Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-20 / 16. szám
16. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 129. oldal. amely tudományos, vallásos és erkölcsi kiképeztetését ezen intézetben nyeri, de akik közül legalább a nagyobb áldozatot hozók nevét ez alkalommal is felemlíteni, mindnyájuk iránt pedig az elismerés és hála érzelmeit kifejezésre juttatni illendőnek tartom. Első helyen említem fel boldog emlékű László József urat, aki az intézet céljára még életében 20.000 K alapítványt tett, végrendeletében pedig ezen intézetet tevén örökösévé, erre ugyancsak 133.935 K 65 f-t hagyományyzott így az ő alapítványa összesen 153.935 K 65 fillér. Boldog emlékű Tisza Kálmán felejthetetlen főgondnok urunk életében 4000 koronával járult az intézet megalapításához, halála után pedig nemes lelkű neje az ő emlékére 16.000 koronás alapítványt tett. Boldog emlékű Hegedűs Sándor főgondnok urunk 10.000 koronát adott az intézet céljaira. Gróf Tisza István főgondnok urunk, akkor amidőn a legnehezebb helyzetben volt intézetünk s annak javára az 1908-ik évben gyűjtést indítottunk, 40.000 K alapítvánnyal járult az intézet alapjához. Boldogult Thaly István egyházkerületi tanácsbiró ur az 1909. évben 6000 korona alapítványt tett az intézet céljaira. Gelencsér Erzsébet asszonyság az 1911. évben Ács Károly ur emlékére 25.000 korona alapítványt tett az intézet céljaira. Ezeken kívül 63 jóltevő támogatta eddig kisebbnagyobb, összesen 55.292 K 55 f-re rugó adománnyal az intézetet, úgy hogy az intézet alapja jelenleg 300.228 korona tőke és 267 korona az illetőknek haláláig tartó évi járadék, nem számítva ebbe bele a dunamelléki ref. egyházkerületnek időhöz nem kötött évi 1000 korona és a Gusztáv-Adolf egyletnek évi 351 korona segélyét. Mély hálával és köszönettel emlékezünk meg a nemes szivek jóakaratának intézetünk iránt való ezen lélekemelő megnyilatkozásáról, mint fényes tanúbizonyságáról annak, hogy az a forrás, amelyből összes protestáns közintézményeink életereje kezdettől fogva táplálkozott, a mai anyagias korszellem eszményi törekvéseket sorvasztó iránya dacára sem apadt ki, hanem érezteti áldásos és életet tápláló hatását mindenütt és mindenkor, ahol és amikor a protestáns egyház tiszta evangéliomi, ^világosodott józan szellemét szolgáló közintézmény felállítása és felvirágoztatása kívánja az áldozat meghozatalát. Mindezen nagy áldozat sem lett volna azonban elég arra, hogy intézetünk céljának teljesen megfelelhessen és mai virágzó állapotába jusson, ha a magyar állam az újabb időken a közművelődés érdekében általánosan tanúsított támogatásával nem jött volna nekünk is segítségünkre. A tanári fizetés kiegészítésre vonatkozó törvény jóakaratu és méltányos alkalmazása, az építkezési és felszerelési államsegélyben való méltányos részesítés által oly nagymérvű támogatást nyújtott a magas kormány éppen a fejlődés kezdetén a mi intézetünknek, aminőt magunk erejéből kiállítani minden jó igyekezet és lelkesedés dacára sem lettünk volna képesek. Ezért nagy hálával és köszönettel tartozunk a magas magyar közoktatásügyi kormánynak, aminek ez ünnepélyes alkalommal, amidőn ezen kormánynak jelenlegi államtitkárát: Benedek Sándor úr Öméltóságát és Neményi Imre miniszteri tanácsos úr Öméltóságát körünkben üdvözölni szerencsések vagyunk, kedves kötelességem nyilvánosan is kifejezést adni, őket mély tisztelettel üdvözölni s intézetünk részére további jóakaratukat kérni, biztosítván őket arról, hogy intézetünknek mindenkor fő törekvése leend, hogy magát ezen kitüntető jóakaratra méltóvá tegye az által, hogy olyan növendékeket neveljen a magyar hazának, a magyar társadalomnak, a magyar ref. egyházaknak, akik az elemi oktatás terén jól és dicséretesen megállják helyüket, akik emellett ékeskedjenek a vallásosság, egyszerűség, jó erkölcs és családiasság erényeivel. Mert hogy eddig ezt a nemes feladatot intézetünk növendékeivel meg tudtuk közelíteni, annak ékesen szóló tanúbizonysága, hogy tanítónőképző-intézetünkben az 1906. évtől fogva tartott négy képesítő vizsgálaton oklevelet nyert 152 növendékünk mind tanítói állást nyert, úgy hogy a múlt évben képesített 35 növendék közül a múlt évi november hóban az utolsó is álláshoz jutott és a reá váró feladatnak mind kellőleg megfelelt; viszont az első három képesítő vizsgálaton oklevelet nyert 118 növendék közül 42, vagyis több, mint 35% férjhez ment, jeléül annak, hogy intézetünkben a növendékeknek komoly tudományokkal való foglalkozása a tanulói hivatásra való szakavatott előkészítés nem öli ki szívükből a nőiességet, nem fásítja el s teszi üressé a kedélyt, nem hamisítja meg a női kebel legtermészetesebb, azért legjogosúltabb érzelmeit s vágyait, nem teszi közönyössé növendékeinket a legmagasztosabb női hivatás, a tisztes családi élet feladatainak betölthetése iránt. Legnagyobb hálával tartozunk azonban mindazért, amit ma szépet, magasztosai örvendező szívvel intézetünkről elmondhatunk azok előtt, akik ünnepélyünket személyes megjelenésükkel megtisztelni s ezáltal annak Aiapittatott 1864-ben. vidék legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Atapittatott ise4 ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. . . Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vaddszcipöit és csizmáit. ..— "Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át*
