Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-28 / 4. szám

Huszonharmadik évfolyam.

4. szám.

Pápa, 1912 január 28.

DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP.

AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KORÉBÓL.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős == szerkesztő címére küldendők. =±=

' Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre Megjelenik minden vasárnap, 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó

János főmunkatárs címére küldendők.

Krisztussal az élet tengerén.

A Genezáreth nyugszik csendesen.

Felszíne nagy, beláthatlan tükör.

Rajt’ nappal kék ég, s nap a kék egen,

Éjjel csillag míriád tündököl.

Mélység s magasság egybeolvad itt;

Fent és alant a mérhetetlen ür.

— Mely nagyok Isten, a Te tetteid! —

Csodálva, lélek, szív imába tör.

A csendes vizen kis csónak halad.

— Azúrkék az ég, kedvező a szél ;

Vígan evez benn egynéhány alak.

Az ajkuk néma, — csak szemök beszél. . .

Felsóhajt Péter, — mert hisz ök ezek ;

A Mester Jézus, s hü kísérete ; —

Jánosra néz és ajkán szó ered :

„Jó itt nekünk !“ S mondják mind így vele.

Óh mondd, Mester, nékünk is ezeket!

Hisz oly sokszor elfog a kétkedés.

Élethajónk ha sziklák közt vezet :

Félelmünk nagy csak, — a hitünk kevés!

Óh szállj hajónkba éltünk tengerén,

Pihenj is el, — csak adj hitet s erőt,

Hogy felkölthessünk a vész idején :

S bizton evezünk száz örvény előtt!

Csögle. Topa József.

A Mestert közben szender fogja el . . .

A kis csónak parttól már messze jár . . . Nem veszik észre: villámot lövel Az imént kék ég, s nyakukban az ár. Fejvesztve küzd az emberi erő,

Feszítik a kart súlyos evezők . . .

Ajkaikon kiáltás tör elÖ :

„Uram, tarts meg, különben elveszünk !“

... És fölkel; az arcán nyugalom ül, Mely pillanatra is el nem hagyá.

— S a szélvész, árviz im lecsendesül,

S a nagy csend édes szavát hallatái „ Kicsiny hitüek, mit féltek legott,

Ha égen egy felhöcske megjelen ? !

Vész- és viharban mint a szirt, megállók, Mig ép hitem: hogy Isten van velem!“