Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-01 / 48. szám

48. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. nagyobb mértékben a Krisztus százada lesz, mint bármely eddigi megelőzője ? Említsem korunk nagy missziói jelszavát : „A világ evangélizálása ebben a nemzedékben?“ Említsem, hogy hány ezer főiskolát végzett férfi és nő adja oda életét e jelszó megvaló­sítására ? Említsem, hogy Keleten minő tünemény­szerű gyorsasággal terjed az evangélium ? Egy a ma­gyarázat: a szél fű, nem látod honnét és hova. Krisztus Lelke munkálkodik köztünk. * * * Valahol azt olvastam, hogy a benyomások, ame­lyek nem váltanak ki munkát, megcsalják az egyént és az ügyet is. Vájjon, mi mit csinálunk benyomásaink­kal. amelyeket ez ünnepnapon szerzünk? Nincs más út, mintáz Ö útja, vagy a Tőle elvezető út! Melyiken fogunk járni? Szembe merünk-e nézni Jézussal? Miben áll a mi protestáns voltunk? Emlékezzünk, minő eredményre jutottunk : csak az az igazi híve a reformációnak, akit Krisztus reformált. Vájjon, mi hogy állunk e tekintetben ? Egy ílorenci filozófusról jegyezték fel, hogy nem akart belenézni Galilei táv­csövébe, mert attól félt, hogy akkor meg kell győződnie arról, hogy az ö eddigi világnézete helytelen volt. Nem így vagyunk-e mi is Jézussal? A nyáron kaptam egy levelet egy diáktól, melyben az illető azt mon­dotta, hogy ö íél olvasni a Bibliát. Egy afrikai laluból kiűzték a misszionáriust, mert azt mondották, hogy •az a Jézus, akit a misszionárius hirdet, leleplezi őket és ez kellemetlen. Vájjon, mi hogy vagyunk Krisztus­sal ? Voltunk-e már a damaszkusi úton ? Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. És Ő ott áll szivünk ajtaján, felajánlja kincseit, el­fogadjuk-e ? Ma akkor ünnepiünk igazán, ha kinyitjuk szívünk ajtaját és beeresztjük Öt. „Amint vagyok, bár gyötrelem S kétség rágódik lelkemen, Kívül harcok, benn félelem, Bárány Jézus, jövök“. Halljátok a wittenbergi kalapácsütéseket ? Azok azt jelentik, hogy valaki döntött és kimondta az örökké­való igent; felesküdött Krisztusnak, hogy ne nézzen se jobbra, se balra. A reformátorok Jézus nyomdokain jártak és nekünk példát hagytak, hogy mi is Őt kövessük. „Elmúlt a csodák kora? A csodák kora mindig itt van“, mihelyt az emberek hisznek a Jézus Krisztus által Istenben. Lássuk be végre, hogy ránk is illik a szemre­hányás : ti nem hisztek, ti csak azt hiszitek, hogy 415 oldal. hisztek. És lássuk be azt is, hogy hősökké az embe­reket csak sziklaszilárd meggyőződések, erős hit avat­ják és hogy hős mindaz, aki azt mondja az ellenség­nek : útállak, megvetlek, soha a te szolgád nem leszek. Ily hősökké avat minket Krisztus. „Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket.“ „Mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világöt ; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.“ „Aki győz, örökségül nyer mindent és annak Istene leszek és az fiam lesz nékem.“ Halljátok az ígéretet ? Aki dönt, az győz, aki győz, az Isten gyermekévé lesz! Legyünk méltók a mai ünnep nagy emlékeihez ! — Vége. — Tudósítás a Sainte-Croíxban tartott díákgyülésről. Diákgyűlés (Conferanee dissociation Chrétienne d’Étudiants) volt október 1—12-én Sainte-Croixban. Ezt a szép helyen fekvő helységet választották már évekkel ezelőtt az őszi gyűlések színhelyéül. Az érkező vendégek szives fogadtatásban részesültek már az állomáson ; szálláson legnagyobbrészt Sainte-Croix vendégszerető lakosságánál voltak elhelyezve, 20—30 résztvevő pedig a közel fekvő falvakban. Nekem is az a szerencse jutott — mert csakis szerencsének nevezhető — hogy minden nap a 3—4 km.-re levő Aubersonba sétáltam ki öt társammal. A gyűlés első napján az idő nem volt valami kedvelő, a nap minduntalan vereséget szenvedett a reá zúduló felhőktől és a természet fenséges panorá­májának szemlélését megakadályozta a nagy köd, mely teljes súlyával nehezedett a tájra. Ősz volt, de azért mindenki úgy jelent meg, mintha legalább is decemberben járnánk, azonban a második napon már nem volt szükség a téli ruhákra, a nagy kabátokra. Megérkezésünkkor akármekkora köd volt is, nem tudta elhomályosítani, megzavarni az öröm verőfényes su­garait, melyek mindenki arcán tündököltek, a szeretet melege minden szívet áthatott. A konferencia programmja elég változatos és gazdag volt. Minden ülés énekkel, imával és biblia­magyarázattal kezdődött. 9-én dr. Neeser brevinei lelkész mélyen járó, tudományos felolvasást tartott „Hagyomány és egyéni vallásos kísérlet“ címmel; este Landriset bexi lelkész a helység templomában intézett Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 2d. sz. Mindennemű kézimunka-, hímzést előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divat­cikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint íehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!

Next

/
Thumbnails
Contents