Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-16 / 24. szám
24. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 211. oldal. előtti- s utáni fohász, vagy ima, ami szerzőnknél hiányzik. A túlnyomó számú verses imánál azonban mindjárt első sorban megállapítható, hogy, bár a szerző nem akarja magát extravaganciákra ragadtatni s csak bizonyos módszeresen megállapított tartalmat akar vonzóbbá s maradandóbbá tenni a verses alakkal, nincs szerencséje a költői formával. Valószínű, hogy ezen a téren a legjobb pedagógiai szándék mellett is hiányzik a kellő gyakorlata. Verseiben gyakorta érezzük a küzdelmet, amelyet a külalakkal kellett folytatnia. Például egyik vizsga előtti imájában ezeket olvassuk : „Plántálj termőföldet mi lelkünk földjébe S nevelje gazdaggá jóvoltod napfénye“, stb. Vizsga utáni első imája oly általánosságban van tartva, hogy bátran alkalmazhatta volna reggeli-, esteli-, étel utáni, stb. imának is. Ma már nem lehet így verselni (Tanulás előtti első ima:) »Add, hogy jó tanítónk napi fáradsága Ma is előbb vigyen a szép tudományba’“. Ámen. A szerző verses imái jelen alakjukban tehát nem használhatók. A prózai imádságok már sokkal sikerültebbek, de iskolai ima-irodalmunkban ezek sem jelentenek haladást. Nem lehetne őket tartalmatlanoknak, pedagógiai szempontból helyteleneknek mondani, de épp ilyen nehezen állíthatnánk az ellenkezőt is. Mindegyikben van valami értékesebb elem, de viszont mindenütt hiányzik a belső meggyőződésnek suggestiv ereje. Társai közül azonban eddig kétségtelenül e munka értette át legjobban azt a célt, amelyet a Főtisztelendő Irodalmi Bizottság a megírandó pályaművek elé kitűzni szándékozott s ezért buzgalmának elismeréséül — tisztelettel indítványozom, hogy a szerző dicséretben részesüljön. Legyen szabad azonban ugyanitt hangsúlyoznom, hogy az egész egyházkerület összes elemi iskolájában alkalmazandó imakönyv eszményétől még ez a munka is annyira távol van, hogy kiadását a magam részéről nem tartom kívánatosnak. d) A negyedik pályamunka, amelynek cime: „Imádságok és fohászok a ref. elemi iskolák valamennyi osztálya számára* s jeligéje: Máté VI. 17. tartalmaz 26 darab imát és fohászt, amelyek a legnagyobb részben eredetiek. Van benne 4 drb. reggeli- és esti ima (2 vers, 2 próza). Tanulás előtti- s utáni 4 darab (2 vers, 2 próza). Betegségben és gyógyuláskor mondandó 2 darab (próza), szülőkért (próza), Űrvacsora előtti s utáni (próza). A tanítókért mondandó ima hiányzik. — Rövidebb verses- és prózában irt fohászok a következő alkalmakra: étel előtt, után (verses), templomba bemenetkor s kijövetkor (egy-egy verses, egy-egy próza), Úrvacsora előtti s utáni, bors kenyér-vételkor mondandó egy-egy prózában irt fohász, végtére munka előtt és után mondandó prózában irt fohászok. Az egész gyűjtemény értékelésénél csaknem ugyanazokat kell elmondani, miket az előbbinél. A verses imák csekély kivétellel itt sem sikerültek. Tartalmuk ellen súlyosabb kifogást nem lehet emelni, jóllehet azoknak az imáknak, amelyek arra vannak szánva, hogy egymás után következő több nemzedék azokban dicsérje istenét, tömörebbeknek és mégis könnyedebbeknek kell lenniök. Súlyos beszámítás alá esnek a külalak pongyolaságai. A kor aesthetikai kívánalmainak megvan egy bizonyos minimuma, amely ily esetben semmiképen sem hagyható figyelmen kívül. Ha figyelmesen átolvassuk a mezőföldi imakönyv verses részeit, megállapíthatjuk, hogy e versek a maguk korához képest egyenesen jók voltak. Mi sem fokozhatjuk tehát le e tekintetben igényeinket. Elvárjuk a könnyed s tetszetős verselést, hiszen már ez a külalak is jelentékeny tényező a gyermek aesthetikai érzékének fejlesztésében. Mégis úgy tetszik, mintha e mü a verselés tekintetében valami haladást képviselne az előzőkkel szemben. Néhol egészen sikerült részletekre találunk, pl. a tanulás előtti verses ima csekély változással egészen jól használható volna, de más helyütt megint igen érezhetővé válik a döcögés, a verselésben való gyakorlat hiánya. Templomi imákban bajos használni a népdalok lüktető rithmusát (Fohász templomba bemenőre, kijövőre). Épp ily kevéssé felel meg a „Rozgonyiné“ rithmusa esti imádságnak. A prózában irt imáknál is találhatók néhol sikerültebb részletek. Sajnos azonban, ezek az imák is a már meglevőknek utánérzései s hogy igy fejezzem ki magamat, azok vallásos tartalmának mindig csak bizonyos százalékát adják s velük szemben nem mutatják a kívánatos haladást. Ezen kívül még kézzelfoghatóbb tévedések is találkoznak, melyek az imák gyors létrejöttének folyományai. A közkézen forgó imák nem rövid reflexiók szülöttei, hanem bizonyára úgy jöttek létre, hogy bizonyos benső vallási élményen alapuló imaforma hosszasabb, sokoldalú vizsgálaton, majd rövidítésen, majd bővítésen ment át. Ez a körültekintő, Uj könyv! Jfíost jelent meg JOs fivadar könyvkiadónál Jápán, Jö-utca 21. sz. Jlobertson frigyes Vilmos: Sgyházi beszédei. = fordította Gzeglédy Sándor. — Jlra fűzve 6 korona, vászonkötésben 7*60 korona. =
