Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-17 / 11. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 91. oldal. 11. szám. ő is merne kockáztatni, hát egyszerűen jönnének az ismert pedagógiai müfogások: ezt kihagytuk ... ezt nem ez az osztály tanulja . . . stb. és legrosszabb esetben egy jó nagy gorombaság, melytől a vizsgaelnök akár kimehet a templomból, de amelynek következményeitől egy kis letagadás, egy kis lntás-futás, farkas és bárány emlegetés árán szépen megszabadulhat egy önérzetes bárányka, mert higyje el kedves cikkíró úr, egy kis szerencsével semmi sem lehetetlen, még a félórás évvégi vizsga sem. Természetes, hogy az efféle tanerők heti munkálkodásából nem is hozza ám ki a cikkben említett 42—43 órát egy statisztikus sem, de azt megállapíthatja, ha tetszik, hogy d. u. 3 órakor már iskolás-gyermekeknek se hire, se hamva, igen, mert az előadás l—3-ig van, de azért fél kettőkor sincs munkaidő, mert „2 órakor kezdődik a törvényes tanítási idő“. Ismétlő-iskola? ... De strigis, quia non sunt . . . Tanulni pedig mindig jó, látott-e már kedves cikkíró úr olyan táncmulatságot, ahol 2 kor. belépődíj bárkit tetszés szerinti mennyiségű bor elfogyasztására jogosít“. Ugy-e nem látott ? Pedig ilyent is szervezett már egy filiának — bizonyára „csupa ambíció“ — érdemes ifjú preoránsa „az egyház elöljárósága nevében“, amiről a gondozó lelkész és elöljáróság csak a meghívóból értesült, melyre betüről-betüre oda voltak nyomatva a fenti sokat ígérő igék, s midőn a lelkész rögtönösen érdeklődni kezdett a fránya kis mulatság kiviteli módozatai iránt, a rendező úr olyasmi felfogást tanúsított a „maga módja, tudása és tehetségének mértéke szerint“, hogy ő az iskolát, tanítólakást — ahova a mulatságot hirdette — ha felfordítja, abba sincs beleszóllása a lelkésznek és elöljáróságnak (Sic !) Igen, kedves cikkíró úr, amikor pontozatokat készít mindkét félnek üdvére, vegye föl azt is, hogy azokon a gyűléseken a tekintélyesebbek intsék és oktassák az efféle „ambiciózus“ fiatalokat, hogy ezek „agitáljanak“ egy keveset a maguk tehetsége, érdeme, tudása és kötelességérzete emelésének érdekében is, mert a föntebb vázolt utakon és módokon a becsülés és elismerés zöld ágára nem fognak vergődni. Azért mondom, intsék és oktassák, mert úgy látom, hogy akiknek a törvény ezt előírja, hovatovább lemondanak a tanácsolgatásról, mindennek lévén határa, még a hiábavaló tanácsolgatásnak is, a legritkább ember szereti azt, ha tanácsolgatásért rúgást nyer, s végre is „az egyenetlen meg nem egyenesíttetik“ a farkasok pedig mindjobban kitérnek, hogy senkit föl ne falhassanak. Sőt figyelmesen vizsgálva az élet mélyéről vett példákat, azt látom, hogy legtöbb esetben lemondanak lelkészeink a törvényszabta felügyeleti jogaik és kötelességeik gyakorlásáról is, valahányszor erre valóban súlyos okok hivnák őket. Mérlegelve az emberileg számított viszonyokat, belemerülnek a mélységes hallgatás tengerébe. Azt gondolják : kötelességtudó embernek nem kell törvény, ellenőrzés, kötelességszegőt meg hiába őriznek, jobb nem lesz, csak az őriző élete rövidül. Node azért mégis most divat farkas és bárány hasonlatokat gyártani, amiről a „farkasok“ igazán nem tehetnek. Nagyobb darab kenyérért zörgetni mindenesetre joga van mindenkinek. De talán az ORLE, melynek példája itt szerepel, mégsem az egyházat szidja, mely nem képes több fizetést adni, hanem az államtól követeli a törvény végrehajtását. Az állami iskolák felé „gravitálni“ is joga van minden tanítónak. Ki rója ezt föl ? De, hogy az állam kevesebb korpótlékot ád a felekezeti tanítóknak, ezért csak nem az egyház hibás? Attól az egyháztól, melyről minden tagja tudhatja, hogy amire a végkimerülésig képes, fizeti és adja, lehetetlent kívánni nem szabad. A lelkészek 1600 koronás fizetésével szemben 1000 koronás korpótlékukkal legalább a lehetősége már megvan a tanítók 2000 koronás fizetésének, ami ha nem is megfelelő, de bizonyos tekintetben a lelkészi fizetést meghaladja. Ott, ahol van miből, egy jóravaló, hűséges tanítónak ad minden egyház többet a törvényszabta fizetésnél. Hány helyen van, sokszor épen az u. n. „legrongyabb“ tanítói állásban tényleg nem az 1000 kor., hanem államsegéllyel együtt 1600 kor. fizetés is, korpótlék nélkül. Hányadik egyház fizeti termények értékében a közigazgatás által megállapított összegeket ? Nem ad-e jóval többet? Igen, ahol a tanító sokszor alap nélkül a közigazgatást rángatta elő a fizetése ügyében, ott azt mondták: ha a közigazgatásnak több becsülete van, mint az egyháznak, akkor fizessünk hát, decsak annyit, amennyit a közigazgatás követel és nem többet! Én megengedem, hogy vanak tanítói fizetéssel késlekedő egyházak is. De amelyekkel érintkezni módomban volt — köztük nyomorult, kis egyházak — még mind előre és pontosan fizették tanítóikat. Sőt az előbb rajzolt „ambiciózus“ fiataloktól meg sem maradhatott volna egyház és kurátor, ha nem fizet. De azt látom, hogy közülök egyik-másik olyan arányokban is szedegette volna előre fizetését, mintha legalább is évi 2000 koronára menne. Azt is látom, így Írtok ti. (Irodalmi karrikatúrák.) Irta Karinthy Frigyes. 1*20 korOIlcL A szerzetesség. (Ideáljai és története.) Irta Harnack —*40 korOIlcl. A nagy országúton. (Költemények.) Irta Szalay Mihály. 2’— korona. = Kaphatók: Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. szám. =
