Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
14. szám.. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 119. oldal. hez, de amidőn tanítóink panaszát halljuk, egy szivvellélekkel állunk melléjük, és segítjük őket igazságos ügyük diadalra juttatásában. Tessék ezeket megcáfolni! Azt hiszem ezzel végeztem némely túlzók részéről történt kirohanásokkal, amelyeket azonban éppen nem irok a tanítóság rovására, hanem mint egyes modern allűrökkel tetszelgő tanférfiu nevetséges erőlködését tekintem. Most még csak annyit hozok fel egyházam mellett, hogy nyíltan állítom, miszerint a a dunántúli kerületben levő kántortanítóságoknak (rektorságok) 85%_a a ma’ viszonyok szerint évi 1500 korona jövedelmet megér. És merem állítani, hogy 85%_a a kántortanítóknak, dacára a több teendőnek, nem menne át az államhoz 1100 korona készpénzfizetésre. Erre ismét tényekre való hivatkozással kérek cáfolatot, mert súlyos vád ám a ref. egyházakat vádolni meg azzal, hogy érzékük nem volna a tanügyekhez és hogy éppen a ref. egyház áldozatkészsége csökkent volna meg ezirányban. Vezet ez az egyház tanügyekben most is! Teljesen jogosnak tartom a tanítóságnak állásfoglalását fizetésjavításuk érdekében, jogosnak tartom erős, éles fellépésüket is, amellyel legalább tisztességes megélhetésüket akarják biztosítani, * de igen kérem tanítótestületeinket, hogy ne tűrjük azt, miszerint közülünk egyes túlzók éppen szövetségeseik ellen fordítsák a fegyvert! Nekünk lelkészeknek és tanítóknak éppen azon kellene most közösen tanakodnunk: hogyan lehetne minél kedvezőbben megoldani a tanítóság fizetésrendezését. Mert én attól félek, hogy ha a tanítók fizetésjavítási ügye abba a mederbe terelődik, amelybe egyesek ideális jóakarattal ugyan, de nem distingválva és nem praktice akarják irányítani, akkor a legtöbb ref. tanítóra az emelés: csökkenéssé válnék. Ugyanis a tanítóságnak vezérei, irányadói túlnyomóan városi tanítók, ezek valóságos hivatalnokéletet élő egyének, akik a maguk felfogása szerint bürokratikusán akarjak megoldani a kérdést és nem gondolnak a falusi különleges viszonyokra, mert nem ismerik azokat, pedig ezáltal a tanítóságnak túlnyomó számánál okoznak helyrehozhatatlan kárt. Az irányító férfiak ugyanis azt akarják, hogy a tanítóság kivétel nélkül osztassák be a XL—IX. fiz. osztályokba. Ez a beosztás pedig úgy van értelmezve, hogy minden tanító készpénz fizetést kapjon. Sőt Moussong Géza (Néptanítók Lapja 1. sz.) azt kívánja, hogy az egyházak a tanító fizetését az adóhivatalhoz adják be; már pedig tudtommal az adótárnok búzát, fát, napszámot stb. a Wertheimba nem rakhat. Tehát minden tanító készpénzfizetésre, az az 1400 korona kezdőfizetésre lenne utalva. Ez óriási veszedelem lenne kivált a falusi családos tanítókra. Hiszen ő nekik az 1893. évi jav. jegyzőkönyvben a földjövödelem, a termények, szolgálmányok oly alacsonyan vannak felszámítva, hogy azok a mai viszonyok szerint éppen két annyit érnek, és ezen régi, alacsony becsérték alapján egészíti ki az állam fizetésüket! Falusi pap és tanító tudja azt csak igazán, hogy sokszor a készpénznek semmi hasznát sem veheti. Végig mehet kezében pénzzel a falu utcáján házról-házra, sem húst, sem tejet, sem baromfit, gyümölcsöt nem kaphat. Ha a falusi tanító is csak készpénzt kap, akkor baromfit nem nevelhet, disznót nem hizlalhat, a lisztet pedig éppen háromszorosáért kapja meg annak, mint amennyibe fizetésébe a gabona volt számítva, azután tessék szalmát, fát, szenet venni. Meg azután igen sok tanító szeret ám a vakációban, meg a testet-lelket ölő iskolai tanítás után kinn a szabadban hasznosan foglalkozni! Ha ezután 1400 koronát és negyed hold kertet kap, akkor igen sok tanító meg lesz fosztva annak a lehetőségétől, hogy szabadidejét hasznosítsa és a kevésből szorgalma által többet csináljon. Megfelelő mellékfoglalkozás pedig igen kevés faluban akad. Városi urak; a munka nem szégyen ám, hanem sokszor az egészség őre, és szórakozás is, falun a méhes zümmögése pótolja az operát, a szénagyűjtés a tenniszt, a baromfiak lármája, röpdösése a kabarét, a disznók ugrándozása az orfeumot! Unalmában jun. 1-től szept. 15-ig még csak korzón sem lézenghet a tanító. Ha a falusi tanítót megfosztják eddigi javadalmától, akkor a gazdaságtanból való oktatásuk nem egyéb, mint: nagyképűsködés. Én leghelyesebbnek tartanám a tanítókat, tekintet nélkül arra, hogy állami, községi, vagy felekezeti tanítók-e, két csoportra osztani fizetés tekintetében: városiakra és falusiakra. Mindkét csoport kezdje 1400 korona alapfizetésen a kántori díjazáson kívül. Azonban a falusi felekezeti- és községi tanítók eddigi javadalmának minősége teljesen érintetlenül hagyva egészíttessék ki fizetésük a szolgálati idejüknek megfelelő fizetési fokozatig. Ahol pedig falun a tanítónak eddig teljesen készpénzből állott a fizetése, ha a tanító kívánja, adassák ki 200 koronával kevesebb, 200 korona értékben pedig adjon neki az állam, község, vagy egyház öt hold közelfekvő, jóminőségü földet, hogy szabadidejét hasznosíthassa és megélhetése könnyebb legyen. Mert a mai drágasági viszonyok között öt hold terméséből egy tanító család csinálhat magának tisztességes hasznot, biztosítva házát a legszükségesebb élelmi-Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott Í87í-ben. — Cím- és betűfestészet! — Modern kivitel! — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
