Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-21 / 3. szám
3. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 21. oldal. rákhoz, elnevez „paragraf-ember*-nek és a tekintély magaslatára ülőnek. Erre a térre én nem követem a nagytiszteletü urat. Ha ezeket a címeket argumentumoknak tartja : éljen vele tovább is egészséggel! Én reászolgáltam ezekre a címekre, mert tudnom kellett volna, hogy a „sietve való irás miatt*, „tolihibából, kitalált maradni a „Rendtartás“ szó. Hogy melyik mondatból ? azt keressék meg azok, akiknek nincsen sietős dolguk. Én nem keresem, inkább látatlanban elhiszem, de nagyon kérem a nagytiszteletü urat: máskor ne siessen annyira, akkor hiszem, a tudósítás nem lesz oly messzire az esperesi jelentéstől, mint Makó Jeruzsálémtól. Nincsen mindenki abban a szerencsés helyzetben, hogy az esperesi jelentéseket olvashassa, vagy a gyűléseken résztvehessen. Aki az ügyek iránt érdeklődik, kénytelen a tudósításokra szorulni. A „tudósítás“-ok csak akkor felelnek meg céljuknak, ha a valóságnak teljesen megfelelnek. Azt hiszem ez lehetne az „első igazság“, amit itt „leszögezhetünk“. Ennek minden gyűlési tudósító hasznát veheti. A második „leszögezés“-re méltó igazságnak az maradjon meg, amit a nagytiszteletü úr említ, hogy t. i. az 1910—11. tanév végén csupán Deákiban volt az ismétlő-iskolásoknak vizsgálata. Itt, ama bizonyos „madarak“ kiabálása nélkül, egész tisztelettel, azt volnék bátor kérdeni: volt-e ismétlő-iskolai vizsgálat a tanterv megjelenése előtt nem valahol, hanem mindenütt ? És ha nem volt ismétlő-iskolai vizsgálat valahol, meggörbült-e ezért akár a tanítónak, akár a lelkésznek, akár a presbitérium egyik tagjának a hajaszála ? Ha volt vizsgálat is, megtorlás is, akkor, de csakis akkor készségesen elismerem, hogy az ismétlő-iskolai vizsgálatok elmaradásának oka az a tanterv, amely a tanítani valókat az ismétlő-iskolákra vonatkozólag is felsorolja. Ha azonban a „Rendtartás“, a „fegyelmi jegyzőkönyv* dacára a tanterv megjelenése előtt nem volt a komáromi egyházmegyében vagy közelebbről Ócsán sem ismétlő-iskolai vizsgálat, sem megtorlás, akkor — engedelmet kérek — talán mégsem ez a tanterv az oka a vizsgálatok elmaradásának, hanem talán inkább az, amit nem a „paragraf-emberek“ említettek, hanem a nagytiszteletü úr mondott ki: „renitens álláspont“. Ezt a szót miattam vonatkoztathatja a nagytiszteletü úr akár az egyházi, akár a világi iskolai hatóságokra, akár a taníttató szülőkre. Ehhez az “álláspontéhoz a tantervnek valójában nincsen semmi köze ; ezen az „álláspont“-on semmiféle tantervet változtatni nem lehet. Erre az „álláspont“-ra igen élénk világot vet maga nagytiszt. Gyalókay László úr, mikor a 420. lapon azt írjá : „Az ismétlő-iskola fogalma szerintem kizárja a vizsgálatot, mert hiszen, hogyan kényszeríthető valaki a józan ész szerint vizsgálatra abból a tantárgyból, amelyből a vizsgát már többször eredményesen kiállotta ? /“ Ez a nyilatkozat mindent megmagyaráz. Tehát a „józan ész“ tiltja a vizsgálat megtartását. Milyen kár, hogy a nagytiszteletü úr ezt az elméletet csak az ismétlő-iskolásokra alkalmazza, ahol nemcsak azt keressük: mit tudnak a gyermekek, hanem azt is: mit és hogyan tanítottak a tanítók. Mennyivel szebb és hálásabb volna ez az elv az „érettségi“ „tanítóképesítő“ és egyéb „vizsgálatokra!“ Milyen éljenzésbe törne ki erre úgy a „maturandus“-ok, mint a „képesítőzök serege. Kár, kár, kár! Mondja az a bizonyos „madár“. Ennek a nézetnek az ismerete után nem vehetem valami tragikusnak azt az érzékeny vizsgálati jelenetet, amit „a most folyó tanév végéről, vagy az elmúlt két évről, mióta az új tanterv életbe van léptetve“ (400. 1.) a nagytiszteletü úr szives volt leírni. Csak az a kár, hogy ahol ez az eset történt, nem jelölte meg, mert így lehetnek „paragraf-emberek“ akik még elhinni sem akarják. Én elhiszem, de azt is állítom, hogy ez a szivet facsaró történet nem bizonyít semmit a tanterv ellen. Ha hasonlatot akarnék mondani, legfeljebb azt mondanám: megismétlődött az, amit Mózes IV. könyve XXII. része 23—30 verséig megírt. Kár érte a tantervet harmadszor is megverni! Ha valakinek a lábát a kőfalhoz szorítják, ne én legyek a hibás ! A tanterv két év óta van életbeléptetve. Az ismétlő-iskolánál a számtanból (24. 1.) ez van : „a három osztály együtt, három év körében évenkint váltakozó anyaggal“. — Az „árkok, falak köbtartalma* a harmadik év tananyagául van felvéve. Ha már „a józan ész szerint“ még vizsgálat sem követelhető, mi ok indíthat arra akárkit, hogy az első vagy a második év végén a harmadik osztály anyagából kérdezzen? Talán a tanítók iránt való nagy jó indulat ? Ismerve nagytiszteletü Gyalókay László úrnak a vizsgálatokról való véleményét, nem akarom elhinni, hogy az érzékeny jelenetnek szemtanúja volt. Ha másoktól hallotta, akkor legyen szives azoknak a másoknak Vojtina „Ars poetiká“-ját ajánlani. Jó hasznát veszik ! Örömmel olvastam Nemesócsa község képviselőtestületének azt a törekvését, hogy önálló szaktanítós Új könyv! Woods 8. E.: Vezérfonál Jézus példázatainak tanulmányozásához 150 K. Barcsa J.: Gyászdalok ref. énekvezérek, gyülekezetek használatára 2*— K. Ifj. Fövenyessy B.: Nagy Karénektár. Négyes férfikarra írott temetési és templomi énekek........................................................................3'— K. Ifj. Fövenyessy B.: Új daloskönyv. 100 négyes férfikarra . . . 2'— K. .. — Kongrua-nyugta nyomtatvány darabja 2 fillér. ----------= Kaphatók: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. Posta-csekkszámla 25.210.