Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-19 / 20. szám
20. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 173. oldal. t. i. szlávul = zsemlyik; ha ekhez „r“ képzőt teszek, lesz zsemlyikár, de ez azt jelenti, hogy zsemlyeártis. Ellenben zsem a szlávban = föld (így is Zemja, pl. Novaja Zemja = új föld ;) ebből tehat zsemlyar == földi, magyar hangrenddel Zsemlyér; talán földdel, szántófölddel biró, mert mellette már viz volt. Én úgy tudom egyébként, hogy Zsemlyér, a Pápay csálád birtoka, nem a felső-, hanem az alsóváros volt; így nevezték nemrégiben is a városnak a Gyimótiuton fekvő nehány házát, a Csuzi malomtól a vámig (ma egy nagy része még a Matkovits örökösöké), mint Harmos Zoltán sógoromtól tudom. Egymásután vannak felsorolva : Odoska (Hodoska), Litért, Zsemlyér; egymás mellett vannak ma is, Zsemlyér t. i. a hodoskai kocsma. Itt kellett, a Gyimóti-uton lenni a Pápayak kúriájának, mert a Tapolcza egész a 18. század végéig csak a Hodoskáig haladt természetes medrében ; ettől kezdve elterült a mai tókertek teknőjében, tehát az erősségre, védelemre alkalmas hely már a Hodoskánál kezdődött. Még egy kombinációt kockáztatok meg szláv nyelvi ismeretem segélyével; az a devecseri Ghoron András, akinek kárát pótolni kellett, amiért 1536. aug. 27. lemondott Török Bálint javára Kúp és Szerecsen községekről, talán fia lesz annak a Cerni Jovánnak, az első „nemzetiségi agitátornak“, akit Bálint 1527-ben levágott. Cerni és Choron t. i. egyet jelent, a. m. fekete, de annyi is, mint Szerecseny, Mór. Kúpot, Szerecseni, az előnevet adó Devecsert talán épen nem fájdalomdíjul kapta a fiú, apja haláláért, mert az agent provocateur szolgálatot Cerni Jován Ferdinándnak tette Szabadka feldulásával. A Devecsertől nem messzire eső Csorna (Chorna) is talán „fekete“ ember földje vagy városa. Sok még az új, eszmélkedésre késztető gondolata Sebestyén Bélának ; például, hogy Török Bálint végleges színvallását János király mellett nemcsak személyes neheztelésének tudta be, amiért a német király a Zrínyiek kedvéért kijátszotta, hanem V. Károly spanyol király ez időbeli vereségének is Franciaországban; kiábrándult a hazafiak nagy részével, abból a politikából, hogy az osztrák főherceg, ha uralkodónk lesz, hatalmas rokonaival megvédelmez bennünket a „pogány“ török ellen. V. Károly ép úgy képtelen volt bennünket megvédeni, mint a későbbi VI. (mint magyar király III.), szint oly kevéssé, mint II. Ulászló, pedig ő is annak köszönhette megválasztatását magyar királlyá, hogy cseh és lengyel király is volt. Az a „római* vagy „nyugati“ politika, melyet Sz. István inaugurált, („nem jó az e^nyelvü ország“), az Anjouk, Luxemburgok, Habsburgok alatt belesodort bennünket a világuralom lidércfényü ingoványába, melybe majdhogy bele nem fultunk. „Isten csodája, hogy él nemzetünk“ . Legjobb erőinket pazaroltuk el a világuralomra törő óriások örökös királysága ellen vívott harcokban. 200 esztendeje épen, hogy élvezzük ezt a kitüntetést; ha a mérleg másik serpenyőjébe képzeljük az elbukott jó magyarokat Koppánytól az aradi 13-ig — gondolkodóba esik az ember, nem lett volna-e jobb Bizánccal tartani — Róma helyett. De, hogy többet ne mondjak, mint derék tanítványom kívánt! Munkája támasztotta bennem e gondolatokat. ítéljen kiki a saját eszével, ha a munkát figyelmesen végigolvasta. Hogy ki ne felejtsem, Sebestyén Béla a „Függelékben“ közli Ferdinánd király nevezetes adomány levelét 1535 aug. 27-ről, latin eredetiben ; u. itt kapunk 4 lapon név- és tárgymutatót, a cim-lapon pedig Török Bálint címerét 1507-ből: arany koronából kinövő medve, szájában török kard; feje körül hold és csillag. A sisak fölött is ez a cimerkép ismétlődik, a csillag és hold nélkül. Sarudy György. Könyvismertetés. Gyenge János : A francia szeparáció története. Az egyház és állam szétválasztása Franczíaországban í905-ben. Nagyvárad, Í9Í2. Béres és Held kiadása. 8-rét. Í73 lap. Ára fűzve 2*50 korona. — Folytatás. — A bevezetésszerü első részben előadja szerzőnk, hogy a Krisztus önfeláldozó és demokratikus egyházából a történelem folyamán mint alakul ki az oligarchikus papuralom. Rövid vázlatban feltárja az állam és az egyház közötti viszonynak kifejlődését először a Napoleon és VII. Pius pápa között kötött konkordátumig, majd a harmadik francia köztársaság létrejöttéig. A klerikalizmus nem elégedett meg azzal a bukással, amelybe III. Napóleonnal együtt a francia államot sodorta, s mindjárt az új köztársaságban is megkezdette reakciós munkáját. 1873-ban leszorította Új könyv! jftost jelent meg JCis Jivadar köngvkiadónál Jápán, Jő-utca 21. sz. Jlobertson Jrigyes‘Vilmos: Sgyházi beszédei. = fordította Czeglédtj Sándor. — ra fűzve 6 korona, vászonkötésben 7*50 korona. =
