Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-30 / 13. szám
100. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. viszonyt, történelmi múltunkkal megszentesített belső kapcsolatot, mely bennünket, hitünket, vallásunkat, egész életünket, minden rendszerünket az iskolával összeköti, eggyé, csaknem elválaszthatlan testvérekké, vagy talán szülővé és édes gyermekké összefűzi, oly nehéznek tetszett előttem, egyházi, felekezeti életünk egyik igen fontos tényezőjét, hűséges, vérrel, könnyel, szenvedésekkel, századok bajaival, nyomorúságaival összeforrasztott, jóban-rosszban velünk érző igaz munkatársunkat, a tanítót, kit, ha talán százados hűségében megingatni látszottak divatos jelszavak, múló jelenségek, vagy talán s főként megélhetésének egyre súlyosodó terhei; de azért ma is, mégis egyházi, vallási, gyülekezeti, templomi életünknek a lelkész mellett legfontosabb, legüdvösebb tényezője, nehéznek tetszett előttem kiszakítani eddigi működésének köréből, kizárni azon munkamezőről, melyen eddig is oly hasznos tevékenységet, oly eredményes munkásságot fejtett ki egyházunk, vallásunk, hitfelekezetünk fejlődése, virágzása érdekében. S felmerült lelkemben az aggodalom, tudjuk-e mi lelkészek az iskolában pótolni őt, le tudunk-e a gyermek leikéhez ereszkedni, gondolat, érzelemvilágához hozzáférni annyira és úgy, mint a tanító, ki a szüntelen való együttlét, a pedagógiai intenzivebb jártasság, a szakismeret ezerféle eszközeivel minden növendéknek egész belsővilágán jártatja, érezteti őrködő, gondozó tekintetét, s ismeri a gyermeki lélek összes nyilvánúlásait, legérzékenyebb, legnehezebben hozzáférhető minden rejtelmeit!? Felmerült lelkemben az aggodalom, vájjon az a rövidke fél, vagy egy óra, az az alatt való, tegyük fel, legteljesebb, leglelkesebb tanítás, buzdítás, lelkesítés felér-e majd azzal a hatással és eredménnyel, amit a tanító elérni, kétségkívül előidézni képes, azzal, hogy a vallás legszentebb, legnemesebb igazságait, az erkölcs, a hit, az erény legfenségesebb igazságait éppen ott és akkor, amikor a gyermeki lélek, mint a kelyhét kinyitó virág a harmat üdítő cseppjeire, a legfogékonyobb a vallás és erkölcs jótékony hatásainak befogadására ? hirdeti, magyarázza s mint a gondos kertész, elplántálja. Ezek és még sok — ez alkalommal nem akarok visszaélni már lapunk olvasóinak szíves figyelmével — ezekhez hasonló okok voltak azok, melyek gátoltak, hogy ugyanazon következtetésre és konklúzióra jussak, mint amelyeket az én kedves lelkésztársam kifejtett s amelyeket indítvány alakjában beterjesztendőül, az egyházmegyei közgyűlés előtt tárgyalandóúl jelzett! Az eszmék úgy tisztúlnak, az igazságok úgy alapíttatnak meg, ha azok minden oldalú megvilágításban, a mellette és ellene elhangzó érveknek összehasonlításában, mérlegelésében szűrődnek le s ha azokat az idő s haladó kor kívánalma igazolja, szükségesnek, üdvösnek jelenti ki. Oly fontos, létünket, érdekeinket legközelebbről s legbensőbb hatásában érintő kérdés az iskola s ezzel összefüggöleg a vallásoktatás ügye, hogy megérdemli, sőt rövid idő alatt hangosan kívánni fogja az eszmék harcát a megoldás, vagy legalább is előkészítő tárgyalások megvitatását. Alkalmat fog nyújtani a bejelentett indítvány is az érvek harcára, az eszmék tisztázására, talán a teendő és a szükséges, célnak leginkább megfelelő kezdeményezések megtételére. Magam is a kérdés fontosságát teljes egészében érezve, elő kívánom segíteni a mennél szélesebb körű, mennél alaposabb megvitatást és lelkész-tanító értekezletünk közös ülésében egy-egy mellette és ellene szóló előadó felkérésével s az annak folytán előállandó bizonyosan tanuságos és érdemleges vitában ha nem is teljesen, de tisztázódni fog a kérdés, elősegíttetik a megoldás s ha nem is ^ @ j Káté. Irta Kis József. IV. kiadás. Ára 32 f. Imakönyvek. Szentirások nagy választékban. MEGRENDELHETŐK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN, PÁPÁN, FŐ-UTCA 21.