Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-28 / 17. szám
Huszonharmadik évfolyam. 17. szám Pápa, 1912 április 28. DDNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ----Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A konvent megemlékezése báró Bánffy Dezsőről. Egyetemes konventünk tavaszi ülésének megnyitásakor, amikor az elhunyt báró Bánffy Dezső világi elnök helyét gróf Degenfeld József foglalta el, dr. Antal Gábor püspök, egyházi elnök, a következő szép szavakkal emlékezett meg az elhunyt elnökről: Báró Bánffy Dezső, a mi reformált egyházunknak világi vezetője, hithü és kötelességtudó egyházi férfiú volt, aki mint világitó fáklya vezérelt bennünket utainkon. Báró Bánffy Dezsőnek bölcsesége, határozott jelleme, kötelességtudása, adta nekünk azt a szerencsét, hogy valahányszor egyházi ügyeink intézésére egybegyültünk és itt a tárgyalandó ügyek szövevényessége vagy az egyházunk haladása tekintetében felmerült különféle nehézségek miatt aggodalom és kétség szállta meg lelkünket, ha az ö férfias alakját megláttuk magunk között, ha az ö határozott arcára tekintettünk, ha az ö érces hangján kifejezett, soha nem ingadozó, mindig határozott véleményét hallottuk, ez nekünk mindenkor erőt, biztatást, megnyugvást adott a kétségek ellenében. Ha végigtekintünk magyar reformált egyházunknak legutóbbi történetén, attól az időtől fogva, amióta az 1881. zsinat határozata alapján egyházunk mai űj szervezetét nyerte, amióta tehát az Erdéllyel való egyesüléssel egyetemessé lett, három olyan embert, mint báró Vay Miklóst, Tisza Kálmánt és báró Bánffy Dezsőt ültette oda az egyház konvent-elnöki székébe, mint vezérférfiut, akik nemcsak minálunk s mi közöttünk voltak nagyok, hanem nagyok voltak az egész magyar hazában, akiknek meg volt az állami életre' a befolyásuk, a tekintélyük, meg volt az a kiváló egyéni sajátságuk, hogy azt a vallási és felekezeti egyenlőséget, amely megfelelő emberek nélkül mindig csak papiron fog maradni, méltóan tudták egyéniségükben képviselni, hogy azt ne mondjam az ellenfelektől is kierőszakolni, akiknek meg volt a súlyuk arra,, hogy a magyar állam részéről azt a védelmet és anyagi támogatást, amely egyrészről az igazságon és méltányosságon alapszik, de másrészről az 1848 : XX. t.-c.-ben jogilag gyökeredzik, mondom, ezeket az igényeket egyházunk részére megszerezzék. Báró Bánffy Dezső nagy törekvései a hazaszeretetből származtak. Hogy e tekintetben mit tett és mit ért el, annak méltatására a történetiró tolla a hivatott. Hazafias érdemeit nem kivánom ez alkalommal különösebben méltatni, csak arról a tevékenységéről akarok megemlékezni, amelyet az egyházi élet terén fejtett ki. Báró Bánffy Dezsőben meglővén a vallásosság, a bithüség és kötelességtudás, ez párosulva az ö nagy alkotó és szervező tehetségével, azt mondhatjuk, hogy azalatt a tiz év alatt, amit ö az elnöki székben töltött, reformált egyházunk javára sokat működött és az ez idő alatt létrejött alkotásokban igen nagy része volt neki. Báró Bánffy Dezső mint miniszterelnök alkotta meg az 1898: XIV. t.-c.-t, a lelkészt kongrua-törvényt, amelynek föjelentöségét abban látom, hogy ezáltal van elismerve először az, hogy nekünk a magyar állammal szemben jogos igényeink és követeléseink vannak nemcsak iskolai, tehát közművelődési, hanem szoros egyházi célokra is, amelyet az 1848 : XX. t.-c. biztosít. Mindaz a támogatás, amit ezután az
