Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-21 / 3. szám
22. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912, gazdasági nép-iskolát akart felállítani. Csak az volt a kár, hogy a nagytiszt, lelkész úr ama bizonyos rendeletnek az 5. §-nál megmaradt s a községi képviselőtestület a 23. és 25. §. ellenére mindent az államtól várt. Örülök e rendeletre való hivatkozásnak is, mert később én is visszatérek rá. A vetítő-gépnek a tanításban való alkalmazása nagyon hasznos dolog, különösen ha nemcsak a gép, hanem a világítás is kifogástalan. Felnőtt emberek sokat tanulhatnak mellette, de a serdülő koruaknál azért bajos használni, mert a setétben vajmi bajos mellette fegyelmezni. A gyermekek tanításához világosság kell. Innen van, hogy a paedagogia a szemléltetésnél a skioptikonnak napról-napra jobban fölébe helyezi a stereoscopot. A komáromi egyházmegyének az a törekvése, hogy a népiskola Vili. osztályúvá tétessék s a tantankötelezettség a 6—14 éves korig kiterjesztessék, dicséretre méltó. Jártamban-keltemben láttam ilyen iskolákat, megismertem a helyszínén működésűket. Ismerem a németek „Oberstufe“-jét, a svájci „secundár Schule“-t, a francia „Ecoles primaires supérieures“-t. Nagyjában ugyan az a tananyaguk, mint a mi polgáriskolánknak. Senki sem állíthatja rólam, hogy akár a gazdasági népiskolának, akár a Vili. osztály u elemi népiskolának ellensége lennék, de na gytiszt. Gyaiókay László úr cikkében (408. 1.) erre vonatkozólag azt olvasom : „A gazda-ember ismétlős fia mezei munkát végez, mig csak az eke a földből ki nem fagy“ ... „A kézimunkás, a szegény ember még mindennapi tanköteles gyermekeit is . . . viszi magával . . . egész október és november hónap nagy részében is“ . . . a kötelező iskoláztatás szigorú keresztülvitele . . . ábrándkép marad a jóknak lelkében“. Ezekhez a praemissákhoz conclusióként nem tudom hozzáilleszteni sem a szaktanítós gazdasági népiskolát, sem a 6—14 évre kiterjedő mindennapi tankötelezettséget. Ha most télen heti 7, nyáron heti 3 órán nem vagyunk képesek az iskolába kényszeríteni, képesek leszünk-e arra, hogy akár a szaktanítós gazdasági iskolába, akár pedig 14 éves korig terjedő mindennapiiskolába rendesen (mert ez a fő) feljárjának ? Hallom az ellenvetést: kényszeríténi kell rá, de hogyan ? Ez a kérdések, kérdése ? — Folytatása következik. — Pethes János. Kálvinéit in-estély Komáromban. A komáromi ref. egyházmegye már a múlt évi rendes közgyűlésén elhatározta, hogy a lelkészek és énekvezérek árvái részére emelendő menház javára estélyt, fog rendezni. E határozatnak megfelelőleg az egyházmegye agilitásáról és ügyszeretetről ismert espe-i rese felkérte Konkoly Thege Béla kér. tanácsbiró ésegyh. főgond nokot az estély rendezésére, aki a tisztet elfogadva, mintegy 60 tagú helyi és vidéki lelkészekből és világi ifjú emberekből álló bizottsággal fogott hozzá a nagy körültekintést, sok gondot és munkát igénylő feladathoz. Január 9-én folyt le az ünnepség. Már a déli órákban megnépesültek az utcák a vidékről nagy számban bejövő vidékiektől. Délután 4 órakor az Érsekújvárból érkező vonattal jöttek meg a kiváló vendégek: Baltazár Dezső dr. és Kis Ferenc, akiket a pályaudvaron a komáromi presbitérium élén Tóth esperes és Domány János polgármester fogadtak. Előbb Tóth Kálmán az egyházmegye, majd Domány János a város nevében meleg szavakkal üdvözölték. Az üdvözletekre dr. Baltazár Dezső válaszolt, nehány szóban kifejezve örömét a szives fogadtatás felett. Majd kocsikra szállva, a „Központi Szállodádban fenntartott szállásukra hajtattak, innét pedig Antal Gábor püspök urat látogatták meg. 3/4 ő órakor az egyház tanácstermét keresték fel, ahol a már összegyülekezett presbiterek és hivek riadó éljenzéssel fogadták a Püspökünk vezetésével érkező vendégeket, akikhez akkor már a másik pályaudvaron megérkezett Gergely Antal, Babay Kálmán és Jánosi Antal is csatlakozott. A presbitérium ez alkalommal tartott diszgyülésén Püspök Ur üdvözölte a magasztos ügy érdekében fáradozó vendégeket, majt indítványt tett arra nézve, hogy az egyház tegyen a Kálvineumra 200 koronás alapítványt. Az indítvány egyhangú helyesléssel találkozván, Püspök Űr a 200 koronát, valamint a maga részéről 100 koronát, azonnal át is adta Kis Ferenc úrnak, aki hálás köszönetét mondott a megnyilatkozó jóindulatért. A gyűlés lelkes éljenzése közben vonultak át ezután a fényesen kivilágított nagy templomba, amelyet már akkorra zsúfolásig megtöltött a közönség. Itt a 37. dics. 1-ső versének elhangzása után Baltazár Dezső dr. lépett fel a szószékre. Osztatlan figyelemmel hallgatott imája mély hatást keltett a lelkekben. Majd felcsendült Jánosi Antal szép barit ónja; orgonaki séret mellett adta elő Fövenyessy „Karácsonyest“ cimü műdalát. Az ének végeztével a szószéken Aiapittatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Aiapíttatott ise4-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít. —.. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. —--Jelzetemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
