Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-16 / 24. szám
212. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. minden körülményre kiterjedő önbirálat hiányzik szerzőnknél, bár kétségtelen, hogy hosszasabb megfontolás és alapos vizsgálat után egészen jó eredményeket volna képes produkálni. Az, hogy egy-egy ilyen gyermekeknek való ima éveknek, vagy perceknek munkája-é, végeredményben teljesen mindegy. Én úgy gondolom a dolgot, hogy a szerző a leendő imát addig csiszolja, javítja, mig végtére a külső a belsővel teljesen összhangba jön : a forma szinültig lesz tartalommal s nem lesz egyetlen hiányzó, de felesleges szó sem a műben. Szerény vélekedésem szerint a Főtisztelendő Irodalmi bizottságnak ilyen imákra van szüksége. S mivel a jóakarat, buzgóság és elég magas pedagógiai jártasság mellett — amelyet én szerzőnknél készségesen elismerek — a fenti, talán kissé magas kívánalmak hiányoznak, nem ajánlhatom a Főtisztelendő Irodalmi Bizottságnak, hogy a kéz alatt levő munkát kiadásra elfogadja. Kelt Nagysallóban, 1911 augusztus hó 1-én Czeglédy Sándor ref. lelkész, theol. m. tanár. — Vége következik. — Amerikai jegyzetek. — Folytatás. — Az utóbbi években már — hála Jehovának ! — meglehetősen csendesek voltak a missiói berkek. Mindenki haladt a maga utján s már azt lehetett hinni, hogy végleg elültek a jajveszóklő és háborgó érzelmek. De most legutóbb — úgy látszik- — megint mozgolódni kezdenek nem csatlakozott atyánkfiái, amit gúnynéven (mert nevetségessé lett már ez az erőlködés) „kibontakozásnak“ is lehet nevezni. Szóval már megint „kibontakozni“ akarnak a maguk csinálta keserves állapotból (mi ugyanis már régen kibontakoztunk.) Ezt látszik igazolni legalább is az a cikk, mely a „Pesti Hírlap“ ez évi március elején megjelent számában látott napvilágot, persze névtelenül. Ennek az általunk jól ismert amerikai forrásból kikerült cikknek tendenciája az, hogy a hazai köröket a magyar missió és annak vezetősége, a konventi elnökség ellen hangolja, s beharangozzon annak a mozgalomnak, melyet — úgy látszik — a német missió óhajt kezdeményezni. Eszerint a „Reformed Church in U. S.“ (közönségesen német missió, mivel német eredetű) belmissió bizottsága Dr. D. A. Sonders missiói kerületi püspököt és Harsányi Sándor homesteadi magyar ref. lelkészt bízta volna meg azzal, hogy a hazai egyházzal, illetve a Conventtel béketárgyalásokat kezdjenek és folytassanak. Kalassay Sándor, pittsburgi lelkész s a nyugoti egyházmegye jelenlegi esperese, — ki egyideig szintén a hazai egyház missiója ellen küzdött s csak később jutott jobb meggyőződésre és csatlakozott be egyházával együtt —, ezt a cikket szintén szóvá tette a saját tulajdonát képező hetilapjában, a „Pittsburgi Híradóban.“ Ahelyett tehát, hogy magam fűznék megjegyzéseket e cikkhez, hadd idézzem őt, a talán némileg is megtévesztett hazai körök felvilágosítására. Ö nagyon illetékes személy arra, hogy a dologhoz hozzászóljon, mert sokáig volt a német missióval összeköttetésben és igen jól ismeri a missiói berkeket. Először is helyre igazítja Kalassay a cikk egy vaskos tévedését. Ugyanis a cikk „Amerikai Egyetemes Ref. Egyházról“ beszél. Ilyen pedig nincs is. Van több féle ref. egyház, azokat fel is sorolja, de „egyetemes“ nincsen. Majd azután így folytatja : „Dr. Sondersnek régi vágya, hogy megismerkedjék Budapesttel. Abban a reményben van, hogy ha ő hazamegy, akkor a kérdések egyszerre elintézést nyernek. Pedig a sorok Írója már évekkel ezelőtt megmondotta, hogy ez hiába való reménység. Egy mód volt és van a magyar munkának az egyesítésére, amit Dr. Sonders is tud, — ha az összes magyar református egyházak az amerikai magyar egyházmegyékbe átengedtetnek és egységes szervezetté fejlődvén, mint egyházkerület állanak a magyar református egyházzal kapcsolatban. Ennek a megvalósítására volt is alkalma a missiói bizottságnak, de az alkalmat felhasználni épen a Harsányiók tanácsára elmulasztotta. A mozgalom őszinteségében most is kételkednünk kell. Kételkednünk pedig azért, mert a missiói tanács most is úgy határozott magyar dolgokban, mint rendesen — egyetlen embernek a tanácsára hallgatva s magát a magyar egyházmegyét meg sem kérdezve s annál kevésbbé meghallgatva. Ha a belmissiói bizottság megkérdezte volna a Reformed Church magyar egyházmegyéjét: megtudta volna, hogy a magyar református egyház amerikai missiói munkája a legnagyobb sikereket érte el a lefolyt nyolc év alatt. Megtudta volna, hogy a magyar református egyház csupán egy helyen tart fel ellen missiót s itt az egyházközség nagyságánál fogva ez mit se árt, — s megtudhatta volna, hogy ami ellenségeskedés, háborúság van ma: annak oka nem az Alapittatott 1864-ben. .A vidék legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Atapíttatott 1894-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. == Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ______ Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
