Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-01 / 48. szám
412. oldal. alkalmasabb munkásokat nyerjenek, szükségesnek tartanám 1. hogy lelkészeink akár az egyes gyülekezetek által fölemelt, akár több-kisebb gyülekezet lelkészi állásának egyesítéséből származó nagyobb s képzettségüknek megfelelő fizetést nyerjenek, a nagyobb fizetés jobban vonzaná a tehetséges ifjakat a theológiára ; 2. szükségesnek tartanám, hogy a lelkészválasztási törvény oly módon megváltoztattassék, hogy a hang és termet mellett a szellemi tehetségeket is engedje érvényesülni; szellemi tehetségek alatt pedig nem a lelkészi oklevelet értem, hanem a szellemi tehetségnek valamilyen formában (pl. próbaszónoklaton a saját munkáját prédikálja a pályázó, amint Ágoston Sándor óhajtja, stb.) a választásra bocsátás előtt újonnan bemutatását ; így a szellemi képességekkel megáldott emberek, akiknek pedig mégis csak több hasznát veszi a müveit századok egyháza, mint a csupán hanggal megáldottaknak, nem riadnának vissza a lelkészi pályától annak biztos tudata miatt, hogy a legszegényebben fizetett egyházban kell tölteniök életüket; 3. szükséges, hogy az ifjú theológusok komoly társulatokba tömöríttessenek, ahol jövendő felelősségüket megérthessék és az eszményképet, a Krisztust megszeressék, az ilyenféle egyesületek közül az elért eredményeket tekintve, legtöbbet ért el az Evangéliumi Keresztyén Diákegyesület. Ami most már önönmagunkra vonatkozik, itt sem ajánlhatok mást, mint hogy törekedjünk arra, hogy mi is minél jobb munkások lehessünk. Nem szándékozom elöállani javaslatokkal, melyek cifrák, nagyzolók, de csak papiroson maradók. Olyanokat mondok, aminöknek a valósításába most rögtön bele lehet kapni. Ez 1. a szigorú önvizsgálat. Úgy élünk-e, ahogy prédikálunk ? Lenne-e bátorságunk a gyülekezet szeme előtt élni életünket ? Ostorozzuk a kártyát, kocsmát, duhajkodást, káromkodást, 1912. paráználkodást —-, de vájjon magunk nem tesszük-e'? Az önvizsgálat szempontjából 2. szükséges, hogy a Krisztus képéhez viszonyítsuk a lelkünk arculatát, tehát az evangéliumokkal naponként éljünk. Mások könyvei is sok segedelmünkre lehetnek, de igazi eredménnyel az evangéliumokkal való élés jár. Mert a könyvek sok mindent mondanak, arni a Krisztusban nincs és sok mindent nem mondanak, ami van. A miénk az evangéliumok Krisztusa legyen ! A Krisztus életével való foglalkozás megtanít arra, hogy Istennek a legfőbb kívánsága, hogy az embereket, akik néki fiai, nekünk testvéreink, szeressük. Ez többet ér Isten előtt, mint a bármilyen buzgó, böbészédü imádkozás olyan szükségletekért, melyeket ö úgyis jobban tud nálunknál. Ez igazi istenitisztelet, ez bünbocsánat, ez a Krisztussal való jótétel. Mennyire kipusztítaná a keresztyén vallás eme lényegének elfogadása azokat a lelkészeket, akik a gyülekezetben mint parancsolók, zsarnokok akarnak csak szerepelni s híveikkel csak foghegyröl beszélni. 4. Ajánlom itt a leikekkel való foglalkozást. Az evangéliumi mozgalmakban résztvevő lelkészek csinálják ezt nagy sikerrel. A gyónáshoz hasonlít ez, de nem kényszerített dolog. Semmi sem adhat nagyobb örömöt a lelkésznek, mint ha egy hozzá bizalommal fordúló, vergődő lelket megnyugtathat. 5. Ajánlom a hitbeli személyes meggyőződést. Nem kell valamihez csak azért ragaszkodni, mert a negyedfélszáz éves hitvallás tanítja. A világosságtól nem kell félni, így elkészített lélekkel dolgozni fogunk. Lesz a lelkűnknek munketere, vagy legalább munkaterve, melyen a pápai Kálvin-Szövetség segítségét elfogadhatja és fölhasználhatja. Szükséges 6., hogy lelkészértekezleteinken a végzett munkáról, módszereinkről beszámoljunk, általában, hogy lelkészértekezleteink az előző értekezleten megállapított programmal valóban az önművelés alkalmai legyenek. Végül 7. éppen DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Megjelent a Czeglédy S: „Kálvin János művei“ befejező kötete dr. Kováts J. István: KÁLVIN és SERVET. (160 o.) Ára 2 kor. Kapható KIS TIVADAR könyvkereskedésében, PÁPA, Fő-utca 21-ik sz. alatt.
