Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-30 / 13. szám

13. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 103. oldal. több korona az egyházmegye gyűlési fuvarköltsége. Az indítvány pártolására a kaposvári és szigetvári érte­kezleteket is fölkérjük. Arany Bálint indítványozta, hogy az egyetemes egyház határozza meg, hogy az egyes ref. felekezeti tanítói fizetésekből mennyit tekint a reáliákért, meny­nyit a hitoktatásért, mennyit a kántoriakért és meny­nyit a kathedrai szolgálatért adottnak. Mint rendkívül fontos indítványt, elfogadtuk. Elnökünk szólott arról, hogy a horvát-szlavóniai lelkészektől föltétien kívánatosnak tartja a horvát nyelv elsajátítását, óhajtandónak pedig azt, hogy horvát úri családokból nősüljenek. Mint mély belátást a dunántúli állapotokba, figyelmébe ajánljuk a mi kedves és hűséges misszionáriusainknak. Barla Szabó Mihály indítványozott arról, hogy a megnyert korpótlékok a nyugdíjalapunkhoz hozzá­­számmíttassanak. Figyelmébe ajánljuk az áprilisi kon­­ventnek, hogy amikor megállapítja az 1914 jan. 1-én nyugalomba vonúló lelkészek nyugdíjazása körüli elő­zetes intézkedéseket, ugyanakkor ezt a kérdést is döntse el. Végül még örömmel jegyzem meg, hogy az ér­tekezlet résztvevői között ott tisztelhettük egyház­megyénknek — körünkben már régóta nem látott — héber-nyelvészét, Józanágh Zsigmond somogyszobi lelkész urat. Vajha még sok időn át megjelenne kö­zöttünk. Örömmel üdvözöltük az egyetlen megjelent preoránst, Arany Bálint urat is. Reméljük, hogy a szíves fogadtatás, melyben részesítettük, megteszi azt a kívánt hatást, hogy következő értekezleteinken derék preoránsainkat kivétel nélkül magunk között üdvözöl­hetjük. Nemeskisfalud. Kiss Zoltán lelkész. Személyes kérdésben* A Ligárt-féle beszéd- és értelemgyakorlati vezér­könyvről e lapban megjelent cikksorozatom be lévén fejezve, el voltam rá készülve, hogy arra a másik fél részéről válasz fog érkezni. Hogy azonban ez a vá­lasz állításaim, kifogásaim tárgyilagos cáfolása helyett közönséges, útszéli, gyerekes, nyelvöltögető személyes­kedésből álljon: arra valóban nem gondoltam, arra nem lehettem készen, már azért sem, mert hiszen én elejétől végig a munkát tárgyaltam s mindig olyat állítottam, amit be is tudok bizonyítani, aminek oka, alapja van. Miután azonban fölszólaplásomra e lapban válasz­képpen megjelent kirohanás engemet személyemben támad meg s miután úgy látszik, hogy e csupa-seb és támadási pontokkal-teljes munka szerzője cikkem­mel szemben másképpen védekezni nem tudván, ama kancsal mészáros módjára célt tévesztve, cáfolás he­lyett a személyeskedés mellékvágányára akarja a dol­got terelni — nem azért, mintha e nagy dérrel-durral történt öklelődzés után a nyilatkozóban méltó és ko­molyan vehető ellenfelet látnék — de a saját reputá­ciómra való tekintettel válaszolnom kell Ligárt gyakorló­iskolai tanító —- pardon — tanár úrnak, bár eddig is érdemén felül foglalkoztam művével. Megvan ugyan az a jó szokásom, hogy mindenféle üres hordó kon­­gására reflektálni nem szoktam s ha ezúttal mégis kivételt teszek, a Wekerle álláspontjára helyezkedem, aki azt mondotta, hogy a politikában szóbaáll s kezet fog azzal is, kit a polgári életben elkerülne. így va­gyok én is a jelen esetben : jobb gusztusom ellenére szóba kell állanom azzal, akit a magánéletben arra nem tartanék érdemesnek. — És hogyha az ellenem intézett személyeskedő förmedvény tónusához fogok alkalmazkodni, azért e lap t. olvasóközönségének el­nézését kell kérnem, de „amilyen a mosdó, olyan a törülköző“ elvénél fogva, ha Ligárt tanító-tanár úrról talán azt hinném, hogy az úriemberek között szokásos modort és tónust is megérti — még talán a bíróság elé állítana — rágalmazásért. Hát ezért kell nekem alkalmazkodnom a tanító-tanár úr nívójához. Hogy mi inspirált engemet s miféle intencióval írtam meg a cikkemet ? Hát ez igazán olyan naiv kérdés, melyre még a tanár úr is megadhatja a fele­letet, ha van szeme a látásra s ha csak egy csöppet enged az önmagával, a munkájával szemben való el­­fogúltságából. Egyszerűen az, hogy könyve rossz, nem használható, hogy nagyrészében még mindig a régi, ósdi csapáson halad, hogy annál jobb is készíthető, hogy a legújabb enemü munkákkal a versenyt ki nem állhatja s hogy nem tudtam magamba fojtani, miért éppen a mi kerületünk volna az, mely kellő színvona­lon nem álló, amellett nagy anyagi befektetéssel elő­állított munkát rendel el kötelező használatra, oly munkát, mely a legtöbb iskolában — legalább a somogyiakban — érintetlenül, porosán hever az asztal­fiókban. Azzal az intencióval, hogy a kiadó egyház­­kerület a saját presztízse ellen vét, ha forgalomban Gallérok, kézelők a lánc jeggyel a legjobbak! Úri fehérneműek Halász jegyzéssel a legjobbak! TI A I Á Qy TPQT\ /P DPI/ férfi-, gyermeköltöny-és úri divat áruháza, IT.fiL/AüZi" 1 IHO 1 V Pápa, Kossuth-u. 32. (A postával szemben.) A n. é. közönség szíves figyelmébe ajánljuk raktárra érkezett tavaszi újdonságainkat, úri átmeneti kabát, felöltő, öltöny és gyermekruhákban, melyeknek megbízható elsőrendű minőségükért a legmessszebbmenő szavatosságot vállalunk. Borsalino-, Pichler- és Gyukits-kalapok. Saját késsítményű űri fehérneműek. Bőr árúk. Bel- és külföldi nyakkendő-különlegességek nagy készletben. I Sétabotok..

Next

/
Thumbnails
Contents