Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-17 / 11. szám
92. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. hogy az évi számadáskor jócskán előre vágott a kasza a következő évibe, mig a lelkész még azon évről sem volt kifizetve, mivelhogy ő tőle nem is vennék jó néven, ha fizetéséért nagyon zörögne. Az egymás helyettesítését igen könnyű megoldani ott, ahol a derék tanító szinte megvárja, hogy kanonikus órákban végezhessen a szószékben, amikor gonddal és figyelemmel végzett funkcióján a lelkész is szinte felüdítheti, ilyenkor többnyire fáradt elméjét. De sajnos, sok helyen irtózik a lelkész szószékbe küldeni ama bizonyos másik fajtából való „munkatársát“, inkább végez hármas ünnepen is maga. Mert aki még nem látott istentisztelet-karrikatúrát, annak jó volna meghallgatni egy ilyen helyettesítést. Felálló után egy, esetleg két énekvers. Minek több ? Felszaladás a katedrába. Sietős elolvasása az imádságnak, de úgy, mintha nem imádságot, hanem az értelemzavaró sajtóhibákat olvasná a fungens, aki a prédikációt is hasonló módon olvassa fel valami rongyos könyvből, melyen az alapige is rajt van, hogy a bibliát „ne kelljen cipelni“. 15 perc az egész „istenitisztelet“, akik mindennek dacára mégis fölkészültek a templomba, épen odaérnek, mire vége van. A tanító helyettesítésére van szabályrendeletünk, egy kis vállalkozó szellem kell hozzá, s „ambiciózus“ ifjú akár a 3/4 tanévet leszolgáltathatja maga helyett a lelkésszel. Egy ilyen, az iskolamulasztás terén mindenféle okokkal és ürügyökkel valóságos művésszé képződött ifjú utóbb már így kért vakációt lelkészétől: „tessék elengedni, úgyis tudhatja, ha nem enged, engedelem nélkül is csak elmegyek“. Azt éppen nem róhatja fel senki a tanítóknak sem, ha talán az államosításnak hívei. Azt azonban jó tudni azoknak is, kik minden bizodalmukat az államba helyezik, hogy református iskolák előbb voltak, mint állami iskolák és ha tán valamikor — megtörténhetik — állami áskoláknak hire-pora sem lesz már, megint csak a világosság vallása fog alkotni iskolákat! Az iskolák á llamosításának pedig — ha már annyira kisért — ha minden felekezeti iskola államivá lesz : állunk elébe. Ijeszteni ezzel bennünket nem lehet. Úgysem a mieink már azok az iskolák. Úgy tetszik, mintha különös sors gyanánt minden oda fejlődnék körülöttünk, hogy ha csakugyan le kell szakadni egyházunk kebeléről az iskolának — ne fájjon annyira 1 Világi. Könyvismertetés. Jánosi Zoltán papi dolgozatai. Debreczen hírneves református papjának, Jánosi Zoltánnak, papi dolgozataiból immár a Vl-ik kötet jelent meg. Jánosit, mint szociálista prédikátort ismertük meg eddigi beszédeiből. Most kiadott újabb beszédeiben is jórészt szociális problémákkal foglalkozik s azokat fejtegeti nagy erővel és hatalmas tudással. A kötet 8 r. 250 lapon 18 beszédet tartalmaz különböző alkalmakra. Hogy miket tárgyal, címeikből megítélhetjük. 1. Nem vagyunk méltók. Adventi W. Domansky után szabadon. 2. Keresztelő János adventi beszéde. Pasche után. 3. Mire tanít a tapasztalás ? Év utolsó vasárnapján. Bauer S. után. 4. Isten parancsai az új év kapuján. Gerok után. 5—6. A törvénynek betöltése a szeretet. Egy szövegen épülő két beszéd téli alkalomra Gerok után. 7. Ez az Isten akarata. Bűnbánati. Ludw. Hofacker után. 8. A sajtó szabadsága. Március 15-iki. 9. A szabadság nagy lépése. Ezt a szerző a debreczeni nagytemplomban akkor mondotta, amikor a főiskola oratóriumának a falába az 1849 emlékére márványtáblát illesztettek. Ezt maga is emlékbeszédnek nevezi, de nem is mondható prédikációnak, noha textusa van., Úgy ezt a beszédet, mint a megelőzőt lelkésztársai számára gondolat- és adatforrásul közli Jánosi. így elfogadható. 10—11. Az igazi szabadság két részben Gerok után. Hazafias ünnepek alkalmával. 12. A föld gyümölcse. Bő aratáskor. 13. Múlt és jövő határán. Bűnbánati új kenyér előtt. Rebensburg után. 14—15. Az Isten szőlője. Szüreti. Egy textus alapján készített két beszéd Gerok után. 16. Két nagy örökség. Reformáció emlékünnepi. 17. A keresztyénség földi hivatása. Kálvineum ünnepély alkalmával. 18. Krisztusban az idvesség. A magyar keresztyénség 900-dos ünnepén. E két utóbbi beszéd a szoros alkalmi vonatkozások elhagyásával bármikor is elmondható. Jánosi Zoltán beszédeit már eléggé ismerik és használják lelkészeink s így nem kell azokat különösebben ajánlanunk. Most kiadott beszédeit is ugyanazok a tulajdonságok jellemzik, mint az eddig megjelenteket. Lángoló hév, megragadó ékesszólás, szilárd hit, ezek azok, amikkel beszédei jeleskednek. Vannak hibái kétségkívül, de erényei sokkal nagyobbak. Jánosi a mai magyar ref. papságnak nemcsak egyik legeredetibb, legérdekesebb, de legértékesebb és legtartal— Vége. — Alapittatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben Manheim' Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossatti L utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. :~:t : Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vaddszcipöit és csizmáit. Ülzetemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
