Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
28. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. A nő az istenországa szolgálatában.* Alapige János evang. IV. 5—16 és 29. v. Harcmezőről jöttünk össze, szeretett testvéreim az Úrban. Kiki közülünk a maga körében küzd, harcol az igazért, a maga környezete javáért s mint harcos sereg vezérkara tanácskozni akarunk azon teendők felett, amelyek ránk várakoznak a legnemesebb harctéren, ahol általunk a jó küzd elkeseredett ellenfelével, a gonosszal. De jöttünk másért is, a tanácskozás mellett erősödni is akarunk, az örök erő forrásából, Isten igéjéből. Óh vajha épülést szerezhetnénk igazán egymás hite által! Vajha az Úr, a mi Istenünk, tüzet adna az én számba, hogy prófétája lehetnék és lángoló lelkesedést gerjeszthetnék a ti szivetekben. Titeket érdeklő kérdésről óhajtok szólni, kér. nőtestvérek! És mi foglalkoztathatja ma inkább a női társadalmat, mint a nők jogának megszerzése, kiszélesbítése ! Abba a nagy zúgásba, amely társadalmunk elégületlen elemeinek követeléseit hönpölygeti tovább-tovább, egy éles hang sivított bele, mely követeli a helyzetének javítását és e hang minden más hangnál mélyebben hat a szívbe, mert egy következményeiben beláthatatlan átalakulást sejtett. És a megindult ár sodor, ragad magával sokakat. Szüléink, testvéreink, gyermekeink, rokonaink, barátaink : mindanyian hatása alá kerülnek ennek a mozgalomnak s tisztába kell jönni magunknak is azon álláspont felől, amelyet el kell foglalnunk öntudatosan, a felelősség érzetével. Kényelmesebb volna ugyan Gamáliellel szólni: „ha embertől van-e dolog, semmivé lesz; ha pedig Istentől, ti fel nem bonthatjátok azta (Csel. V. 38—9.), de ez csak a közöny kényelmes köpönyege volna ; nekünk ebbe burkolózni nem lehet. Szint kell vallanunk. De hogyan ? Egy, csak egy szilárd pont van, amelyen megvethetjük a lábunkat, mint Istentől rendelt erős kősziklán és ez a támpont: az evangéliom. Két évezred óta áll mozdulatlanul a váltakozó rendszerek és eszmék zúgó áradata közepette és még mindig megtörtek rajta *Hogy megkönnyítsük önálló füzetben megjelenését azoknak az építő előadásoknak, amik az Evangéliomi Nőegyesületek Országos Szövetségének múlt évi okt. 31-én tartott gyűlésén elhangzottak, és hogy az ott felkorolt eszméket e lap is terjessze : közöljük a beszédeket, hogy azután kevesebb költséggel készülhessen el a külön lenyomat. Szerk. a bősz hullámok. Álljunk fel erre a győzelmes kőszálra mi is, hogy fenséges nyugalma helyreállíthassa az egyensúlyt úgy a mi lelkűnkben, mint a forrongó társadalomban. A süvöltő jelszó: „jogot a nőknek!“ idegenül hangzik itt a fülünkbe. A mi Jézusunk nem jogot, de szolgálatot prédikál: „ ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája“ (Márk. IX. 35). Tehát szolgálat az első és nem a jog, mert a szolgálat egyesít, a jog szétválaszt ; a szolgálat szeretetből ered és szeretetet szül, míg a jog az önzés jelszava és gyülölségre vezet. Jézus szellemében csak egy jog jogosult: a szolgálat joga. Nekünk, keresztyéneknek a szolgálatról illik beszülnünk. Hadd elmélkedjünk most mi is, munkánk kezdetén erről a szolgálatról s tekintsük meg a nőt istenországa szolgálatában. E szolgálatnak I. joga és kötelessége egyetemleges, II. eszközei természetesek és egyszerűek. „Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok ?“ így szól a meglepődés és csodálkozás hangján a megszólított nő Jézushoz. Te, ki a válásztott nemzetiség sarja s mint férfi a teremtés ura vagy, hogyan méltathatsz engemet szóra, aki a tisztátalan nép gyarló szolgálóleánya vagyok ! Nem vagyok én méltó a te- tekintetedre, annyival kevésbbé arra, hogy neked szolgáljak. Nem halljuk-e mi is, sőt talán mondjuk, magunk is a csüggeteg félénkségnek eme szavait, amidőn szolgálatra hív az Űr! Én egyszerű nő, akinek sem hivatalom, sem. befolyásos állásom nincs, mit tehetnék én az istenországa ügyében! Én, akinek nincs theologiai tudományos képzettségem, hogy szolgálhatnám az Űr ügyét ! Én, aki nem bírok szónoki erővel, hogy tudnám megnyerni Jézusnak a tévelygő lelkeket! Én, aki magam is gyámolra és tanításra szorulok, miként gyámolíthatnék s taníthatnék másokat! Én aki a megvetett samaritánusok közé, a társadalom legalsóbb rétegébe tartozom, hogy volnék vakmerő felajánlani magamat Isten szolgálatára! Én bűnös, gyarló halandó mit keresnék a szent és örök Isten tiszta lelkű angyalai társaságában! El, el ! az ismeretlenség homályába, vissza a porba, vakmerő ! így tusakodik a félénk szív és bár epekedik a szolgálattétel után, de nem mer közeledni s csüggetegen, szomorkodva húzódik vissza. Ám szól az Űr : A pápai református főiskolai nyomdában most készül, Kis Tivadar kiadásában megjelenő, ROBERTSON FRIGYES VILMOS nagynevű egyházi szónoknak " 40 lcgkivál6bb egyházi beszéde. Magyar nyelvre fordította Ceglédi Sándor theol. magántanár, a Kálvin müvek fordítója. A mű nagy 8-rétben 23 iv terjedelmű. Kivételes előfizetési ára azoknak akik már most Kis Tivadar kiadónál Pápa, Fő-utca 21-ik szám megrendelik, fűzve 5 kor., vászonkötésben 6 kor., félbőrkötésben 7 kor. Megjelenés után a mű ára 20%-al drágább lesz.
