Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-20 / 16. szám
16. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 131. oldal. tanárok kitüntetőleg szerették a szorgalmas tanítványt. Édes atyja 1855 május 8-án 55-éves korában elhalván, a teljesen árva ifjút nagybátyja : Pázmándy Lajos kömlődi közbirtokos, alispán, később egyházmegyei és pápai főiskolai gondnok Vette nevelő gondjai alá. Szigorúan, de szerető gondossággal nevelte, taníttatta. Korán önállósághoz szoktatta, hogy önerejéből, szorgalmából meg tudjon élni. Néha-néha ridegnek látszott a titkon forrón szerető, nőtlen nagybátyja magaviseleté. így edzette, acélozta meg az ifjúi lelki erőt, mert az ifjú tehetségében, szorgalmában látta a nagy jövőt, melyhez nem puha báb szív, hanem erős lélek, törhetlen akarat kellenek. Gimnáziumi tanúlmányaií az érettségivel kitűnő eredménnyel bevégezvén, nagybátyja erős akaratával kellett megküzdenie, hogy szíve hajlama szerint a lelkészi pályát választva, folytathassa tanulását. Egyike volt a pápai theológia legszorgalmasabb, önmunkásságával is kiváló ifjainak. Tanúlmányainak bevégzése után e derék ifjút tárt karokkal fogadta az élet, hogy némileg pótolva legyenek a gyermekkori veszteségek. Az ácsi egyház derék lelkésze és elöljárósága kívánságára, sőt meghívására, az 1858-ik évben az akadémikus rektorságot foglalta el. Már ott kitüntette, mily nagy vonzalma van a tanügy iránt. Az Úr kicsinyeit oly szeretettel, szaktudással tanította, hogy szorgalmát, egyházias magaviseletét, az akkori idők követésre méltó szokása szerint, a legjobb tanítók részére összeadni szokott „ösztöndíjjutalom“ átadásával, ismerte el és jutalmazta az egyházmegye. Mindkét s.-lelkészi vizsgának kitűnő eredménynyel letétele után, miután Kocson 1861 november 26-án a lelkészi hivatalra feleskettetett, Kis József halála után Nagyigmándra rendeltetett h.-lelkésznek. Az atyák megtisztelő szereteténél, a hívek ragaszkodó vonzalmánál erősebb volt a jogszabály, nem lehetett még ott rendes lelkész. Egy év után Csepre rendeltetett s.-lelkésznek. Kis Antal lelkész halála után 1863. évi május hó 1-én, a közbirtokosokból álló gyülekezet egyhangúlag rendes lelkészévé választotta az ékes szavú, szép külsejű, tudós, művelt ifjút. Még akkor! . . . Istenem, még akkor virágjában a közbirtokosság ! . . . urak és úrnők kezükben zsoltárral, vagy imakönyvvel, éhező és szomjúhozó lélekkel vágyakoztak az Isten igéje után! Tömve volt a szép csépi templom, — hiszen Czike Lajost öröm és lelki gazdagodás volt hallgatni. Csepen alapozta meg családi életének boldog hajlékát, feleségül vette kismányai Micsky Lajos és alistáii Laky Juliánná csépi nagybirtokos szülőknek leányukat: Katalint az 1864-ik évben. Jól választott! Talált magához illő társat, hű feleséget, gondos anyát, gyors és szorgalmas asszonyt, Istent félő papnét. Még akkor ilyeneknek nevelték a közbirtokos leányokat. Hét gyermekük született Csepen. Mariska és Károly kicsiny korukban — Csepen —, Dénes fiuk közel a férfikorhoz, nőtlenül — Ószőnyön — haltak el. Eleonóra leányuk: Sziics Dezső csajági lelkész s esperes felesége, fiaik: Lajos, bőnyi lelkész, egyházmegyei jegyző és tanácsbiró, Pál, kömlődi lelkész, tanügyi elnök, Imre, nagyigmándi szolgabiró. Mind házasságban élnek. Kilenc unokája és két dédunokája van életben. Csépi lelkészsége, kedves és értékes emlékekkel teljes korszaka életének. Egyházának ügyeit hibuzgósággai és bölcsességgel rendben tartotta. Mindegyik közbirtokos család ajtaja szeretettel nyitva állt előtte. Kis tudós társaság élt akkor Csepen. Egyházi, világi irodalom, költészet, gazdaság, politika, társadalmi kérdések ismertetése, megvitatása volt lelki tápláléka a szép társaságban, melyben az ő véleménye mindig megbecsülésben részesült. A komoly munkás, a kellemes szórakozással bölcsen tudta fel-fel váltani. Víg társaságuknak egyik élesztője volt az 5—6 tagból álló vonós hangszereken játszó „úri banda“, melyben a bőgőt ügyes szakértelemmel kezelte. Mintegy 150, néha több hold földön serényen és sok hasznot hajtólag gazdálkodott. Méhészkedett, gyümölcsöt, dohányt termelt sikeres példaadással. Kitűnő vadász volt, különösen nagy vadra remekül lőtt. Most is felvidúl lelke, ha vadászati élményeiről, sikereiről beszélgethet. Sokféle elfoglaltsága mellett az egyházi élet volt kedves munkatere. Nagy elhivatását felismerte a tatai egyházmegye, amidőn pénztárnokká, kevés idő múlva tanácsbiróvá, több éven át egyházkerületi képviselőjévé választotta. A pénztár kezelése körül fontos újításokat létesített, feltűnő pénzügyi tehetségnek bizonyúlt. A közügyek elintézésénél véleménye sokszor döntő súlyú volt. Jóemlékezetű Pap Gábor püspök úr után 1879 március 7-én az ószőnyi buzgó és nagy gyülekezet lelkésze lett. A csépi gyülekezet férfi és nő tagjai siránkozva búcsúztak el 15 és évig szeretett, derék lelkészüktől. Az egyházkerület nagy bizalmával tüntette ki, midőn 1880-ban számvevőjévé, néhány év múlva tanácsbirójává választotta. Nagyobb tere nyílt pénzügygazdasági tehetségének kifejtésére. Az írás szavai szerint: „az eke szarvára vetette kezét“, minden melléktekintet nélkül szigorú ellenőrzést gyakorolt világi társával: Rácz Gyulával, az egyházkerület és főiskola vagyonának kezelése körül. Nem egyszer erős küzdelmet vívott, hogy megmenteni segítsen egy-egy bizonytalan hitelösszeget. Szakértelme, erélye, az egyházkerület feltétlen bizalmát nyerte meg. Bírói tisztében szeretet, jóindulat vezérelték, a szinigazság s törvény sérelme nélkül. Pázmándy Lajos halála után, mint a hagyaték rendezőjének, az osztályos örökösökkel egyértelmüleg főgondja volt, hogy a Pázmándy Sámuel-féle családi alapítvány a maga egészében, a hagyatékból mint gondozott összeg kivétessék és a főiskolának át is adatott: 8400 korona összegben. A tatai egyházmegye jószívű esperesének, Páli Lajosnak halála után őt ültette az esperesi székbe
