Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-06 / 14. szám

14. szám.

113. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

érzetére ébredve, állami iskolákat' is szervezett, ref. felekezetűnkkel szemben nemcsak szükkeblüséget tanúsított, hanem minden jog és igazságérzetetet felháborító, csúf játékot űzött, amennyiben időről-időre törvényhozással megállapította a tanítói fizetések minimumát s dacára annak, hogy az 1891. évi XXVI. t.-c. végrehajtására kibocsátott miniszteri rendelettel belenyúl egyházunk autonomikus jogába s a törvény világos rendelkezése ellenére a tanítói fizetések egy jelentékeny részét önhatalmúlag kántori járandóságnak minősíti csak azért, hogy a tanító nyugdíj-igényét csökkentse s ezzel hitfelekezetünk kultúrmunkásait megkárosítsa, amivel tehát azon munkát, amit tanítóink a hitfelekezet szolgálatában végeztek, nem tanítói munkának, hanem mellékfoglalkozásnak, az érte fizetett járandóságot mellékkeresetnek deklarálta. Cselekedte ezt pedig akkor, amikor az 1893. évi XXVI. t.-c- 8. §-ában szóról-szóra ezt mondja: „Ha a hitfelekezeti tanító az 1868. évi XXXVIÍI. t.-c. 141. §-nak harmadik bekezdése értelmében a kántori teendőket is végzi, a tanítói fizetés megállapításakor a tanítói és kántori járandóságok együttesen tanítói fizetésnek veendők“. És cselekedte ezt azért, mert a tanítói fizetések minimumát úgy az általa fizetett — csak az állami tantervben megállapított reáliák tanítására kötelezett — s többnyire osztott iskolában működő, mint leginkább osztatlan népiskolákban alkalmazott s nemcsak az állami tantervben felvett reáliák feldolgozására kötelezett, de a kántoriákon kívül valláserkölcsi oktatással is megterhelt, tehát hasonlíthatlanúl nagyobb kultúrmunkát végző felekezeti tanítókét egyaránt 300 írtban állapította meg és kimondotta, hogy amennyiben a hitfelekezet ezt önerejéből meg nem bírná, az isk. fenntartó hitfelekezet állami kiegészítést kérvényezhet. De hogy az állam e kötelezettség, e teher alól magát kivonhassa, az előbb mellékkeresetnek deklarált járandósághoz nyúi s a felekezeti tanítói fizetését a minimumra ezzel egészítik ki. És ref. egyházunk e munkásaival űzött szomorú játékot és sérelmet nézte tétlenül ahelyett, hogy szavát erélyesen felemelve, tiltakozott volna. És tűri tétlenül mind e mai napig, hogy a tanítói javadalmak jegyzőkönyveinek megállapításánál idegenek, az állam és közigazgatás közegei állapítsák meg a járandóságok természetét, holott a természet, a jog, igazság és méltányosság törvénye szerint egyedül a munkaadó, a ref. autonom-testület jogoséit megállapítani azt, hogy az általa viselt dotációkból mit, minő munka teljesítéséért fizet 1

3. Tekintettel arra, hogy ma már mind sűrűbben hangzik azon kívánság, hogy a népiskolákban a lelkészi

kar vegye át a valláserkölcsi oktatást, sőt az általános államosítás is csak időkérdésnek látszik, hogy a nagy változások a ref. anyaszentegyházunkat készületlen ne találják, tisztelettel kérem a nt. lelkészi értekezletet: szíveskedjék magáévá tenni alázatos indítványomat, miszerint keresse meg a nt. egyházmegye útján a főtiszt, egyházkerületet, hogy sürgősen rendelje el s vigye keresztül az egész vonalon: a kántori, valláserkölcsi oktatás, a leányegyházakban a katedra ellátásáért és végre az állami taníervben feltüntetett reáliák tanításáért megállapítandó járandóságok különválasztását s ezek mindegyikét biztosítsa külön díjlevéllel.

Hogy így pl. ahol egy anya-, vagy leányegyház van, a tanítónak az isk. fenntartó hitfelekezettől élvezett járandósága 1200 K, abból 100 K-át kántori-, 400 K-át hitoktatási, 400 K-át katedrái szolgálatokért minősítsen és az így fennmaradó 300 K-át — mint reáliákért járó összeget — kéri az isk. fenntartó egyház az államtól a törvényben megállapított minimumra kiegészíteni és ne engedje ezen egyházi funkciókért járó mellékkeresetet az állam által a tulajdonképpeni tanítói fizetés kiegészítésére felhasználni, így lesz elérhető azon cél:

1. hogy addig is, mig a jelzett nagy változások bekövetkeznének, az anyaszentegyházunk szolgálatában álló tanerők a törvényben megállapított tanítói díjazáson felül az egyházi funkciók díjazásával megemelt ellátás birtokában nem fognak kifelé gravitálni; 2. így fog sikerülni anyaszentegyházunknak az ő céljainak megfelelő tanerőkhöz jutni; 3. így fog sikerülni az egyháznak a lelkészek által a tanítótól esetleg átveendő egyházi ténykedésért a lelkészeket kellőleg honorálni.

Rinyaújlak. Arany Bálint

ref. preorans tanító.

Könyvismertetés.

Református Istenitiszteleíi Szertartások (Liturgiák).

— Irta PálócH Gjínke István rimaszombati református lelkész. Debreczen, 1912. Hegedűs és Sándor könyvkíadóhivatala. — 8 r. 310. lap. Ara kötve 8 korona.

Ennek a könyvnek a megjelenését már hirdettük. Most, hogy megjelent, nagy érdeklődéssel olvastuk át. Az érdeklődésre valóban méltó is. Először a könyv külső körülményeivel ismertetjük meg röviden olvasóinkat. A Hegedűs és Sándor debreczeni könyvkiadócég ismert ízléses fekete vászon kötésében jelent meg.

Ifj. Stern Lipót Pápa, Kossuth-Lajos-utca 25. sz.

Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését — Lelkiismeretes kiszolgálás!