Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
2. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 13. oldal. nyugdíjintézeti járulékára, ezzel elismervén, hogy a gerinchez bordák is kellenek s ezek a lelkészek. Ez eddig mind legyen jó és helyes. De . . . A drégelypalánki egyházmegye 1910. szept. jkv. 44. pontja alatt a 27.000 K-t követeli arra a célra, melyre adatott, azaz közigagatásra ; tehát az egyházmegyék részére is. E feliratra határozva, kimondja a kerület, hogy ,,az államsegélynek a 27.000 koronát tevő része . . . nem az egyházmegyéket, hanem az egyházmegyék espereseit és a központi tisztviselői kart illette . . . közigazgatási államsegélyként, az esperesi kar és a tisztviselők azonban az államsegélyből részükre járó jutalékaikról a lelkészi kar érdekében 5 évi időtartamra lemondottak; ezen 5 év lejárta után pedig ez az államsegély ismét nem az egyházmegyéket, hanem a kerület rendelkezése szerint a központi és egyházmegyei kormányzatot fogja illetni, — ezeknél fogva a kér. közgyűlés ezen indítványt, mint megfelelő alappal nem birót — mellőzi“. Elolvasván e végzést, öntudatlanul megkerestem fogalmazóját. Mert e végzésben az egyházi igazgatás az esperestől felfelé határozódik ; az 1911-ben felsorolt egyházmegyei tisztviselők egyszerűen kisemmiztetnek. Most értem, hogy az 1901 okt. püspöki jelentés miért jelöli ki e segélyt fedezetül éppen nem közigazgatási célokra és itt az ideje, hogy az ezen 27.000 kor.-nak 1913-ra felosztási javaslata elkészítésére kiküldött bizottság ténykedésének elébevágva, az egyházmegyék kinullázása ellen előre tiltakozzam. Az egyházmegyei pénztárak üresek. B.-somogy évek óta alápítványait költi. Jegyzők, számvevők, pénztárnokok tiszteletből szolgálnak. Pedig, ha ,,az elsők“ dijat kérnek, az ,,az utolsóknak“ is jár. E 27.000 kor. felosztásának az egyházmegyék kormányzati érdéinek kellő figyelemre méltatása mellett a végzett munka arányában, tehát az egyházak száma alapján kell történni. Nem dönthető meg az a nézet, hogy több egyház, több munkát ád. Sőt ugyanolyan számú kis egyház kormányzata is többet igényel, mint a nagy népes egyházaké. A kis egyházak örökös szükség panasza, a könnyen kiéleződő ellentétek, melyeket a népes egyház, éppen népességénél fogva, mintegy elnyel, szüntelen való éberségre int. Népes egyházakban van ugyan 2—3 tanító s a tanító választási egységek több munkát látszanak adni. Ezt azonban nemcsak ellensúlyozzák, de felül is haladják a kis egyházaknál úgyszólván szünetelés nélkül való változások egységei. Saját élettapasztalatomból szűrtem le ez igazságokat, melyek alapján a segélyezési módnak az anya-, leány- és missiói egyházközségek száma szerinti alapjára helyezését elengedhetetlen követelménynek tartom. Prédikátor. Az 1912. évi előfizetési díjak beküldésére tessék felhasználni a múlt számhoz mellékelt postautalványt. Református tanítók az egyház ellen? — Folytatás. — Igaz, nem utolsó szerepet játszik különösen a fiatalabb generációnál, hogy az állami tanító kevesebb óraszám mellett is nagyobb fizetést húz, mint a felekezeti s emiatt olykor-olykor méltatlankodnak, de ez a méltatlankodás csak itt-ott illetheti az egyházat t. n. ahol mód volna, de a jóakarat hiányzik. Inkább az állam ellen indul, mely az 1907. évi XXVI. és XXVII. t.-c. megalkotásával különbséget tett állami és nem állami tanító között, amazt kevesebb munkáért is jobban dotálván. Ez pedig enyhén szólva is méltalanság. Tegyük fel, hogy volnának állami lelkészi állások s volna az arány szerint 4 — 600 koronával több évi járandóság, kevesebb munkáért mint felekezetűnknél, vájjon hány lelkész volna, aki nem gravitálna az állami lelkészet felé? Vájjon ezt is bűnnek minősítenék akkor azok, akik ma rósz néven veszik ezt a tanítóságnak ? Avagy az „0RLE“ gyűlésein nem döngetik kemény ököllel úgy az állam, mint az egyház kapuit kongrua emelésért, fizetésrendezésért a lelkészek, mert 1600 koronából nem lehet megélni ? Jogosult minden felszólalás, minden érv, amit felhoznak. És kinek jut eszébe ezért a lelkészi kart megvádolni egyházellenességgel ? És a tanítónak hajlandók némelyek ugyanezt rósz néven venni, pedig neki csak 100 korona alapfizetése van, amiből csakugyan nem lehet megélni. És nem is az egyháztól kér és vár, hanem az államtól, mert jól tudja, hogy az egyház nem adhat, mert szegény, mert szüksége van minden fillérjére s mégis milyen könnyen s milyen keresett hirtelenséggel kész az anathema : egyházellenesek államfelé gravitálnak, fizető gazdájukra támadnak ! Nincs oly társadalmi vagy hivatalnok, tiszviselő osztály, testület, melynek selejtes tagjai ne volnának. Az iskola csak a végzettséget igazolja, de azt nem, hogy ura is feltétlenül annak, amire vállalkozott. így van ez a tanítók testületénél is. Talán nálunk ref. egyháznál nagyobb újabb időben az arány, mint má-Most jelent meg Ck’W FfpTiici IpupI 1 ' a főiskolai nyomdában "" ■ WMm k«l W ^ill Bevezetéstani tanulmány. — Theologiai magántanári vizsgálatra irta: Pongrácz József pápai ref. theol. akad. helyettes tanár. —- Ára 2'50 K. — Megrendelhető Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fö-utca 21. szám. ............—....... ............. =z
