Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-30 / 13. szám
13. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 101. oldal. azonnal, ha nem is a következő órában, mert ezt csakugyan elhirtelenkedni nem szabad; de lassan, fokozatosan, előbb-utóbb, de győzni fog az áldásosabb, győzni fog a jobb! Addig is testveri érzéssel, atyafiságos szeretettel vagyok Patay Károly. Belsősomogy - csurgóvídék lelkészkörének Somogyszobon J9Í3. évi március hónap íí.-ik napján tartott értekezlete. Megjelent az értekezlet területéről 13 lelkész — köztük az egyházmegye esperese — és egy preorans-tanító. Örvendetesen jegyzem meg, hogy úgy szellemileg, mint az ügyszeretetei tekintve igen szép haladást mutat az értekezlet. Szellemileg kiemelkedőben van a közigazgatási ügyek halmazából; belmisszió, liturgia, papi hivatás, tudományos theológia mindinkább előtérbe nyomulnak, úgy, hogy biztos reményünk van rá, hogy a két-három évvel ezelőtti ■— közigazgatási ügyeket egy rövid óra alatt ledaráló s mást, mint az egyébként nagyon értékes barátságot nem igen élesztő — értekezleteink miatt tőlünk elpártolt kutasi lelkésztársunkat is visszahódítjuk. Biztosíték erre elnökünknek tudományossága s amaz ígérete, hogy az ezután tartandó értekezleteinknek lehetőleg minden igényt kielégítő programmját előre ki fogja dolgozni és a meghívóban közölni. Az eddigi haladást pedig a megjelenő tagok szaporodása mutatja. Reméljük, hogy a következő, óhajtásunk szerint tartalmasságot hirdető meghívóra minden kebelbeli lelkész meg fog jelenni. Korán gyülekeztek a tagok s már az értekezlet megnyitása előtt komoly beszélgetést folytattak a papi hivatásról, az egyetemes ágendáról s ezzel kapcsolatban a ref. hitvallásról. Nincs államilag érvényes anyakönyv, nincsenek házassági ügyek, békéltetés, nincs egyházfegyelem ? De vannak iszákos, kártyás, parázna, tolvaj, angyalcsináló, vagy, ami még fontosabb, vannak gyásztól, betegségtől, szenvedésektől levert, anyagias életfelfogásban reményét vesztett, boldogtalan emberek egyházunk tagjai között. Ó Istenem! de nem a mai világba való többé az a beszéd, mely a csekély fizetésű lelkészt azzal akarja vigasztalni, hogy — nincs alárendeltség, nincs felelősség. Szinte kérnünk kell a jótékony munkáiban s szellemi hatásában is folyton erősödő magyar pietizmust, hogy a lelkész! felelősségre vonatkozó szigorú elveiben legyen reánk, gyöngékre is tekintettel. Miként tudnánk mi minden hiveinket az Istenben való föltétien bizodalomban szenvedések közt is boldoggá, radikálisan tisztává és a maga boldogságát a vele érintkező emberek boldogúlásában keresővé tenni! Mily szédítő magaslatra jutottunk a „minden héten két prédikáció s egyéb semmi“, továbbá „a papi hivatás mellékfoglalkozásnak is kevés“ elvétől I Nekünk, gyöngéknek háborog a lelkünk, hogy az így értelmezett papi hivatásnak nem tudunk eleget tenni, de, hogy hivatásunk fölfogásában ily magaslatra jutottunk, „Hála Istennel“ fogadjuk. Az egyetemes ágendáról is beszélgettünk. Általános volt a fölfogás, hogy nem lehet a protestáns lelkészt arra kötelezni, hogy magát mindenben egy ilyen ágendához kösse, hogy azt az ágendás könyvet, mint egy második szentirást tekintse. Ismerünk olyan törekvést, mely pl. a Dunántúlon is nagyon elterjedt Révész-ágenda urvacsorai három kérdését is be akarja vinni amaz Egyetemesbe, holott ennek ezt a részét: „föltámasztja Isten a ti testeiteket a porból s beviszen titeket lelkestől-testestől az örök boldogságba“ már egyőnk sem használhatja, mert annak másként való olvasására maga a nép kér bennünket, stb. Hitéletünk irányítását ma mindinkább a tiszteletre méltó pietizmus ragadja kezébe, mely míg egyfelől meglep és foglyul ejt bennünket a Krisztus követésének a ref. és ág. hítv. ev. hitvallások fölé emelkedő, reformátusokat és ág. hitv. ev.-okat egyesíteni tudó lángoló követésével, addig másfelől a Krisztus vérének szinte a szemünk előtt való csorgatásával, a keresztfának mintegy érzékítésével elfordít magától. Mi a pietizmus elvei közül az előbbit szívesen elfogadjuk vezérnek; de az utóbbit mellőzni óhajtjuk. Figyelmébe ajánljuk tehát az egyetemes ágenda-bizottságnak, hogy mi az egyetemes ágendában a hitvallásnak némely részeiben el nem fogadható fölfogása helyett a Krisztuskövetés modern elvét szeretnénk érvényre juttatni. Ebből folyott a ref. hitvallásról való beszélgetésünk. Papjainkat a szentirásra és hitvallásra esketik. Tudjuk pedig, hogy a tudományos vizsgálódás és meggyőződés éppen nincs elzárva előlük, mert „protestáns egyház“, sőt a „magyarországi református egyház“ szolgái vagyunk. Megtörténik tehát, hogy más meggyőződésre jutnak, mint amit a hitvallás mond, vagy arról győződnek meg, hogy a hitvallás, mely, ha akarja, ótestámentummal, ha akarja, újtestámentummal igazolja magát, nem egyezik a Jézus tanításával. Aiapíttatott 1864-ben. .A vidék legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Aiapittatott íssi-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. ■ Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. " Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át*
