Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-24 / 12. szám

12. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 99. oldal. papiroson kívül ? De strigis, quia non sunt . . . Nem a hivatalos rubrikából, jelentésekből, hanem az élet mélyéről beszélek. Hej, kedves igazgató úr, de sok mindent tapasz­talna ön, hacsak úgy egy évig is némely — jó sok — iskola fölött a körlelkészi, vagy iskolaszéki elnöki jogokat (itt megint: de strigis, quia non sunt) és kötelességeket, felelősséget (ezek már vágynak, min­den lelkész belecsöppent a fizetésnélküli isk. széki elnöki tötelességek közé, s a világon mindenért ő felelős, sokszor anyagilag is) gyakorolná „a szabály­rendeletek betartásának ellenőrzésével“! Sok mindent láttam már, de azt soha nem láttam, hogy egy kör­lelkésznek, vagy akár iskolaszéki elnöknek kellemetlen­sége lett volna abból, hogy elmulasztotta iskolái körül „a szabályrendeletek betartásának ellenőrzését“. Ellen­ben azt már láttam, hogy az iskola körüli jó rend, tanítási idő betartása legelerriibb követelményeinek meg-megújuló sikertelen óhajtása után, midőn az isk. széki elnök a mulasztásokat többszörösen szóvá tette: ez az iskolaszéki elnök „sajnálatos ellenségeskedésé­nek“ nyilváníttatott. Persze igazgató ur megint törvényt, szabályt mit emlegetne, nem számítva, hogy letagadás, gyanúsítás, csúszás-mászás és ehhez hasonló sok min­den van ám a világon, melyekkel szemben „a törvény és szabály lelkiismeretes ellenőrzője“ örülhet ha ép bőrrel megmenekül. Dehogyis teszi hát ki személyét az ellenszenv, rokonszenv, „fölfogás“ és a tekintettel erre meg arra szövevényeinek! Mondjak még többet ? Mert sok cifra eset tanítja ám : szabályt pedig hagyd pihenni! Ez a hallgatóla­gosan elfogadott gyakorlati életbölcsesség. Ne ugras­sunk hát ma még senkit a szabályrendeletek betartá­sának ellenőrzésére és ne rójjuk fel a körlelkészeknek sem, ha nem mennek fejjel a falnak. Nem mondom én, hogy ez így van jól, csak sajnálattal állapítom meg, hogy — tisztelet mindenütt a kivételnek — legtöbbnyire még ilyenek a viszonyok. Ne is tessék mondani, hogy ez már pesszimiz­mus. Dehogy az kérem : csak realitás. Igazgató úr szokott ügybuzgó felfogását tanúsít­ják szavai: „A fődolog természetesen mindig az, hogy a tanító urak az ismétlő-iskolában is tanítsanak, s le­mondjanak arról a vasárnapi iskolai ábrándról, ahol a fődolog az volt, hogy a gyermek szülői az 50 kr. tandíjat megfizessék. Ma már más időket élünk!“ Gondolja igazgató úr, hogy nagy általánosságban „más időket élünk ?“ Én nem gondolom a szó semilyen értelmében sem. Valaki. Könyvismertetés. Az irásolvasási módszerek lexikona. A jelen korban használatos irásolvasási módsze­rek kritikai ismertetése. Tanítóképzők és tanítók hasz­­latára. írták és kiadták: Szabó Károly balatonfüredi ref. főtanító és Novak Gyula felsősegesdi rk. tanító. I. kötet. Szerzők sajátja. Ára fűzve 1 kor. Veszprém, 1911. Nyomatott Pósa Endre könyvnyomdájában. A tanítási módszerek tudománya különösen nap­jainkban már igen fejlődött és kiterjeded, amellett folyton fejlődik. Nagyon fontos kérdés, hogy az isme­retek rendkívüli sokféleségét hogyan lehet könnyebben és több eredménnyel elsajátíttatni úgy, hogy eredmény mellett mind az oktató, mind a tanuló megmenekül­hessen sok hiábavaló kísérlettől és fáradtságtól. A helyes tanítási módszer ugyan mindenkor szükséges volt az eredményes oktatáshoz, de napjainkban, a tanítani és tanulni valók nagy tömegének korszakában helyes és leghelyesebb módszer nélkül igazi eredmény semmiféle fáradsággal el nem érhető semmiféle isko­lában, elkezdve az elemi I. osztálytól az egyetemig. A tanítási módszerek közül talán az irásolvasási módszerek foglalkoztatnak legtöbb pedagógiai szak­elmét. Az értelem világának derengő hajnalán, a 6 éves gyermek elméjében, hogyan lehet könnyebben és meg­­terheltetés nélkül, úgyszólván játszva plántálni be az irásolvasás titkait, a minden tudományok kulcsával megajándékozni gyönge kis gyermekeket ? Igaz ugyan, hogy nem a módszer tanít, hanem a tanító, de a módszer az ő legjobb szerszáma, jó szerszám pedig fele munka. Megtanították ugyan olvasni és írni a gyermekeket a régi „á-bé = ab“ eljárással is, de kér­dés, ma meg lehetne-e tanítani egyéb sok tanítani valók mellett és ha meglehetne, mekkora kerülővel, idő és erőpazarlással a mai tökéletesebb módszerek vívmányaihoz képest ? Minden valamire való elemi iskolában ma már megtanul a gyermek irni-olvasni egy tanéven keresztül, még ha 6 osztály van is egy iskolában. Hogyan ? Ez foglalkoztatja elméjét azok­nak, kik az irásolvasási módszerek tökéletesítésén fára­doznak. Ilyen módszer sok van. És ha valahol, itt is igaz egy jó tanítóra vonatkoztatva az irás szava: „minde­neket megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok“. Egy sincsen e módszerek közt olyan, melyből valami jót ne meríthetne egy öntudatosan gondolkodó tanító, el­fogadva és alkalmazva természetesen a legjobbat. De megvizsgálnia mindeniket érdemes és hasznos. Hogyan így Írtok ti. (Irodalmi karrikatúrák.) Irta Karinthy Frigyes. 1*20 kOFOtlä. A szerzetessé g. (Ideáljai és története.) Irta Harnack -’40 korOnU. A nagy országúton. (Költemények.) Irta Szalay Mihály. 2-— korona. = Kaphatók: Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. szám. =

Next

/
Thumbnails
Contents