Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
Huszonharmadik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1912 november 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős ===== szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A PÁPAI THEOL. AKAD. TANÉVMEGNYITÁSÁRA MEGNYITÓ BESZED IRTA ÉS FELOLVASTA DR. HORVÁTH JÓZSEF És tényleg — amint erre már Newton is rámutatott — a természeti törvények a változásnak, azaz a természeti történésnek csupán folyamatát, de nem a tartalmát is határozzák meg. Ez a tartalom, vagyis a valóság legnagyobb részben független a természeti törvényektől s azok által meg-nem-magyarázható, meg-nem-érthetö. Sőt magok a természeti törvények is kivétel nélkül tapasztalati jellegűek s így nem a szükségképpeni, hanem a tényleges történés megközelítő és rövid kifejezései. Hogy ez a tényleges történés pedig nemcsak ok-, hanem célszerű is, azt tisztán természettudományi alapon sem lehet tagadni, mert hisz a természetmagyarázat túlnyomó részben ma is teleológiai s a tisztán kauzálisnak tekintett törvények is kivétel nélkül ilyen alakra hozhatók. Úgyhogy a természeti törvények nemcsak megengedik, hanem egyenesen megkövetelik egy magasabb rendező elvnek a felvételét. Legyen szabad erre nézve még egy elsőrendű természetvizsgálóra hivatkoznom, akinek az emberiség örök hálával tartozik úgy elméleti, mint gyakorlati tekintetben rendkivül értékes eredményeiért s aki minden kérdést a legalaposabban s tisztán tudományos tekintetek szem előtt tartásával tárgyalt. Hertz, a modern villamosságtan egyik legkiválóbb munkása, megkísérelte az összes fizikai jelenségeknek közös alapra visszavitelét s egyetlen elvből, az ú. n. legkisebb kényszer elvéből való levezetését. Az alapfelvétel, amelyből Hertz kiindul, megegyezik Descartes fizikájának alapgondolatával, hogy t. i. az összes testi változások anyagra és mozgásra vihetők vissza. Azonban távol attól, hogy meg nem engedett általánosításra és kiterjesztésre ragadtatta volna magát, szorosan megjelöli azokat a határokat, amelyek között alaptétele s arra alapított elmélete érvényesnek tekinthető, amely határon túl, tehát anyag és mozgáson kívül, más kiegészítő elveknek a felvétele válik szükségessé. Az igazi tudóst és objektív elmélödöt jellemző megszorítás szószerint a következő : „Egy oly testrendszerben, amely az alaptörvény alatt áll, nem keletkezhetik új mozgás, sem ilyen mozgásnak az oka, hanem minden mozgás valamely már meglevő mozgásnak egyszerű módon való folytatása. Egy ilyen rendszert alig nevezhetünk másnak, mint élettelen, vagy holt rendszernek. Ha az alaptételt az egész természetre ki akarnánk terjeszteni, ellenmondásba jutnánk az egészséges és természetes gondolkozással. Ésszerűbb dolog tehát annak érvényét az élettelen rendszerekre korlátozni s kimondani, hogy az alaptétel a szervezetekre és élő lényekre vonatkoztatva valószínűtlen felvételnek tekintendő“. E rövid pár mondatban megtaláljuk az összes tárgyalt irányzatok legilletékesebb bírálatát. Egyúttal a legrövidebb összefoglalását annak, hogy mi az, amit a természettudománytól ma várhatunk és a közel jövőben remélhetünk. Kiválasztását a természet sokszerü tüneményei közül azoknak, amelyek tisztán mechanikailag megmagyarázhatók s megjelölését annak a határnak, amelyen túl az anyag és a mozgás a legegyszerűbb jelenségek megmagyarázására sem elegendő, tehát ahol a szerves jelenségeknek és
