Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-06 / 14. szám
112. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. makulátlan, csalhatatlan az a munka, melyben hiba nincs s melyről okvetlenül mindenkinek a hivatalos bírálók véleményét kel! osztania? S aki hozzászól, azt mindjárt „titkos rugók“ vezérlik? Hiszen a hivatalos bírálók is emberek s mint minden, ami emberi, a bírálók eljárása, bírálata is képezheti diszkusszió tárgyát. Ezt nem képes Ligárt úr felfogni, megérteni ? Pedig hogy ez így van, maga a kiadó kerület is elismerte, midőn a múlt őszi kerületi gyűlésen egyenesen fölhívta a kerületi tanítóságot, hogy a forgalombahozott tankönyvekről nyilvánítsa véleményét, hogy az a tankönyvreviziónál figyelembevehető legyen. De, ugyebár, hogy mert a kerület ilyen határozatot hozni a Ligárt Mihály megkérdezése és jóváhagyása nélkül ? Pedig már a kerületi gyűlést s az én fölszólalásomat megelőzőleg emelkedtek hangok, melyek az új tankönyveknek, tehát a vezérkönyvnek is ára, minősége, színvonala ellen emeltek kifogást, miről a múlt őszi kerületi gyűlés jegyzőkönyve tanúskodik. Ami cikkem „objektivitásának a teljes hiányát“ illeti, csak utalok a cikkemre s a vezérkönyvre. Bárki hasonlítsa össze a kettőt, még a vezérkönyv legnagyobb rajongója is el kell hogy ismerje, hogy úgy igaz a dolog, ahogy én állítom. A legérdekesebb még Ligárt feljajdúlása abban a részében, ahol engemet „leleplez“ s holmi „titkos rugókról“ regél. Azt elhiszem s meg is értem, hogy könyvének fogyatkozásait bár nem is teljes egészében föltáró cikksorozatom eredményeképen kellemetlen helyzetbe jutott, mely kellemetlen helyzetből másképpen menekülni, védekezni nem tudván, „a tudomására jutott adatokból“ leleplez s holmi „pszichológiai tükörképet“ akar előállítani. Itt Ligárt úr nyilván összetéveszti magát ama jóravaló asszonnyal, Bodónéva!: nem arról beszél, amiről kellene, hanem a tárgyhoz szólás helyett biológiáról s pszichológiáról. Hát hogy jön a csizma a spájzba? Mi köze az ön könyvének, vagy a cikkemre adott válaszának bizonyos pszichológiai s biológiai tükörképhez ? Holott itt csak arról lehet szó, igazat mond-e az a cikksorozat vagy nem ? Ezt ön ismét nem képes belátni és megérteni? Azt mondja, hogy én úgy az 1910-iki, mint az 1911-iki tankönyvpályázaton a beszéd- és értelemgyakorlati vezérkönyvemmel résztvettem. Megvallom, nem kis mértékben megütköztem ez állításán s kezdtem igen furákat gondolni arról a módról és eljárásról, mely szerint a pályamunkák sorsa fölött döntöttek. Hát mióta szokás az el nem fogadott munkák szerzőinek a nevét nyilvánosságra hozni ? S miután az el nem fogadott munkák jeligés leveleit meg kell semmisíteni, honnan szerezte ez értesülést? Fölbontották talán a jeligés leveleket? Hiszen ez akkor olyan eljárás, amely kritikáját önmagában hordja. Hiszen ezzel a pályázat titkosságát teszik illuzóriussá s akkor itt pályamunkát beadni nem lehet, de nem is érdemes, mert nem a munkát, de a pályázó személyét bírálják. S nem gondolja meg, hogy mikor oly határozottan beszél az én pályázatban való részvételemről, azzal tulajdonképpen a bírálókat s általában a döntő faktorokat vádolja meg? Avagy csak úgy találomra, egyes jelenségekből következtet arra, hogy a pályázatban én is résztvettem ? Mert ilyen jelenségek csakugyan vannak. Én ugyanis illetékes helyen sokat érdeklődtem a tankönyvpályázat eredménye iránt s több levél után végre a beszéd-értelemgyakorlati vezérkönyv címén beérkezett pályamunkákról szóló bírálatokba is betekinthettem. De hát ezt bárki is megtehette volna s bárki is reklamálhatta volna a bírálatok közzétételét. De hogy lehet most már — ha a jeligés levél megsemmisíttetett — ebből azt következtetni, hogy én is pályázó voltam. Nem lehettem-e én valakinek a megbízottja, vagy egyszerű érdeklődő ? Szóval, akár így, akár amúgy szerezte ez értesülését, mindenképpen csak indiszkréció útján juthatott hozzá, ami szolgáljon mindeneknek tanúlságául a jövőre nézve. (Harmadik közlemény a jövő számban.) Indítvány a b.-somogyí ref. egyházmegye csurgói lelkészt körének Somogyszobban 1913 március lí.-én tartott értekezletén. 1. Tekintettel arra, hogy a népoktatás állami feladat, amit hazánkban a kath. egyház az állam helyett a tőle nyert dotációk ellenében cselekedett; mig ref. egyházunk keletkezése óta, tehát századokon keresztül minden állami hozzájárulás nélkül egyedül híveinek áldozatkészségéből tartott fenn oly virágzó iskolákat, melyekkel más iskolák alig állhatták ki a versenyt; és nevelt a hazának fönt és alant a kultúrának oly magas fokán álló elemet, amivel a másik, a dédelgetett egyház alig dicsekedhetik, ezzel református egyházunk a magyar államot önmaga iránt örök hálára kötelezte, adósává tette; 2. Tekintettel arra, hogy mégis a magyar állam tanügyi kormánya az 1868. évi XXXVIII. t.-c. keletkezése óta, amikor feladatának, elkötelezettségének Alapittatott 1864-ben. A. vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapittatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. ciporaktára Pápa, Kossath L utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. - Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
