Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
Huszonharmadik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1912 április 8. DDSÄNTDLI PROTESTÁNS LÁP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4'50 Kihirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. 23 vi: * Husvét. A husvét a keresztyén világ milióinak reményteljes, édes örömünnepe. Megtelik a lélek csodás sejtelemmel. Valami kimondhatatlan, megmagyarázhatatlan, felemelő és megnyugtató érzés ringatja ünnepi hangulatban a sziveket. Ez a felemelő, ez a misztikus ünnepi érzés: a feltámadás édes, boldogító hite a szivünkben ! „Az erős Bajnok erőt vett a halálnak kapuján s feltámadván, által esett a halandóság súlyán “. Maga a természet ébredő világa is életről beszél. Mindenütt enyhe tavaszi szellő fuvalma csap arcunkba. A téli vihartól megtépett fák újra zöld szint öltenek. Kertünkben a virágok újra nyílnak; a madárdal újra zeng. A zordon tél után újra itt van a várva-várt tavasz. „Fák, füvek, virágok, újulnak örömben“. A természetnek ez a tavaszi feltámadása, ez az új életre kelése csak fokozza, csak megerősíti szivünkben a húsvéti örömöt, a húsvéti igazságot. Igen, a mi húsvéti örömünnepünk abban áll, hogy az élet győzedelmet aratott a halálon. Az ármány és erőszak, hasztalan gördítette az Istenember sírboltjára a nehéz követ, arimathiai József kertjében a sírt hasztalan őrizték fegyveres katonák: az igazság ereje, elhengerítette a nehéz követ; az üres sírbolt széléről elhangzott az angyalnak ma is megnyugtató, a fájó sebeket ma is gyógyító, sötét gyászunkban ma is vigasztaló szózata: „Mit keresitek a holtak között az élőt ? Nincs itt az Úr, feltámadott, amint megmondotta“. A husvét a keresztyén világnak azért a legnagyobb örömünnepe, mert ekkor bizonyosodott be a küzdő ember számára is az az örök, megdönthetetlen igazság, hogy „az igazak halálálma nem örök“, az elnyomott, eltiprott igazság feltámad és él és érvényesül. Ma is el lehet temetni a sírba egy időre az igazságot; ma is fizethet a világ keresztfával a nagy eszmék, az elvek, az igazság harcosainak; de az igazság, a nemes eszme kitör a sírból is s előbb vagy utóbb, de győzedelmet arat. És ez nekünk, igazságért küzdő embereknek a legnagyobb erkölcsi elégtétel. Az eszme, az igazság, amelyért síkra szálltunk, ha mi elbukunk is, ha mi sírba szállunk is, túl él bennünket. Nincs hát semmi okunk remegni a haláltól, mert a megváltó feltámadott. Jézus él, mi is élünk. Mi is feltámadunk. Fekets Sándor ref. lelkész. w *
