Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-25 / 34. szám
34. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 293. oldal. hív harcosokkal, olt áll a tett mezején. Míg egyfelől teljesen átérzi a felelősség súlyát, melyet theológiai akadémiájának átadásával a ref. egyház státusa előtt vállalt, másrészről éppen erkölcsi felelősségének tudatában titáni célok megvalósítására rak fundamentumot. Megvan, meglesz rá a mód, hogy az az egyetemi fakultás a tiszántúli egyházkerület és nemes Debreczen városának védő és gyámolító szárnyai alatt több legyen, mint a többi theol. akadémiák ; sőt legyen éppen az első ; az általa kiállított diploma többet érő. S e diploma megszerzését a tehetséges és szorgalmas ifjaknak meg fogja könnyíteni úgyannyira, hogy jellem és szellem kell csupán; a földi gond, mely annyi jelesnek szárnyát törte s töri össze, mint ismeretlen, elül. Ez a jövő ragyogó reményképe ott; realitásra épülő realitás, mely féltékenység rút önzésétől menten is versenyre hiv, gondolkozásra készt. Budapesti és kolozsvári theol. akadémiáink, úgy, ahogy, bírni fogják a versenyt. Hazánk másik két egyeteme e helyeken van, a filozófiai, sőt jogi tudorság megszerzésének lehetőségével. Készen lehetünk rá, hogy e két akadémiánk vezetősége — hisz’ különben méltán érné méltó vád — keresni fogja sokkal inkább, mint eddig az összeköttetést az egyetemmel s mindenképen sarkallni fogja hallgatóit az egyetem eredményes látogatására. Mindkét helyen van internátus is, minden kényelemmel, minden igénynek megfelelően berendezve. Sárospataki ősi alma materünk a maga nagy anyagi erőit fogja sorompóba állítani az előjöhető versenyharcban. Hatalmas épülettömbje, a rendelkezésére álló alkalmas területek ott állandó bázisát képezik a már is előtörő nagy koncepciójú terveknek, bár elegáns jogász-otthona mellett is sok-eleget aggódnak ott is, a főiskola egyik alkateleme, a jogakadémia jövendő sorsa felett. A sárospataki theol. akadémia hát „a meglevők megtartása“ tudatában indúl szembe a jövővel. Nagy kérdés ma — s erre a jövő fogja megadni a feleletet — hogy ez a főiskola eddig a tiszántúli kerületből (Szatmár, Szabolcs, Bereg vármegyékből) nyert növendékeit nem fogja-e fokozatosan elveszteni az egyetem varázsa miatt? A magunk, a pápai theol. akadémia jövője miatt szállja meg lelkemet az igazán borongó hangulat. Adja Isten, hogy rósz próféta legyek, de híven mérlegelve a mérlegelendőket, úgy Ítélem, hogy a debreczeni ref. theol. egyetemi fakultás első sorban a mi theol. akadémiánkkal fogja éreztetni felszívó erejét. Ezt a nézetemet alapítom első sorban egyházkerületünk széttagoltságára. Csak egy futó tekintet Magyarország térképére, látjuk, hogy az egyházkerületi főhatóságunk jogara alá tártozó terület igen nagy s e területhez képest igen csekély és csaknem mindenütt más felekezetüek közé ékelt a református népesség. Egypár csomópont van ugyan, de ezeknek külön céljaik vannak. Beszéljünk nyíltan. Másfél évtizede, hogy lezajlott Pápa és Komárom élet-halálharca a főiskola jövő birtoklásáért. Belsősomogyi egyházmegyénknek első, kiváló gondját kell, kogy képezze a csurgói főgimnázium, amely csak az övé. Losoncz, a szélső végeken, csaknem érdektelen. Közben itt és amott és mindenütt a más felekezetüek iskolái, melyek könynyebben hozzáférhetők a taníttató szüléknek, mint a fentről a Duna, jobbról a Balaton által elszigetelt Pápa. Ma már a Dunán csörömpölve szágúld a vonat s a Balaton körül sínpár vonúl. De ez nem reperálja a kedvezőtlen helyzetet, mely gátul szolgált, hogy Pápa a Dunántúl forgalmi empóriumává legyen. Nagyrészben nehezen, átszállási kellemetlenségekkel érhető el. Ezekért nincs meg nálunk a főiskola körül a tömörülés, mely minden aggályoskodást eleve kizárna. Örvendetes valóság, hogy főgimnáziumunkat a legszélső végekről is teljes bizalommal keresik fel a taníttató szülék. Persze, ez nem azon prédikátortársaimra vonatkozik, kik akárhová, csak éppen ide nem óhajtják hozni fiaikat. Ők tudják, miért ? Ezek is csalatkozni s aztán csatlakozni fognak. Nem jelentőség nélküli tény azonban, hogy egyházkerületünk ifjai még mindig előszeretettel keresik fel a testvér theol. akadémiákat. Ennek oka lehet a többrevágyás, a tudományszomj stb. De minden ok magában hordja a saját intézetünk lekicsinylését. Ha még megemlítem, hogy a Dunántúl anyagi helyzete a statisztika szerint rohamlépésben fejlődik s félredobva egyszeri prédikátortársam azon kinkiszólását, hogy inkább adja fiát ökör-, mint lelkipásztornak — ide jegyzem, hogy átlagban Dunántúl lelkészei vannak a legjobb anyagi helyzetben : látnom kell, hogy nekünk itthon, a mi intézetünknek a selejtje marad. Másodsorban állítom a cselekvésünkben megnyilatkozó aggályoskodást, mely bizonytalanná teszi minden lépésünket. Nagy szerencse, hogy a leánynevelő-intézetet, ezt a legifjabb csemetét, a legkisebb gyermeknek kijáró dédelgetéssel becézi kerületünk. Ezen közben aztán a másik kettőről — mert még másik kettő már eltemetteték — mintha egy kissé el is feledkeznék. A hatodik theol. tanszék szervezve, betöltve még ma sincs. Theológus-otthon nincs. Gimnáziumi internátus sincs. Mert — így hallottuk — Új könyv! Éppen most hagyta eí a református főiskolai nyomda sajtóját dr. Lakos Béla református főgímnázíumí tanár müve :: ALGERIA ÉS TUNIS* (X80 oldal.) Ára 3 kor. Megrendelhető KIS^TIVADAR. könyvkereskedésében, PÁPA, Fő-utca 2í.
