Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-10 / 45. szám
Huszonharmadik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1912 november 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ■= Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A PÁPAI THEOL AKAD. TANÉVMEGNYITÁSÁRA MtuNYlTI Nagy tiszteletű Tanári Testület! Tisztelendő Papnövendék Urak ! Isten kegyelméből ismét elértünk egy új tanévnek kezdetéhez, hogy megújult erővel folytassuk a jövő lelkésznemzedék kiképzésének s ezúton egyházunk építésének fontos munkáját. Szinte felesleges is megjegyeznem, hogy e munka üdvös és eredményes csak úgy lehet, ha az annak végzésére hivatottak egyenlően át vannak hatva a közös, egyetértő működés szükségességének érzetétől s ha kivált az egyházak jövő vezetésére előkészület végett ide sereglett papnövendékek azzal a megingathatlan elhatározással kezdik meg a most megnyíló iskolai évet, hogy a theológiai tudományok szorgalmas tanúlmányozása, kifogástalan, lelkésznövendékekhez illő magaviselet s általában kötelességeiknek lelkiismeretes, buzgó teljesítése által méltókká igyekeznek lenni a rájuk váró magasztos hivatás betöltésére. Ezen elhatározás s az e mellett való rendületlen kitartás nélkül sem a tanári kar, sem az önök munkája nem lehet sikeres s éppen ezért arra kérem önöket, hogy a jóra való teljes készséggel s a nehézségektől és akadályoktól visszanem-riadó akarattal kezdjenek minden munkájukhoz s ne feledkezzenek meg arról, hogy szorgalommal és kitartással még a leggyengébbek is biztosan és messze haladhatnak, kötelességtudás és buzgóság nélkül ellenben a legtehetségesebbek sem boldogúlhatnak. De nem szabad önöknek szem elöl téveszteni egy pillanatig sem jövendő hivatásuk lelkiismeretes betöltésének egyik leglényegesebb kellékét, ami nélkül az istenorszá-IRTA ÉS FELOLVASTA DR. HORVÁTH JÓZSEF gának méltó polgárai és hü sáfárai nem lehetnek. A lelkészeknek legfontosabb missziója a hitéletnek gondozása s illetve ott, ahol a hitélet hanyatlóban van, vagy éppen szünetel, a vallásos hitnek s az egyházhoz való ragaszkodásnak felkeltése és megerősítése. A vallásos hit felkeltésének egyedül biztos eszköze az egyéni élő és munkás hit, a lelkésznek vallásos meggyőződése s az ezen alapúlő, azt minden irányban kifejezésre juttató kegyes élete. Ezt a hitet, ezt a hegyeket is kimozdító belső erőt igyekezzenek minél teljesebb mértékben megszerezni s tapasztalni fogják, hogy annak birtokában semmiféle nehézséget nagynak és semmi akadályt leküzdhetlennek nem fognak találni. A tanári testületnek is első és fötörekvése az leend, hogy megmutassa Önöknek az e hithez vezető útat, alkalmat adjon a hiterösítö munka végzésére s egyúttal képesítse önöket arra, hogy hitüket egész életen át megtartani s ha kell, az ellenséges támadásokkal szemben a tudomány fegyvereivel is sikeresen megvédeni készek és képesek legyenek. Mert, sajnos, erre a védelemre éppen korunkban nagyon is szükség van. Hiszen napjainkban mind gyakrabban és erősebben felhangzik a panasz nemcsak lelkészeink, hanem az egyházukat szerető s annak jövője felett aggódó világiak részéről is a hitbuzgóság folytonos hanyatlása s a hitellenes irányzatoknak állandó, szinte ellenálhatlan erővel történő erősödése miatt. Még aggodalomkeltöbbé teszi ezt a kétségtelenül jogos panaszt az a — ha nem is olyan általános, de szintén nagyon
