Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-10 / 45. szám
388. oldal. DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 1912. elterjedt — meggyőződés, hogy a hitéletet fenyegető destruktiv törekvéseknek okát és alapját a mindig nagyobb tért hódító s az utolsó évtizedekben bámulatos haladást felmutató természettudományokban s illetve az azok alapján kiképezett világfelfogásokban kell keresnünk. Ennek a meggyőződésnek kiváló tápot nyújtott a vallás ős ellenségének, a filozófiai materiálizmusnak meg-megújúló támadása, de különösen a Hackel által felújított monizmusnak nagy népszerűsége s legújabban az Ostwaldféle energetikának térhódítása, amely egyház- és vallásellenes irányzatok a leghatározottabban hangoztatják, hogy rendszereik alapját és legfőbb erősségét a természettudományoknak legújabb és legértékesebb vívmányai: az evolúció törvénye s az energia-megmaradás és átalakúlás tanai képezik. Ha azonban közelebbről s kissé tüzetesebben vizsgáljuk ez irányzatok alapfeltevéseit és végkövetkeztetéseit, nemcsak arról győződhetünk meg, hogy vallásellenes tételeik az alapul vett természeti törvényekkel semmi összefüggésben nincsenek, tehát ezekből — mint állítják — szükségszerüleg nem is következhetnek, hanem hogy magok a nevezett irányzatok éppen nem a természettudományok alapján állanak, sőt azokkal több tekintetben ellenmondásban vannak. Egyúttal a természettudományok elfogulatlan vizsgálása útján arról is meggyőződhetünk, hogy a helyesen értelmezett és felfogott természetismeret egyáltalán nem ellensége, hanem egyik legerősebb támasza a tisztúlt vallásos hitnek s természetes szövetségese úgy a vakhit, mint a természettudományok eredményeit hamisan értelmező áltudományok ellenében. Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha ez ünnepélyes alkalmat arra használom fel, hogy a jelzett irányzatok alapfeltevését és következtetéseit a mai természetismeret alapján — amennyire ezt a rendelkezésemre álló idő megengedi — vizsgálat alá veszem s azok alaptalanságát és helytelenségét kimutatni igyekezem. Az az alapfeltevés, amelyből a jelzett elméletek kiindúlnak s amely minden olyan irányzattal közös, amely a „józan ész“, a „felvilágosodás“, a „szabad gondolkozás“, a „tudományok“ jelszavával és nevében indított és folytat harcot a vallás ellen : az, hogy az emberi értelem s annak legértékésebb produktumai, a tudományok, önmagokban is elégségesek az ember lelki szükségleteinek kielégítésére, azaz mindenben tájékozást nyújtó és határozott irányt szabó élet és világnézet megalkotására. Nézzük tehát mindenek előtt, hogy mennyire jogosúlt és igazolható ez az alapfeltevés, ha az egyes szaktudományokat vesszük alapúi s azok egyikére vagy másikára, esetleg valamennyire akarnánk egységes, kielégítő világfelfogást építeni. E tekintetben a legrégibb és folytonosan megújuló kísérlet a filozófiai materiálizmusé, amely mindent a mechanika és chémia törvényeiből akar levezetni, sőt magát a chémiát is a mechanikára : az anyag külömbözö alakjainak, kisebb-nagyobb tömegeknek a mozgására s ezek törvényeire igyekszik visszavinni. E vállalkozást azonban az exakt tudományok haladása teljesen kilátástalannak bizonyította. Amig ugyanis a mechanika kiképezve nem volt, amig annak sem alapfogalmait és törvényeit, sem különösen érvényességi körét nem alapították meg azzal a szabatossággal, amely az exakt tudományokat jellemzi, addig talán lehetett jóhiszeműen is vitatni és védelmezni egy ilyen felette egyoldalú és szűk látókörű álláspontot. Ma azonban kétségtelenné vált, hogy a mechanika a jelenségek egészen szűk körére szorítkozik s e körben is korántsem pontos, a valóságot teljesen feltáró, hanem csak kisebb-nagyobb mértékben megközelítő, sok esetben pusztán valószínű ismeretet nyújt. (Mechani-Megjelent a Czeglédy S: „Kálvin János művei“ befejező kötete dr. Kováts J. István: KÁLVIN és SERVET. (160 o.)Ára 2 kor.Kapható KIS TIVADAR könyvkereskedésében, PÁPA, Fő-utca 21-ik sz. alatt.
