Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
Huszonkettedik évfolyam. 53. szám. Pápa, 1911 december 31. DÜNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Dr. Antal Gábor dunántúli ref. püspök pásztori levele a magyarországi ref* egyháznak Amerikába vándorolt híveihez** Szeretett Magyar Református Testvéreim ! Szivemnek meleg szeretetével üdvözöllek benneteket, messze idegenbe szakadt magyar Testvéreim és Híveim ! Az élet nehéz küzdelme kiszakított titeket az édes haza földéből; kiragadott magyar hazai református egyházunk kebeléből, hogy az óceánon túl keressetek új hazát, könnyebb megélhetést. Elmentetek, hogy megtaláljátok az óhajtott jobb sorsot, amelyet itthon hiába kerestetek; lehet, hogy új hazátokban kedvezőbbek a viszonyok, könnyebb a megélhetés ; lehet, hogy megelégedés tölti el sziveteket ott künn a messze idegenben. De nem hiszem, nem akarom hinni, hogy a szerencse mosolygása közben is kissé hangosabban meg ne dobbanna olykor-olykor szivetek ; nem hiszem, nem akarom hinni, hogy a boldogság édes érzésébe ne vegyülne olykor-olykor valami fájó, valami könnyet fakasztó érzés, ha gondolatban ide szálltok az édes anyához : a sokat szenvedett, sok sebtől vérző magyar hazához ! Ti is itt láttátok meg a napvilágot ; bölcsötök itt ringott az édes hazai földön ; a magyar református egyház vett fel titeket kebelébe a keresztség sákramentuma által; buzgó éneklésiek és imádságtok itt kereste először az ég felé vivő utat, belevegyülve a kedves szülőföld gyülekezetének együttes énekébe, imájába. Atyáitok példája itt oltotta be szivetekbe a munkakedvet, az igazságérzetet, a nemes célért való lelkesedést, a vallás, Isten iránti szeretetet, hithüséget. És mindezeket a kincseket most ott az édes hazától távol használjátok fel elöhaladástokra, boldogulástokra. Lehetetlen, hogy szivetekben kialudnék az édes haza iránti őszinte hála. Lehetetlen, hogy a négy folyó és hármas bérc hazájának kedves képe meg ne jelenne olykor-olykor szemeitek előtt s lehetetlen, hogy ily alkalommal ne támadna szivetekben forró vagy az édes hazai föld után ; lehetetlen, hogy ne töltené el sziveteket valami fájó, keserű érzés annak elgondolására, hogy az élet viharától elsodortatva, sziveteknek és lelketeknek minden tehetségével és erejével nem szolgálhatjátok az elhagyott édes anyát, szép Magyarországot s ennek határain belül küzdelmes múltú, vihartól hányatott magyar református egyházunkat. Szeretett Magyar Református Testvéreim I A szerető édes anya szeretett gyermekeitől távol vigasztalást talál abban a tudatban, hogy azok a messze idegenben is szivüknek egész melegével szeretik öt s emléke velük van mindenkoron. Az édes anya, a szép magyar haza * Egyházkerületünk püspökének az amerikai magyar reformátusokhoz írt ezen főpásztori levelét az amerikai egyházmegye 1912-ik évi naptárában Kuthy Zoltán new-yorki esperesszerkesztő adta ki püspökünk élethü arcképével és a következő sorok kisérntében : .Mintha Damjanich Jánosnak, a magyar szabadságharc hősének, az egyik aradi vértanúnak arcképe állana előttünk : oly feltűnő a hasonlatos ság közte és dr. Antal Gábor püspökünk között. S ez a hasonlóság nem is olyan látszólagos. Amint Damjanich a szabadságharcnak, dr. Antal Gábor a magyar ref. egyháznak egyik legfényesebb alakja. Amint Damjanich, úgy dr, Antal Gábor is Herkules a termetére nézve; lelke határozott ; szive pedig tele van a leggyöngédebb érzelmekkel. Amint Damjanichot a katonái, oly rajongó tisztelettel veszik körül dr. Antal Gábort, a magyarországi református egyház hívei. Mielőtt Arad városában a bakó kivégezte volna a tizenhárom tábornok utolsó -
