Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
116. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. Húsvéti ének. Száz templomnak száz harangja Boldog szívvel összecsendül. Szempillánkra vidám köny ül, A lelkünk is úgy megkönnyül Valami jó, boldogító Égizente sejtelemtül. Gecsemánék éjszakáin Hullajthatunk könyet sírva, A kisértő bármint próbál Beteg ágyon, koporsónál Isten velünk s nincs ellenünk A temetők hantolt sírja . . . Csak messze a nagy világba Büszke, dacos koponyákba Ott nem akar megmaradni, Puha, selymes fészket rakni Vidámító, boldogító Feltámadás tudománya Egy tagadja, más kacagja, Sok könnyelmű rája hagyja : Kit a földnek karja átfog, Nem láthat az új világot, S ha bezárul, önmagáiul Fel nem tárul sír lakatja . . . Buzaszemből új kalász nő, Sirva-siró bánat felhő Könypatakja földből, szépen, Csacska csermely habja képpen, Megtisztulva, megifjulva Új életre újra feljő. Mi tegnap volt ma is meg van, Egy porszem is el nem tűnhet . . . Olyan bizton hiszünk ebben Hogy szempillánk me se rebben, Ha kacagják, ócsárolják Krisztus adta szent hitünket. Szabó S. Zsígmond ref. lelkész Nyílt levél dr. Lencz Géza szerkesztő úrhoz. Nagytiszteletü Szerkesztő Úr! A „Lelkészegyesület“ — úgy látszik következetesen — olyan irányt követ, mely magyar kálvinista egyházunkra végzetesen veszélyessé válhat. A felvilágosodás, közszabadság, szabad véleménynyilvánítás tág fogalma alatt, a legveszélyesebb védelmébe veszi azokat az egyéneket és intézményeket, melyek protestáns szabadságból szabadossággá karcsosultak s mint élősdiek annak testén táplálják magukat, de egyúttal lelki üdülést szerző voltát megsemmisítik s alapjában feldúlják. A Lelkészegyesület az ORLE hivatalos közlönye. Ezen iránya, ha azt szó nélkül hagyjuk, azt a hitet kelthetné a kívülről szemlélőkben, hogy az a református lelkészi kar gondolkozását fejezi ki. Ezen vélemény ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Nem csak én, nem tizen, nem százan, de sok százan tesszük ezt. Pedig szivvel-lélekkel Orleisták vagyunk. Ott volt két évvel ezelőtt az országos hírre vergődött Zoványi ügy. Egy kálvinista theológiai tanár Krisztust csak egy korát szellemileg felülhaladott, okos zsidó ifjúnak tartja; tagadja a szentháromságot s elég merész ezt az iskolai katedrára vinni. Él a kálvinista egyház terén, de elég férfiatlan az ellen orgyilkot fogni. A második budapesti kongresszus egyik tárgya volt: a theológusok képzésének reformja. Az előadó fejtegetése közben — hogy meghallhassuk, ahhoz elég hangosan mondja Zoványi: „El kell törölni a kálvini szellemet s ez elég reform“. — Megdöbbentünk, megbotránkoztunk. S ezt az embert, mikor már az illetékes bíróság is elitéli hithüségbe ütköző cselekedetei miatt, az ORLE hivatalos közlönye még akkor is körömszakadtig védelmezi. Talán azért, mert Orleista s első támadói az Orlénak is ellenségei ? Ez nem ok arra, hogy egyházunk belső szentélyéből ki ne vessük a megmételyező bacillusokat. A protestántizmus emlőjén fakadt liberálizmus nevében megtűrni iskoláinkban az ilyen tanok hirdetőit nem más volna, mint a kálvinista egyház öngyilkossága. De nem szóltunk fel a „Lelkészegyesület“ állásfoglalása ellen, bár az ORLE kebelében nagy volt a belső forrongás. Gondoltuk, hogy a bírósági jogerős ítélettel az ügy el van intézve s elsimul az egész. S most itt van felszínen a szabadkőmivesség ügye. Ezt a „Lelkészegyesület“ m. hó 16-án megjelent számában, egy lelkészválasztásból kifolyólag, a Zoványi ügyhöz hasonló meleg pártfogásban részesíti. Sőt tovább megy, harcra tüzeli azon gyülekezet tagjait, akik között amugyis dühöng a békesség. Nohát hivatalos közlönyünk ezen támogatással már a rombolás terére lépett, de egyúttal szakadást is fog előidézni az ORLE kebelében. Erre kényszerít, ha tiltakozó szavunk bezárt fülekre talál. Mert hát hogyan áll a szabadkőművességnek a valláshoz való viszonya? Nagyon kapóra jött ennek ismertetésére a „Protestáns Szemle“ f. évi 3 füzete. Akik nem tagjai a prot. írod. társaságnak s így nem olvashatják a szemlét, vagy akik nem ismerik a szabadkőművesek gondolkozását, azok száprotestáns imakönyvek-, zsoltárok- és a teljes magyar református irodalom árjegyzékét ingyen és bérmentve küldi: Kis Tivadar könyv- és papirkereskedése Pápa, Fő-utca 21. szám. Húsvéti ünnepekre
