Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-08 / 49. szám

49. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 421. oldal. édes örömmel, melybe azonban züllött viszonyaink közepette az aggodalom, a kétség fájó érzete is vegyül, gondolok is arra az eljövendő boldog időre, mikor a Kárpátok bércei alatt s Arad, Hunyad rónáin, idegen nyelvű népségek iskolájában is felhangzik, fel­csendül az Isten áldd meg a magyart szívek húrjait rezgésbe hozó éneke az iskolák államosítása folytán, másrészről az aggodalom és kétség érzete tölti el lelkemet hitfelekezetünk jövőjét, létét, egész életét illetőleg. Egy erős kapocs, egy hosszú századokon keresz­tül összeforrott összekötő láncszem, mely bennünket, felekezetűnket összefűzött, közvetlen, benső össze­köttetésbe hozott az élettel, híveink ezreivel, szakad és válik le élettestünkről, hitfelekezetünk egyetemé­ről ! Ki tudhatná közöttünk, mily következményei lesznek ez erőszakos elválasztásnak ? Mily hatásokat fog az előidézni hitfelekezetünk meglazúlt, erősen hanyatlott valláserkölcsi életében ! Az kétségtelen, hogy az az iskola falait átlengő vallásos szellem, az az érzés, melyet a fogékony gyermeki lélek, egy hivatásának élő, azt odaadással szerető, buzgó református tanító vezetése és nevelése mellett magába szívott, az a minden tantárgyon át­húzódó, valláserkölcsi lélek érezteti ma még jótékony, üdvös hatását, nem engedi kialudni a szívből a val­lásos élet csiráját még akkor sem, még ma sem, amikor üresen maradnak a templomok és kiáltó szó az igehirdetők szava! Mi fogja pótolni e hiányzó tényezőt, ez üdvös eszközt, gondolkoztunk-e efelett, megtesszük-e előkészületeinket e csalhatlan bizonyos­sággal bekövetkezendő hiány, foglalkozás pótlására ? Aggódom, tartok tőle, hogy nálunk akkor nemcsak hogy a kövek nem fogják prédikálni az igét, hanem pusztává, életnélküli kietlen pusztasággá lesznek nem­csak templomaink, hanem hitfelekezetünk millióinak szíve is a nagy ürességtől, melyet betölteni, melybe életet, lelket lehellni nem fogunk tudni a mi meg­fogyatkozott eszközeinkkel, meggyengült, eiernyedt hitünkkel, léleknélkűli lankadó buzgóságunkkal. Leg­alább addig, amíg ez az idő elkövetkeznék, míg kezünk között az iskola, míg rendelkezünk ezen a külföld hitsorsos nagyjaitól irigyelt eszközzel, legalább addig használjuk azt fel, addig éljünk azzal okosan és cél­tudatosan ! Őrködjünk a vallásos érzés, az erkölcsi élet kívánalmának megfelelő, azt kellőleg méltányló, kidom­borító nevelés felett! Nagyrabecsűlöm a tudományt, a gyermekek hibátlan tudásról tanúskodó feleletei nagy gyönyörűséggel és élvezettel töltik el lelkemet; de talán nagyobb elégűltség, megnyugtatóbb érzés hatja át egész valómat, az arcon, a szemből tükröző, az egész gyermeki magatartáson végigvonúló szerény­ség, Hiedelem, a későbbi felnőtt derék ember minden ismérvét magán hordozó gyermeki lélek, ha szabad úgy szólani, jellem láttára ! A tudomány a műveltség haladásával,1 sajnos, nem tart lépést a vallásos erkölcsi érzés, a nemes, fenkölt gondolkozás, az igaz keresz­tyéni élethez megkivántató lelki tulajdonságok elsajá­títása és fejlesztése. Iskoláinkban erre fektessük a súlyt! Neveljük gyermekeinket az ismeretek, a tudományok hamar el­párolgó halmaza mellett hitben, lélekben, szeretetben ; az erkölcs, a jellem alapját képező nemes érzésekben, melyek biztosítják és zálogai a későbbi minden tekin­tetben derék, kifogástalan embernek. A lelkész amikor csak érintkezik a kicsinyekkel, legyen hozzájuk nyájas, előzékeny, szemei, szava a szeretetet sugározza, intései­ben, dorgálásaiban meggyőző erő és annak a tudat­nak felkeltése lakozzék, hogy a figyelmeztetést, a feddést a gyermek érdekében az ő jövőjéért, jólétéért teszi; keresse fel gyakran az iskolát, szoktassa magá­hoz a kicsinyeket, az ő jövendő nagyjait, a tanítót mint ugyanezen céloknak más téren munkását, vonja be a maga nemes céljainak érdekkörébe. Vele állandó Összeköttetésben, egyetértő törekvésben, munkatársi szeretetben, folytonos kontaktusban élve, nem marad­hat el az üdvös eredmény, meg kell valósúlni a ki­tűzött nemes célnak. Éppen ezért, ezeket tudva, végellenül elszomo­rító, ha a lelkész nagy ritkán, vagy sohasem lépi át az iskola küszöbét, ha lelkész és tanító között nincs meg a szükséges összhang, a kölcsönös bizalom, egymás nemes munkájának, törekvésének méltány­lása és abban segíteni akarás. Kimondhatlan sokat szenved ott a közügy, nem fejlődik, de határozottan visszamarad a valláserkölcsi élet. Különösen hálás tere a lelkész iskolai ráhatásá­nak és ténykedésének az ismétlő-iskola, hol már fej­lettebb, fogékonyabb egyedekkel lehet és kell foglal­koznia, hol a még mindig gyermeki lélek öntudatosan fogékony a példák, a tanúiságos élet-jeliemrajzok nyúj­totta ráhatások iránt, a bibliai példázatok, patriarchal, apostoli kiemelkedő alakok, magának az emberiség megváltójának fenséges alakja, hazai történelmünk könnyel-vérrel áztatott tagjai, dicsőséges nagyjaink, Új, érdekes, szórakoztató játék AI __ l ÜTÍStkönyvek, „Gyerraeköröm“ QQ f]r UICSÜ ^rPá;tái^; papirragasztási művészet U\J llllvl Kis Tivadarnál, Pápa, Fő-utca 21. szám. Megrendelések a beérkezés napján pontosan és lelkiismeretesen elintéztetnek:.

Next

/
Thumbnails
Contents