Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-19 / 20. szám
174. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. a hatalomról a szabadelvű köztársasági elnököt, Thierst. Ám a Gambetta és Jules Ferry vezetése alatt álló radikális köztársasági párt fokozott agitációja nem marad sikertelen. A párt azt 1876-iki választásokon — legalább az alsóházban — többséget kapott, majd ezt a többséget az 1879-iki választásokon még megnöveli s a klerikális érzelmű Mac Mahont távozni kényszeríti a köztársasági elnökségből. Utóda, Grévy már határozottan köztársasági érzelmű ember. Kormányzata alatt a liberális pártok egymás után hozzák a szabadelvű törvényeket. Először a katholikus egyetemek rangját szállítják le, majd a jezsuitákat űzik ki. Az el nem ismert szerzetesrendek kénytelenek állami jóváhagyásér t folyamodni. Az 1881. évi alsóházi, majd az 1882. évi szenátusi választás még jobban megnövelik a köztársasági pártok számbeli fölényét s a radikális szabadelvűek egymás után hozzák ama törvényeket, amelyek a klerikalizmust élet-halálharcra ösztönzik. Az 1882. évi közoktatási törvény a klerikálisok élénk tiltakozása mellett kimondja a 6—13 éves gyermekek kötelező népiskolai oktatását, s ugyancsak ez évben lesz törvénnyé, hogy a községi és állami iskolákban a vallás nem tanítható, de a szülőknek módjukban van az iskolán kivül vasárnap, vagy a hét más szünnapjain gyermekeik vallásos oktatásáról gondoskodni. Az 1884. évi községi törvény a lelkészi lakások ügyét a községek hatásköréből kiveszi és a hitközségekhez utalja. Ugyanebben az évben kimondátik a házassági elválás lehetősége. 1886 ban megszűnik a szerzetesi oktatás még a közs. fiúiskolákban is. 1887-ben törvény készül a papnélküli temetésről, 1889-ben a papok katonai kötelezettségéről. E súlyos helyzetben belátja XIII. Leó, hogy a fanatizmus politikájával nem ér célt és azon van, hogy a francia papságot legalább látszólag barátjává tegye a köztársasági államformának. Dacára annak, hogy ily irányú encyklikái nem hozzák meg a várt sikert, a köztársasági pártot még is sikerül tévútra vezetni s mintha a klerikálizmus újból magához térne tetszhalott állapotából. Megindul a klerikális és nacionálista botrányok hosszú sorozata. Dreyfusügy. Taxii Leó csalása, Olivér beszéde a bazár égéskor, stb. Mindezeknek sikerül egy kissé elvonni a nemzet közfigyelmét a vallási politika égető kérdéseiről. De végtére ezek a botrányok is elcsendesülnek és 1901-ben a Waldeck—Rousseau kormány ismét felveszi Gambetta—Ferry politikáját. Az 1901. évi egyesületi törvény száműzi Franciaország területéről a szerzetesrendek nagy részét és a fel nem hatalmazott szerzetrendeket örökre eltiltja mindennemű oktatástól. (Ekkor kezdődik a francia szerzetesek beözönlése főképpen hazánkba és Ausztriába.) A száműzött szerzetesek és a velük magát egynek valló klerikálizmus a leghevesebb harcot indítja meg a köztársaság ellen és szeretnék az országot polgárháborúba sodorni. De ezek a kerékkötők nem akadályozhatják meg a modern francia állam további fejlődését. Megindul a harc Combes és Vatikán között a püspökök kinevezése tárgyában. IX. Pius hajthatatlanságán és makacsságán múlik, hogy a francia állam kénytelen megszüntetni a Vatikánnal a diplomáciai összeköttetést. 1904-ben az összes szerzetesi iskolák bezáratnak. Végre 1905-ben Rouvier kormányelnöksége alatt megszületik a szeparációs törvény, amellyel a klerikálisok remélhetőleg jó sok ideig elveszítik lábuk alól a talajt. A hires szeparációs törvény két első §-a a következőket tartalmazza : „A köztársaság biztosítja a lelkiismereti szabadságot. A kultuszok szabad gyakorlását a közrend érdekében hozott s alább elsorolt megszorítások mellett engedélyezi. A köztársaság nem ismer el, nem fizet és nem segélyez egy vallást sem. Minek folytán a jelen törvény kihirdetését követő január 1-től kezdve az állam-, megyék- és községek költségvetéseiből a kultuszokra vonatkozó összes tételek törölve lesznek“, stb. A IV. rész szól a kultuszegyesületekről, amelyek az egyházközségek helyén alapítandók, amelyeket ha valamely egyház vonakodnék megalkotni, akkor a hitközség vagyona az illető község kerületén levő jótékony intézmények tulajdonába megy át. Ugyané törvény teszi kötelezővé, hogy az isteni tiszteletek tartása az állam legfőbb felügyeleti jogának gyakorolhatása végett a közigazgatási hatóságoknál évenként egyszer bejelentendő. Már ez a színtelen vázlat is eléggé mutatja, hogy mily aktuális és mennyire érdekes té mával foglalkozik Gyenge János müve. Minden esetre megérdemli mindazok érdeklődését, akik az egyház- és állam közötti viszonyról történeti alapokon álló szilárdabb véleményt óhajtanak maguknak alkotni. Mindamellett némi hiánya — már a mi szempontunkból — Gyenge művének, hogy a francia prot. egyházaknak e mozgalmakban való részvételét s illetve magatartását nem méltatja kellő figyelemre. A fejleményeket általában úgy állítja be, mintha azok a két hatalmas politikai tényező, a klerikálizmus és a radikálizmus küzdelmének volnának eredményei, mintha a francia állam pusztán a klerikálizmus heccelődéseire határozná el magát az egyház és az állam közötti viszony felbontására. Pedig mindez főképpen csak arra mutat rá, hogy a modern állameszme fejlődésében Alapíthatott 1804-ben. .A vidék legrégibb és legnagyobb cipőiizlete Alapíthatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. .......... Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ----Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
