Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-24 / 52. szám
Huszonkettedik évfolyam. 52. szám Pápa, 1911 december 24. DUBÁHTŰLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4’50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Karácsony. A karácsony a szeretet ünnepe. így tartja ezt mindenki. Valami kellemes melegség, valami édes, sejtelmes gerjedezés tölti el a sziveket. Szeretet sugárzik a szemekből, az érzik ki a hangból, a kézszoritásból. A karácsony a szeretet ünnepe. Minden jó szív arra törekszik, hogy ezen az ünnepen örömöt szerezzen övéinek; a maga módja és tehetsége szerint igyekszik ajándékot nyújtani azoknak. Karácsonyfát állítanak és azok fényében ajándékokat osztogatnak a jótékony egyesületek a szegény gyermekek és az általuk gondozott betegek részére. Még a szilaj, marcona katonák is élvezik a karácsonyfa örömeit. E szempontból a karácsony ma már közös, egyetemes ünnepe a hitetleneknek épp úgy, mint a hívőknek; a keresztyéneknek nemkülönben, mint a jómódú zsidóknak. De ha csak ezért volna a karácsony a szeretet ünnepe, akkor mégis inkább csak a gazdagok ünnepe volna; a szegényeké már kevésbbé, vagy egyáltalán nem. Pedig a karácsony a maga eredeti értelme és jelentősége szerint a szegények, az elfáradt, a megterhelt, a szabadulás után sóhajtozó lelkek ünnepe volt. Az Isten szeretete ezekhez ereszkedett le; ezeknek hozott drága ajándékot. De nem testi, anyagi ajándékot; hanem lelkit, szellemit. Nem olyant, ami a szemet kápráztotta, hanem olyant, ami a lelket világította meg. Nem olyant, ami a szoba sötétségét űzte el ragyogásával, hanem olyant, ami a szív szomorúságát, a lélek komorságát űzte el s ezekre varázsolt derűt, sugárzó reménységet. Még a testi jólétet is a lélek újjászületése által hozza. Ma is csak annak van igazi karácsonya, akinek szivébe ez a szeretet világit be; akiben ez a szeretet szül békességet, élő reménységet. Ünneplésünkben hát nem szabad megállapodnunk a külsőn és nem szabad tisztán csak azon csüggenünk. Ez ünnep kedves, de hirtelen eltűnő külső örömei mellett igyekeznünk kell megszerezni az ép oly, sőt még kedvesebbbelsö, maradandó örömeit is. Csak így lesz ünneplésünk üdvösséges. Töltse el szivünket szent öröm annak meggondolásán, hogy „Azáltal lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete hozzánk, hogy az ö egyszülött fiát elküldte Isten e világra, hogy éljünk általa“. Mert élet, igazi élet csak a Krisztusban, a Krisztus által van. Nála nélkül csak festett koporsók lehetüuk. Szívtörödelem, bünbánat által szerezzük meg azt a bizonyságot, hogy mi is részesivé leszünk az örökéletnek, mert a Krisztus a mi bűneinkért is engesztelő áldozat. így beköltözik szivünkbe ama mennyei békeszerzö és elárasztja azt azzal a boldogító tudattal: „Megbocsáttattak néked a te bűneid“.
