Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
14. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 121. oldal hold földet és ennek megfelelő mellékest bírtak jövedelműi, eddig fogatot kocsist, szakácsnőt stb. kényelmesen tudtak tartani. Imé! mennyire érdemes tűrni, nehogy ezek is a bővebben csergedező kongruából még több szakácsnőt, szobaleányt vagy ezeknek utána inast tarthassanak. Bizony helytelen politika az, amelyik az édes, életerős, életre való, kedves, hálás gyermeket nyomorogtatja azért, hogy a mostoha, szívtelen, az életre veszélyes, háládatlan gyermek ne kapjon még többet! Nem csoda, ha ennél a dolognál a magyar pap szivében annyi keserűség gyűlt össze; nem csoda, ha aggódva gondol az újabb kongrua rendezésre, mert ez jót a magyarok hazájára aligha hozhat! S ha ezek után még is találunk olyanokat, kik a kietlen pusztaságban: a theol. akadémiák beszüntetése, a falusi ref. Ielkészi állások összekapcsolása stb. helyett — várják a hajnal hasadását, reményük a jobb jövőt ez, csak azt mutatja, hogy sok sanyaruságok és nyomorúságok között edződött meg az ő hitök. A választottaknak pedig nem lehet csak a magasba látás az ő rendeltetésök, mert míg oda bámészkodnak, könnyen kicsuszhatik lábuk alól a talaj. Isten nagy, nemcsak a nagyokban, hanem a kicsinyekben is. Ha veszély van, nemcsak az erkölcsökben, nemcsak a sokképpen kitanított ref. papság közszellemében, hanem mélyebben a szivek, a lelkek mélyén is — akkor nagy bölcsességgel, óvatossággal és körültekintéssel kell cselekedni mindeneket, hogy azok nyomán élet és áldás fakadjon. Adástevei. Seregély Béla ref. lelkész. Könyvismertetés. Borsos István : A pápai református főiskola éremgyüjteményének leírása. — II. Görög, barbár és római érmek. — Pápa, Í9ÍÍ. Főiskolai könyvnyomda. VIII. -f- 288 í. 8°. — Régi, nagy, protestáns iskoláink az elmúlt századok alatt, kicsinyenként sok értékes kincset gyűjtöttek össze a tudománynak csaknem minden területén. Ez a sok anyag egész a legújabb időkig alig volt hozzáférhető. A gyűjtemények kezelőin ki vül alig tudta más, hogy miféle értéket rejtenek egy-egy ilyen vidéki iskolában. Újabban azonban nagy lendületet vett hazánkban a muzeális anyag szakszerű feldolgozása és publikálása. A pozsonyi ev. líceum Schimkó-féle éremgyűjteményének a katalógusa volt a fecske, amelyet azóta sok könyvtári- és egyéb katalógus követett. Pápai főiskolánk gyűjteményei már mind rendezve vannak és ami pl. a könyvtárunk használhatóságát illeti, azt hiszem, alig van nagyobb vidéki könyvtár, amelynek nyomtatott katalógusa volna, mint a mienknek, enélkül pedig a könyvtár- vagy más gyűjtemény félig holt kincs ; aki könyvtárunkat így megnyitotta a nagyközönség számára és aki a régiség-tárt is szerető gonddal katalógizálta, az végzi a főiskolai könyvtárral együtt kezelt éré mgyűj tern ény rendezését és leírását is. Mintegy 10 évi munka eredménye az a két kötet, melyben a magyar, erdélyi, görög, barbár és római érmek leirása jelent meg. A most közzétett II. kötetben 3490 érem leirása található; ebből arany 30 darab, ezüst 880 darab és bronz 2580 darab. Nem akarjuk e helyen szakszerüleg ismertetni ezt a hangyaszorgalommal készült munkát, ez a hely nem arra való, de meg elvégezte ezt a feladatot Magyarországnak ma legelső érmésze, Gohl Ödön dr., az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1912, 235 1.) és Ötvös Gábor a Numizmatikai Közlönyben (1912, 1. szám). Gohl azt Írja, hogy Borsos „olyan kézikönyvet alkotott, melyet szerényebb anyaggal rendelkező intézetek és gyűjtők hasznosan forgathatnak, mint érem meghatározásra szolgáló segédkönyvet“, a Numizmatikai Közlöny kritikusa pedig többek között így szól: „szives örömmel konstatálom, hogy ugyanolyan, sőt még fokozottabb mértékben végzett a szerző derék, lelkiismeretes és hazafias munkát, mint műve első kötetében“. Amikor megemlíti, hogy az utóbbi évtizedben több intézet közzétette éremgyűjteménye katalógusát, hozzá teszi: „A pápai főiskolának e kiadványa az első helyek egyikére tarthat számot e sorozatban és megérdemli, hogy nemcsak gyűjtőink asztalán, hanem szakkönyvtáraink polcain is helyet foglaljon“. Ezek után azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a katalógus leírásai részletesek, világosak és a lehető legjobb források után készültek. Head a görög numizmatikára és Eclchel meg Cohen a rómaira nézve elsőrangú tekintélyek és mindezek megvannak főiskolánkban, úgy hogy a katalógus igazán „up to date“, azaz a legmodernebb segédeszközökkel készült. Görög és barbár érem 254 van a gyűjteményben, a római köztársasági érmek száma 62, a többi pedig a császárok korából való. A legtöbb érmünk, Nagy Constantiustól való 219, 211 való II. Gonstantiustól, 120 I. Gonstantiustól, 104 Probustól és 103 Trajanustól. E között a sok érem között van több ritkaság is, amelyre a szerző külön is felhívja a figyelmet az Előszóban. Sajnos, az annyira keresett Regalianust sehol sem tudta megtalálni, pedig valamikor tőle is volt érem, gyűjteményünkben A kötet 279—288. lapját igen használható és pontos kimutatások és névmutatók foglalják el, melyek a könyv tanulmányozását nagy mértékben megkönnyítik. A külső kiállítás komoly és Ízléses egyszerűsége főiskolai nyomdánkat dicséri. Sajtóhiba alig akad. Nagyobbra csak a 18-ik lapon, a 197. számú érem leírásánál akadtam, ahol a héber szöveg hibásan van nyomtatva. Sokszor elnéztem a könyvtárban, amint szerző
