Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-22 / 4. szám
4. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 29. oldal. A népoktatásügy fejlődésére bármilyen fontosnak tekintsem is a tanítók általános és szakműveltségének gyarapítását, mégis azt mondom, hogy ezek mellett a vármegyei tanító-egyesületeknek az is a feladata, hogy a tagoknak az anyagi téren is előnyöket biztosítsanak. Amely egyesület boldogulni akar, különösen napjainkban, annak ezt a feladatot nem szabad kikapcsolni működése köréből. — Folytatása következik. — Demokratikus közoktatás. — Folytatás. — Az a felsőbbség, mellyel Rubinek Gyula a mezőgazdasági termelésről nyilatkozik az iparihoz viszonyítva, nem egészen alapos; ha a mezőgazdák, a lakosság 65%-a> növényi anyagokban évi 5000 millió korona, állatokban és állati termékekben évi 3000 millió korona értéket termel, ez az ipari termeléshez viszonyítva, nem olyan sok és épen nem megfelelő. Iparos az ország lakosságának 15%-a s termel évente, Rubinek szerint 3000, Bresztovszky szerint 2500 millió kor. értéket. Ha a mezőgazdaság az iparral lépést tartana, a lakosság négyszer akkora tömegének (15%—65%) értékekben is négy annyit kellene termelnie, tehát nem 8000, hanem 12000 milliónyit, vagy legalább 10-et; így a mezőgazdaság, az iparhoz képest, el van maradva 50, legalább is 25%-al. Amit ki akartam emelni azért, hogy kitűnjék, mennyi a teendő a mezőgazdaság terén, aminek elvégzésére csak a szakoktatás korszerű átalakítása után lehet kilátás. Megható volt a decemberi gyűlésen a gazdák lelkesedése Rubinek érvelése mellett; nemcsak terjesztését határozták el tanulmányának törvényhozók, merkantilisták között, de megbízást adtak a dolgozat lefordítására is, hogy külföldön is ismerjék meg végül a magyar gazdák igazait. S ezeket az igazságokat vagy régóta ismerték, vagy meg is cáfolták a másik párton, kereskedők, közgazdák, politikusok (Chorin Ferenc, Hegedűs Lóránt, gr. Serényi, Hieronymi, Pirkner János stb.) Lukács miniszter pedig, a methángáznak, mint erőforrásnak felhasználásával olyan távlatot nyitott, olyan reményt ébresztett minden hazafiban, hogy minden csepp vérünkkel kívánni kell a megvalósítását s kezére járnunk minden erőnkből, hogy az Úristentől széles jókedvében rendelkezésünkre bocsátott olcsó és gazdag erőforrást képzett műszaki embereinkkel ki is tudjuk használni. A leendő magyar gazda, a számára stipulált főiskolában, a gazdasági akadémiákon nem tudja mivel elölni az időt; 2—3, ritkán 4 órácskát van naponta a tanteremben, mikor a miniszterek, uralkodók ennek kétszeresét-háromszorosát töltik, görnyedve, íróasztaluk mellett. Szidják e mellett a szociálista izgatókat, a lelketlen közvetítőket, hogy elvonják tőlük a dolgos kezeket, leszedik fazekukból a tejfelt. Maguk azonban nem kivánnak azért szert tenni sem műszaki, sem közgazdasági, sem idegen nyelvi ismeretekre, — mintha örökké pórázon kívánnának maradni; érdektársaiknak, a mezőgazdáknak millióit is örökké gyámság alatt, cselédsorban szeretnék sanyargatni, ahelyett, hogy őseink példája nyomán, maguk vezérelnék őket a művelődés virágos mezőire. De a másik táborban, az iparosok és kereskedők körében, különösen vezetőikben is vannak kiküszöbölni való hibás, egyoldalú félszegségek, legnagyobb pedig valamennyi között a kérlelhetetlen érvényesülésre törő önzés, épen úgy, mint a mezőgazdák vezéreiben. Foglalkozom majd, más helyütt, az ipari szakiskolákban folytatott véghetetlen kiuzsorázással, hogy 13—14 éves gyermekeket foglalkoztatnak napi 9 órán át az iskolában, mintha csak a napi 12 órai munkaidőre akarnák a fejletlen testet előkészíteni, — mely pedig inkább úgy tesz, mint a cigány lova, felveszi a néhai nevet, ép, mikor már beletanulna a koplalásba; — azután az az ádáz gyűlölet, irigykedés a mezőgazdák iránt a munkásvezérekben! Jó volna nekik egy kicsit a múltba is visszatekinteni, hisz Marx kiáltványa előtt is éltek emberek; tanulják megismerni a történelmi erőket, a fejlődés törvényét, nem bánom, akár a Marx-féle történelmi materializmus, vagy a Darwin-féle kiválasztás alapján, de hagyjanak fel azzal a túlzó racionálizmussal s ismerjék be, hogy a mezőn való termelés nélkül ép úgy nem élhetünk, mint a mühelyi, gyári termelés nélkül; szoros határt vonni ezek közt a foglalkozási, kereseti ágak közt alig is lehet; azért mindegyik szakma ismerje meg, a magáé mellett, a többit is, legalább annyira, hogy méltányolhassa; ne csak a gazda tegyen szert műszaki, közgazdasági, modern nyelvi ismeretekre, hanem az iparos, a kereskedő is érdeklődjék a mezőgazdasági javak termelése iránt, ne csak a jelenben, de a múltban is, hogyan ment végbe s ha így megismerik egymás munkakörét s nemcsak a sajátjukban elszigetelve élnek, rátalálnak egymásra, megfogják egymást érteni, aminek itt az utolsó ideje, mert csakugyan „köröskörül kerített bennünket az ellenség“, mint Aristides mondotta Themistoklesnek a salamisi csata előestéjén; nincsen pedig más mód erre, mint a szakoktatás újjászervezése az egész vonalon, úgy a mezőgazdasági, mint az ipari, valamint a kereskedelmi foglalkozásban, mint azt épen kifejteni készülök. Ha tudjuk is, Ferreroból, hogy az itáliai mezőgazdákat tönkretették a nagybirtokosok s bérlőik, a publikánusok a rabszolga gazdálkodással; hogy utóbb a rabszolga munka is drágának bizonyult Szicilia, Szíria, Egyiptom 20—30 magot visszafizető terméseivel szemben, különösen, ha, mint a Nilus-völgyén, fáradság nélkül .— mert a sertések taposták be a lágy iszapba Dunántúli református egyházkerületben használt egyházszámadási nyomtatványok: Pénztári napló. Zárszámadás. Költségelőirányzat. Adókivetési ív. Gondnoki napló. Adófőkönyv. Adókönyvecske. Iktató. Alapítványok törzskönyve. Kézbesítési ív. Népiskolai adatkimutatás. Levélpostakönyv. Iskolamulasztási intő. Nyugta. Konfirmációi emléklap. Ellennyugta. Konfirmáltak anyakönyve. Szavazati lap. Keresztelési, esketési, halotti Családi értesítő. anyakönyvi iv- és kivonat. Egyházi adattárkimutatás. Adóslevél. Meghatalmazás. Népiskolai bizonyítvány. Államsegély-kérvény és mellékletei 13-féle. Adás-vevési szerződés. Anyakönyvek, számadási rovatok tetszés szerinti lekötése saját könyvkötészetemben készül. — írószerek nagy választékban. Gondos csomagolás! Kis Tivadar könyv- és paplrkereskedóse, könyvkötészete Pápa, Fő-utca 21. — Csekkszámla 25210.
