Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-26 / 9. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. tartozik a tavasz, mely az első rügyet kicsalta, az esti szellő, mely annak leveleit simogatta, a nyár, mely érlelte. Minden élet bepillantást enged a csudálatos valamibe, amit mindenségnek neveznek. De nemcsak a maga egészében ad az élet anyagot az elmélkedésre, hanem annak minden egyes része, fázisa is. Annak az embernek is, akit a Gondviselés belevitt abba a forrongó városba, hogy ott az ő országát terjessze — minden egyes küzdelme, minden vívódása tanuságos. A presbitérium, a tanács, az utca, mind ad egy-egy érdekes részletet életének históriájához. Minél több oldalról látnők, annál jobb lenne, mert annál jobb — helyesebben szólva : megközelítően jobb a kép, amelyet róla és környezetéről a képzelet és értelem formálhat magának. Elég lényeges dologban marad tájékozatlanul az, aki figyelmen kivül hagyja Kálvin Íróasztalát, ahol életének jókora részét tölté. Az utca nem sokszor látta, akkor is csak addig, amig dolgai után ment. Csütörtökön presbiteri gyűlés, pénteken papi gyűlés, hetenkint háromszor theológiai felolvasás, minden második héten naponkint egy-egy prédikálás — ezek rendes foglalkozásai. A többi időt mind otthon, íróasztala mellett tölti. Sok ideje van az Írásra ? Igen, mert ha a nappal nem futja — megtoldja az éjszakával. „Könyvedet — így ir egy alkalommal Viretnek — az egyházról és Szentségekről akkor küldheted el, amikor akarod. Szívesen elolvasom, ha még annyira is megszaporítaná terheimet. Csak arra kérlek, engedj reá időt. Igaz, hogy soha sem volt kevesebb nyugalmam, mint most — de majd kitelik a hosszú éjszakákból“. Sok ideje van az Írásra ? Ha abból vonunk következtetést, ami íróasztaláról lekerül, azt kell mondanunk, hogy sok. Nagyon sok. Az embert elfogja az őszinte csodálat, hogy ezenkívül egyáltaljában másra is volt ideje. A kanonokok utcájának alacsony, emeleti szobájában ül, (ahova keskeny, alkalmatlan lépcsők visznek) ott ül íróasztala előtt. Mikor az alkonyat beáll, meggyujtja a mécset. Egyszerű, igénytelen bútordarabokra s a papnak igen halovány arcára veti az a vöröses világosságot. Minden olyan diákos körülötte1 1, mert ez az ember valójában diák maradt egész életében; ime 1 A leltár szerint (amelyet a reformátor halála után felvettek) Kálvin bútorzata: 2 diófa asztal, 4 fenyőfa asztal, 2 szekrény, 3 ágy, 1 könyvtartó, 1 karszék (ez máig megvan Genfben), néhány pad és 12 kar nélküli szék. Ez utóbbiak (a leltár szerint) igen rozoga állapotban. ez a genfi lakás alig külömbözik attól, amelyben valamikor Baselben, a jó öreg Klein Katalin asszonynál albérletben lakott. Az arca azóta ráncosabb lett és fakóbb, de ruhája, közvetlen környezete éppen olyan kevéssé változott meg, mint gondolkozásmódja. Sadoletus bibornok ugyancsak meglehetett lepve, mikor (igen sarkalta a kíváncsiság, milyen is az a genfi pap) hozzá betoppant. Kálvin az életnek azon területén, amelyet praktikusnak neveznek — elég impraktikus. Helylyel-közzel a tanács vesz neki ruhára valót.1 Anyagi érdekeivel nem törődik, erre ideje nincsen. Egyszer valami baptistával kell nyilvánosan vitatkoznia. Ez a vita hevében a többi között szemére vetette, hogy vagyont, pénzt gyűjt. A hallgatóság nevetésben tört ki.'2 Ez a nevetés többet mond, mint amennyit kis helyre le lehet írni. Az öreg deák idejének nagy részét Íróasztala előtt tölti, kezében a ludtollal. Fürkésző szemeit (amelyekben van valami epedő, afféle lázas fény), sokszor szegezi egy-egy pontra, mintha összeköttetést, keresne gondolatai között — azután ir. Sovány, csontos, barna újjai szaporán rakják egymás mellé a nem éppen formás betűket. A betűkből, a sorokból könyvek, prédikációk, levelek formálódnak s ha érdeklődünk az iránt, ami a barnaképü embert foglalkoztatta (s amitől szemei csillognak) — ezekbe az Írásokba bele kell tekintenünk. Meglepő, mennyi minden rangú és rendű dologgal foglalkozik Kálvin. Barátjainak ügyesbajos dolgai nem kerülik ki figyelmét, de foglalkozik a legnagyobb érdekekkel is. Virétnek pl. cselédje nincsen. Hát ez baj. „Azt mondják, hogy szolgálód nincsen — Írja barátjának —, igaz te erről mit sem Írsz, de értésedre kívánom hozni, hogy van itt egy előhaladt korú, kegyes, azután meg szorgalmatos asszonyszemély, aki szívesen szolgálatodra lenne“. Ugyanazon kéz, amely e sorokat veti papírra, a dán királyhoz, az angol protektor leányához, vagy Renáta hercegnőhöz küldendő Írásban szorgalmatoskodik. Virethez írott, fentebb érintett levele és pl. a 1 Az 1546 január 25-iki városi jegyzőkönyv szerint, bort vesznek neki „mert Kálvin mester beteg“ s az a bor, amelyet iszik — rossz. 2 „Azért nevettek — irja Kálvin Faréinek — mert mindenki tudja, hogy nemcsak minden rendkívüli honoráriumot visszautasítok, hanem még a rendes fizetésemnek egyrészéről is lemondtam“. Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott 1871-ben. — Cím- és betüfestészet! — Modern kivitel! — Szolid arak! — Alapíttatott 1871-ben.
