Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-24 / 12. szám
98. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. de helül telvék undoksággal és rothadással . . . És feledhetitek-e ti, mostani nemzetség, mint csapkodott előttetek villám gyanánt Igéje ; Ti házasságtörök, paráznák s hujálkodók, pártütök, patvarkodók s visszavonok, irigykedök, haragtartók s gyülölködök, részegeskedők, dohzódók s gyilkosok és minden ezekhez hasonló bűnösök, az Isten országának örökösei nem lesztek ?! . . . De itt nyilván nem mertünk ellene szólni, mert féltünk a néptől, mely prófétájának tartja vala. Legfeljebb csak „zörgölödtünku magunkban ! . . . Mihelyt azonban nein a nyilvánosság előtt találkozunk vele, hanem a sötétség helyén és idején: bezzeg készek vagyunk azonnal elfogni, és hajlandók tüstént megkötözni, —- mint a papi fejedelmek és vének a nép aljával: a csőcselékkel együtt, ott a Getsemánéban éjjel; . . . bezzeg száll Ítéletünk személyére, súlyosabban, mint azok a kötelek : Szentség, tökéletesedés?! jóság, szeretet ? ! Annak az Álmodozónak ábrándja csupán! Lemondás, önmegtagadás ? ! Küzködés, örök élet ? ! Annak a Betegnek képzelődése csak . . . Emberszeretet, igazság ?! Isten-tisztelet, lelki élet ? ! Ugyan micsoda az Igazság! ? Hiszen kezünk közt oda hajlik, ahol a fény s tekintély lakik ! Megjegyzések Pethes János úrnak „Az ísmétlőískolások vizsgálata“ c. közleményére. Sem a komáromi egyházmegyének tagja, sem körlelkész, sem tanító nem vagyok, sem önt, kedves igazgató úr, látásból sem ismerem: igy nem eshetem annak gyanújába, hogy ezért vagy amazért szólok az ügyhöz. Mégis, hogy nem irom ki nevemet, azért teszem, mert nem ez a fontos, hanem az igazság, melynek viszont megvan az a szerencsétlensége, hogy az emberek nagyon meg szokták nézni, ki mondta és a szerint ragasztanak tekintélyt a mondott igékhez, vagy elvetik azt. Nos tehát: megjegyzéseim álljanak helyt magukért teljesen maguk, akár tekintélyes egyén, akár miles gregarius nevét takarják is az aláírás betűi. Teljesen igaza van az igazgató úrnak: az ismétlőiskolások vizsgáját nem a „Tanterv“, hanem a „Rendtartás“ rendeli, mely ugyan nem 1899. évben, 12 évvel ezelőtt, hanem újabban 1909-ben, 3 évvel ezelőtt kelt, de mégis ez rendeli. Az is igaz, hogy ezt a vizsgát meg lehet, meg is kell tartani. Meg lehet pedig azért, mert az ismétlő-iskolások szorgalmi időszaka a mindennapiakéval csak „lehetőleg“ egyenlő, igy a vizsga már előbb, olyankor megtartható, mikor még ráérnek iskolába járni az ismétlős gyermekek is. Valami fényes eredmény nem lesz ugyan, a tananyag sem lesz elvégezve, de ha mégis volt csak valami kis iskolázás és tanítás, nem kell szégyenleniök magukat a gyermekeknek, mert ha csak valami kis éneket, imádságot, történelmet, jóerkölcsöt, írást, olvasást, számolást tanulnak is, már felelhetnek, hisz ők ezt értelmesebben mondhatják el, mint kisebb iskolás társaik, szégyenre nem lehet okuk. Egyszóval: ha tanítás van, vizsga is lehet. Másként áll a dolog igazgató úr e megjegyzésével: „De azért ne merészelje emberfia mondani, hogy a körlelkész urak között akad egy is, aki robotmunkának tartja a szabályrendeletek betartásának ellenőrzését és az iskolákra való lelkiismeretes felügyeletet!“ — Hát bizony ezt állítani senki ne merészelje, mert nem lesz igaza. Igazgató ur bizonyára jól tudja, hogy a körlelkész végigvizsgálja, kérdezi, felelteti, kérdezted az összes iskolás gyermekeket, figyelemmel kiséri feleleteiket, összehasonlít, bírál, s ilyen munkával legalább egy órát tölt minden iskolában, de sokszor 2—3 órát is, egy nagy ivet kitölt, megkérdezi az előirottakat, jelentést készít. Ilyen munkát 10—12 iskolában elvégez, elhagyja egyházát, függőben hagyja dolgait: mindezt fizetés nélkül, ingyen a körtanítóval együtt. Beszéljünk reálisan. Mutasson bárki a világon még egy más testületet, amelynek tagjai ilyen munkát végeznek — ingyen ! Végeznek pedig oly kötelességtudással, hogy — már engedelmet kérek — aki ismeri a dolgot, lelkiismeretlenséget a felügyelet emberileg teljesíthető követelményei terén nem emlegethet. Igazgató ur, látott ön már körlelkészi iskolaviszgálatot ? És látott már 10—20 perces tanfelügyelői iskolavizsgálatot? „A szabályrendeletek betartásának ellenőrzését“ pedig nem annyira „robotmunkának“, hanem — valljuk meg az igazat — veszedelmes munkának kénytelen tartani a legtöbb azok közül a körlelkészek és isk. széki elnökök közül, kik megpróbálják. Szabályrendeletek betartása? Magyarországon? Tanügy terén? A Konfirmációi Káté, irta: Kis József. IV. új tantervszerinti kiadás. Ara: 32 fül. Emléklapf finom papíron, ízléses kivitelben. Ára: 5 fillér. Ajándékok: Vallásos iratok, Bibliai fali iratok, Zsoltárok, ____________________Imakönyvek, Szentirások, Koszorú füzetek, „Házi Kincstár“ kötetei, Képes új-testamentum, stb. nagy választékban kapható: Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21-ik szám. —1
