Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-28 / 17. szám
144. oldal. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 1912. állam részéröl nyertünk, ennek a gyakorlati kiindulásnak a következménye és annak az elvnek, amit ö itt lefektetett. Tiz évig volt a konvent elnöke és az 1904—1907. évi zsinat elnöke. Sok érdeme van mindazokban az új alkotásokban és a régiek továbbfejlesztésében, amelyek e zsinat intézkedései alapján történtek. Bánffy az erdélyi egyházkerületben fejtett ki először tevékenységet, huszonhét esztendővel ezelőtt lett egyházmegyei fögondnok, tiz év előtt pedig a magyar reformált egyházak konventjének világi elnöke. Folyton az egyház közérdekében munkálkodott. És ha visszatekintjük azt a nagy, áldott munkát, amelyet végzett és vonzó egyéniségét, elvesztése felett méltán fejezhetjük, ki fájdalmunkat és örökítsük meg érdemeinek nagyságát jegyzőkönyvünkben. De Bánffy Dezső emlékének nem ez lesz a legméltóbb megörökítése, hanem az, ha mi, akik vele együtt munkálkodtunk, azt a buzgóságot és kötelességtudást, amit ö egész életében tanúsított, keblünkben életre keltjük és folytatjuk azt az önfeláldozó munkát, amelyre ö példát mutatott. Ha ezt tesszük, akkor Bánffy, ha eltávozott is közülünk nem halt meg, szelleme itt él és itt fog munkálkodni és az ö szelleme segítségével és példája nyomán elérhetjük azt, amiről ö álmodott, hogy ez a magyar reformált egyház, s vele együtt a magyar haza virágzó, boldog, megelégedett lesz. Adja az Isten, hogy ez az óhajtásunk a mi őszinte munkánk fej használásával mielőbb teljesedésbe menjen. Szeretetteljes kérés* azokhoz, kik a „Református tanítók az egyház ellen című kérdéshez hozzászólni akarnak. Én úgy vélem,* — s talán nem tévedek — hogy főtiszt Püspök úrnak, midőn jelentésében e kérdést felszínre hozta, nem az volt a célja, hogy a lelkészek és tanítók között áldatlan toliharcot provokáljon, mely * E felszólalást már március 23-án megkaptam. írója kívánja, hogy csak adjam ki. Szerk. toliharc — fájdalom ! — a mindkét részről elég bőven mutatkozó emberi gyarlóságokat tárja fel az Anyaszentegyház nem valami nagy épülésére. Tőlem is távol állt minden ilyen szándék, midőn e kérdésben a főtiszt, kerülettől egy bizottság kiküldését kértem. Éppen azért szerettem volna, ha nem jelent volna meg e lap 10. és 11. számaiban az a hozzászólás, amelynek tartalma nagyon sok anyagot szolgáltat a kedélyek ingerlésére, az indulatok szítására.* Előttem egy olyan protestáns társadalmi élet eszménye lebeg, mely gerince volna s kell, hogy gerince legyen jövőben is magyar nemzeti életünknek s melynek élesztő kovásza legyen az egymást megértő, az egy célra operáló, fáradhatlan munkás lelkészi- és tanítói kar. (Ez az egyedül helyes álláspont. Szerk.) A házasfeleknek — ha szabad ezzel a hasonlattal élnem — módjukban van, — mert hiszen nagyon közelről ismerik egymást — ha összezördülnek, a legérzékenyebb oldalról támadni, a legfájóbban sebezni ; de nem okos házastárs az, aki e térre engedi magát ragadtatni s mint ellenség fölégetni látszik a hidat közte és házastársa között, mintha sohasem kellene többé visszatérni, a helyett, hogy a közös cél: a családi boldogság érdekében megfékezné indulatait, feláldozná apró sérelmeit és ne vinné szennyesét a piacra. Az igazi férfi nem nyersességével és erejének fitogtatásával, hanem lelkének morális erejével imponál a nőnek s viszont az okos nő nem a kalap jogának követelésével és érdes nyelvelésével biztosítja magának a családban férje vonzalmát és az őt méltán megillető pozíciót, hanem — hivatása betöltése melleit — elfogyhatlan nőies gyengédségével, szerény komolyságával, ami még a nyers lélekre sem téveszti el jó hatását. ** A lelkész, ha magasabb műveltsége és hivatali * Én, mint szerkesztő, előre féltem e tár gy szóvá tételétől. De „Sz—v—n" felszólalását — habár késlekedve is — írója iránti tiszteletből ki kellett adnom „Sz—v—n* igen előkelő tagja tanítói karunknak. Az ő felszólalása meg természetesen vonta maga után, hogy a másik oldalról is elmondja valaki, ami a szivén fekszik. Én ezt a felszólalót is egészen korrekt és igen munkás embernek ismerem . .. Különben itt is áll határozottan, hogy a hajt csak úgy orvosolhatjuk, ha okait, terjedelmét, erejét, veszedelmeit megismerjük. Az meg bizonyos, hogy az eddigi felszólalásokban személyeskedés nem volt. Viszont egy lapnak az is komoly hivatása, hogy a nyilvános életnek, a közéleti munkásságnak ellenőre legyen ! Szerk. ** Ezt az általános elmélkedést bizonyára aláírják mindannyian ; Világi is. De az is áll, hogy ahol nagy bajok vannak a családban, tudomást vesz biz erről a világ is! Szerk. • Káté, irta: Kis József. IV. új tantervszerinti kiadás. Ara: 32 fill. 1 Emléklap, finom papíron, ízléses kivitelben. Ára: 5 fillér. Ajándékok: Vallásos iratok, Bibliai fali iratok, Zsoltárok, Imakönyvek, Szentirások, Koszorú füzetek, „Házi Kincstár" “ kötetei, Képes új-testamentum, stb. nagy választékban kapható : Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21-ik szám. ...... Konfirmáció
