Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-20 / 16. szám
126. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. Megnyitó beszéd* Elmondotta az Í9J3, évi április hó 17-én tartott ískola-felavatóí ünnepélyen dr. Antal Gáfeor püspök. Főtiszteleíü Egyházkerületi Közgyűlés! Mélíóságos Vallás- és Közoktatásügyi Államtitkár Úr! Igen tisztelt Tanári Kar! Kedves Tanuló Ifjúság! Mélyen tisztelt Vendégeink! Nagy és őszinte öröm dobogtatja meg szívünket e pillanatban, amidőn összegyülekeztiink e helyre azért, hogy a hazai közművelődésért és reformált egyházunk javáért lángoló, áldozatkész sok nemes szívnek ezelőtt két évtizeddel csak a messze jövőben halvány fényben derengő reménységének beteljesedését megünnepeljük, hogy dunántúli ref. egyházkerületünk nőnevelő-intézetét a mai kor követelményének megfelelőleg megszervezve, annak épületét a tanügy és kerületünk igényeinek megfelelőleg felépítve, berendezve, felszerelve magasztos rendeltetésének az Országos Közoktatásügyi Kormány képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen átadjuk. Most 20 éve annak, hogy egyházkerületünk Székesfehérvárott tartott közgyűlésén a szívek általános lelkesedése mellett elemi erővel nyilatkozott meg a közóhajtás arra nézve, hogy egyházkerületünkben felsőbb fokú nőnevelő-intézet állítíassék fel. Kifejezésre juttatta a szívek ezen közóhajtását az elutasíthatlan közszükség érzete, amely a sürgető korszellem követelményének megértéséből, a gyakorlati élet elutasíthatlan igényeiből és református egyházunk jövendője iránti méltó aggodalomból származott. Magyar ref. egyházunk ugyanis kezdettől fogva sok áldozatot hozott az ifjúság neveléséért s az annak ápolására hivatott intézetekért, az iskoláért, mert elvül vallotta, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei s ezen áldozatok által kivívta e haza legjobbjainak elismerését már abban az időben, amikor e haza fiai jelentékeny többségének Ítéletét nem az igazság és méltányosság irányították, hanem a vallásos előítélet és elfogúltság tartották fogva. Azonban ennek dacára ref. egyházunk az elemi oktatáson felül a közép- és felsőbb oktatás terén a legújabb időkig csak a férfinem részére gondoskodott megfelelő iskolákról, a felsőbb leányoktatást pedig elhanyagolta és kizárólag a család gondjául tekintette. Ha ezen felfogás nem volt is helyeselhető, de nagyrészben indokolva volt a magyar társadalom és közélet berendezkedése által, amelyben az egyszerű viszonyok között való megélhetés a középbirtokos osztály nőtagjaira nézve az ősiség által úgy, ahogy biztosítva volt, sőt még a teljesen vagyontalan nők fenntartásáról is gondoskodás történt a magyar törvény azon intézkedése folytán, amely kimondotta, hogy a nőnek, ha férjhez nem megy, illik életfogytáig gyámság alatt maradni és így az árvaságra jutott vagyontalan nők valamelyik rokonuk családjában minden magasabb, vagy éppen szakképzettség nélkül is megtalálták otthonukat és azt a munkakört, amelyet magasabb szellemi képeztetés nélkül is betölthettek. Az 1848. év után azonban megváltoztak e hazában úgy a közmívelődési, mint birtok viszonyok s ez az átalakúlás fokozott igényeket állított fel a nők neveltetése és kiképeztetése tekintetében. Hogy a nő a mai időben kialakúit bonyolultabb és szövevényesebb társadalmi és gazdasági viszonyok között magasztos hivatását a családban, mint a férjnek segítőtársa, a házban annak részére az édes otthon megteremtője, a rendnek, a tisztaságnak biztosítója, az egész háztartásnak okos vezetője, mint gyermekeinek gondos, önfeláldozásra képes édes anyja betölthesse, hogy az írás ama tanításának: „a bölcs asszony építi az ő házát“, eleget tehessen : nem nélkülözheti többé a magasabb szellemi, gazdasági kiképeztetést, a müveit társadalom által megkövetelt jó modornak, az élet küzdelmei között is a lélek nyugalmát és derűjét megőrizni, fenntartani segítő, a jó ízlés kielégítése által az életet megnemesitő többféle művészeti foglalkozásnak elsajátitását. Még kevésbbé nélkülözheti a magasabb képzésnek ezen elemeit a legalacsonyabb társadalmi állásból csak némileg is kiemelkedett családból származó azon nő, akinek az isteni gondviselés nem nyújt módot és alkalmat arra, hogy mint családanya tölthesse be a nőnek legtermészetesebb és legnemesebb hivatását, hanem akinek a társadalmi életben valamely munkakört kell a megélhetésért elfoglalnia, amint magára maradt, vagy ha még nem maradt is magára, de anyagi nélkülözéssel küzdő szülőinek terhére lenni tovább nem akar. Mert hiszen minden olyan foglalkozás és megélhetési mód, amely egy jobb családból való nőhöz méltó, az elemi oktatás által nyujtottnál magasabb szellemi képzettséget igényel. E tekintetben még a közelmúltban is a legszánandóbb sors jutott osztály-Auerbach : A. zsidó Palesztina .............. __'60 fill ér Csia S.: A nemi kérdés orvosi és bibliai szempontból ......... 3-40 korona Hajós J. : Az ősember a modern tudomány világításában ........ 6‘ __ Kemény—Wolf: Jézussal egy úton. Egyházi beszédek . . . . , . . . .5*___ Musnai L. : János apokalypsisének magyárázata, I. ......... 4-50 3?. Czintie X. : ^Református istenitiszteleti szertartások (Liturgiák) ....... 8- __ XPollák M. : Tompa Mihály és a biblia ............. 3- __ IRaffay S. : Apokrifus evangéliumok Jézus gyermekségéről . . . . . . . g. __ Schultz—Qidófalvy: A pap és taniló szociális kötelességei. ....... __ Zivuska J.: A filozófia története Thalestől Platónig .......... 6* — korona Kaphatók Kis Tivadar könyv- és papirkereskedósében, Pápán, Fő-utca 21. sz. 3------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------C
