Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
120. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. szerekkel. Sokan nem adnák akkor oda öt hold termését még 400 koronáért sem. Kérem a tanító urak közül azokat, akik vezérférfiakkal érintkezésbe vannak, hogy cikkemnek ezt a részét megfontolás tárgyává téve, hívják fel azoknak figyelmét, akik a fizetési mozgalmat irányítják. Öt hold földön való gazdálkodás sem hivatásától, sem az önképzéstől el nem vonja a tanítót; népszerű felolvasások, szociológia, szövetkezetek alakítása, a falusi népnek tanács és példaadás stb.-nek csakis úgy lesz eredménye, ha az a helyi viszonyok és foglalkozások közvetlen tapasztalatán alapúi. E nélkül a tanító éppen olyan komikusán cselekednék, mint mikor Achim András után dr. Fényes Samu akart parasztvezér lenni Békéscsabán. Végül a következőket ajánlom a kér. bizottság szives figyelmébe. Mivel az ifjabb lelkészek ma már alig jutnak abba a helyzetbe, hogy gyakorlatilag is foglalkozhassanak a tanítással és mivel viszont mindinkább több azoknak a ref. tanítóknak a száma, akik állami képezdében végezve tanulmányaikat az egyházi életet közvetlen nem ismerik, igen üdvös volna az alábbiak megvalósítása, hogy a lelkész és a tanító egymásnak a munkakörét kölcsönösen megismerjék és méltányolják, s ebből kifolyólag a kapocs közöttük lelkileg spontán is meglegyen. 1. Köteleztessenek a segédlelkészek minden egyházban arra, hogy az elemi iskolában a hitoktatást a tanítók helyett végezzék. 2. A tanítónövendékek a lelkész által vonassanak be a helyi egyháznál mindennemű belmissziói munkában való részvételre és segédkezésre. Ahol pedig az egyházhatóságnak ez a módjában áll, az állami fanítóképezdék növendékei számára ref. szemináriumi nevelést létesítsen és tartson fenn. Őrizkedjünk mindkét félen a túlzásoktól — és akkor többé közöttünk félreértések sem fognak lenni. Csukás Endre ref. lelkész. A kongrua rendezése. Sok fájó sóhaj, sok szép remény szállt már a kongrua rendezés nyomában, de úgy látszik, hogy még sok ideig csak az ígéret szép földje lesz az, hová a mi vágyó szemeink aligha juthatnak be. Ha nektek adunk, akkor a többi felekezeti papoknak is adni kell, erre pedig sok pénz kívántatik — azért, mint jó hazafiak — a haza javáért — csak várjatok türelemmel a jobb időkre.. A prot. papság kifogástalan hűséggel, páratlan hazaszeretettel szolgálta majdnem 400 éven át a magyarok hazáját; áruló, hontagadó nem akadt közöttük soha, bizony keserű irónia most azt mondani, hogy csak élvezzetek, nélkülözzetek tovább, nehogy a haza ellenségeinek is adni kelljen. Szép dolog egy kalap alá vonni minden lelkészt, mert hiszen mindannyian egy magasabb világnak a szolgái vagyunk; de ez a szép theoria.csak ott lehet áldásos, ahol a közös édes anyát egyik sem akarja megölni, egyik sem akarja idő előtt a sirba tiporni. De vájjon így van-e ez nálunk? Szent oltára-e itt minden papnak a haza? Szent szeretettel, közös hűséggel viseltetik-e itt minden lelkész a mi közös édesanyánk, magyar hazánk iránt? Erre a kérdésre megnyugtató feleletet csak az adhat, aki román pópát, magyar haza ellenes nemzetiségi érzelmektől túlhevített oláh dászkált nem látott sohasem! Hogy minő érzelem lakozhatik ezek szivében irántunk, a marcona medvetáncoltatók között, következtethetünk abból is, hogy éppen most kellett a tinini püspöknek 16 gör. kath. papnövendéket a nagyváradi papnöveldéből kizárni, mert csak románul beszéltek mindig, a magyar nyelv ellen tüntettek, úgy hogy a Himnuszból is kihagyták azt a részt, amelyik áldást kér a magyarokra. A kongruából eddig is, hány oláh papfiu tanul Bukarestben, Grázban, hány papleány jár üdülni Romániába, a statisztika könnyen kimutathatná; itt csak államférfiaink, kormányzóköreink nemtörődömségének igazolásául azt mutassuk ki, hogy az eddigi kongruából is az oroszlánrészt azoknak adta, kiknek szivéből-lelkéböl magyar hazánkért aligha száll egy-egy ima vagy sóhaj is az ég felé: Felgyógy, hívek száma 137; lelkész jöv. 133*44 K; kongrua 1466*56 K. Muzsina, hívek száma 136; lelkész jöv. 122*30 K; kongrua 1487*70 K. Csáklya, hivek száma 201; lelkész jöv. 274*86 K; kongrua 1325*17 K. Mogos, hivek száma 226; lelkész jöv. 113*30 K; kongrua 1386*60 K. Gáld^eteka, hivek száma 237; lelkész jöv. 81*82 K; kongrua 1518*18 K. Kolum, hivek száma 178; lelkész jöv. 86*14 K; kongrua 1513*86 K. Fofeld, hivek száma 91; lelkész jöv. 125*86 K; kongrua 1474*14 K. Szászveresmart, hivek száma 238; lelkész jöv. 5T46 K; kongrua 1548*54 K. Mártonhegy, hivek száma 25; lelkész jöv. 105*75; kongrua 1494*28 K. Szászahuz, hivek száma 105; lelkész jöv. 8820; kongrua 1521*80 K. így megy ez tovább, mint a Budapesti Hírlapban is lehetett olvasni — a balázsfalvi érsekség 704 paróchiájában. Úgy, hogy ezt olvasva ámulattal kérdezzük, hogy magyarok, magyar államférfiak azok, kik ezt így elrendezték, ezt így évről-évre megtűrik és fenntartják? Hátha még ehhez hozzá vesszük az érsekek, püspökök fejedelmi bőségü jövedelmét, akkor igazán megrettenve nézhetünk abba a sötétségbe, amelyik szükségessé teszi a magyar pap koplalását, rongyoskodását azért, hogy ezek még több jövedelemhez, még zsírosabb kongruához ne juthassanak. Még inkább növelheti aggodalmunkat az a dolog, hogy a nőtlenségi fogadalmat tett róm. kath. papság, barátok, szerzetesek is igen sok helyen bőven kapják a kongruát akkor, mikor fizetésül 100—120
