúrális alkotáson s áldja meg az Isten ennek elöljáróit, tanárait és növendékeit. Czíke Lajos ószőnyí református lelkész úr életrajza. Három kis gyermek édes csevegése avatta a családi boldogság szent hajlékává a nagymegyeri paplakot a múlt század első felében, Komáromvármegyében. Boldog és szép jövő álmait álmodozták a szülők: az Isten embere, buzgó szolgája : nemes Czíke Károly lelkész és felesége: nemes Pázmándy Johanna, midőn a körülöttük játszadozó Karolinára, Lajosra, Etelkára tekintettek. Szülői szép remények, édes álmok eloszlottak, mint a pára! A reménység napjai elmulának és azokkal a reményekkel együtt igen korán sírba szálltak a szülők is. Árván maradt a három gyermek. Az árvának ügyét felfogja a jó Isten! Szerető rokonok gondjai alatt nőttek fel és mindháromra szállott az Úrnak lelke, mindhárman papi családok alapítóivá lettek. Karolina, jóemlékezetű, áldott lelkű Pap Gábor püspök özvegye; Lajos, magas hivatalokat viselő lelkész; Etelka, tudós Gyalókai József csépi lelkész özvegye. A Czike-családnak tudomásunk szerint negyedik nemzedéke a lelkészt pályára szenteli életét. Gellérről ment a nagy megyeri lelkészségre Czike Pál 1801 március 22-én. Felesége volt Végh Juliánná. Az agg lelkész 1834 augusztus 12-én 78-éves korában elhalván, utódja lett fia: Czike Károly 1834 augusztus 14-én, aki előbb somorjai lelkész volt. Mindkét lelkész és Pázmándy Johanna a nagymegyeri temetőben alusszák síri álmaikat. Czike Lajos nemcsak a családi név örököse, hanem örökölte az atyák istenes életét, az anyák nemes büszkeségét, mindannyinak áldozékony, buzgó szeretetét, szívjóságát. Az 1837-ik év május 31-én született fiút nagy dolgokra hívta el az Úr! Még alig eszmélt arról, mily drága kincs az édes anyai szív melegsége, már 11-éves korában az anya nélküli árvaság lepergő könnyei áztatták arcán a gyermeki ártatlanság hamvát. Édes anyja meghalt 1848 jul. 20^án 36-éves korában. A nagymegyeri iskolában kezdette elemi tanúlmányait, az özvegy édes atya oktatta a gimnázium három alsó osztályának tantárgyaira. Tanítói voltak még: nemes Vályi Kovács János és Fodor János. Örömmel emlékezik reá még ma is élő nehány tanulótársa. Folytatta tanulmányait a pápai református főiskolában. A halhatatlan emlékezetű, nagy tudományú
